Erdélyi László Gyula

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Erdélyi László Gyula
Erdélyi László Gyula (1868-1947) művelődéstörténész.jpg
Arcképe a SZTE EK gyűjteményéből
Születési neve Erdélyi Gyula
Született 1868. március 2.
Zsigárd, magyar
Elhunyt 1947. augusztus 17. (79 évesen)
Zalaapáti
Nemzetisége magyar
Foglalkozása művelődéstörténész, egyetemi tanár
Fontosabb munkái A tihanyi apátság története (1908)
Magyar művelődéstörténet (1915-18)

Erdélyi László Gyula (Zsigárd, 1868. március 2.Zalaapáti, 1947. augusztus 17.) magyar bencés szerzetes, művelődéstörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja (1905).

Az Árpád-házi királyok korának társadalom- és művelődéstörténetével, a mohácsi vész korával és a magyar bencés rend történetével foglalkozott.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1884. augusztus 1-jén lépett be a Szent Benedek-rendbe, 1887-ben egyszerű, 1890-ben ünnepélyes fogadalmat tett. 1890-ben elvégezte a Pannonhalmi Főiskolát. 1891-ben pappá szentelték. Tanulmányait 1890 és 1892 között a budapesti egyetemen folytatta, ahol 1892-ben egyetemi doktorátust, 1893-ban középiskolai tanári oklevelet szerzett. A Pannonhalmi Főiskolán tanított és ugyanott rendi levéltáros és könyvtáros is volt, egyben Sörös Pongráccal elkezdte részben szerkeszteni, részben írni is a magyarországi bencések történetét. A 12 kötetes munka 1902 és 1916 közt jelent meg. 1906-ban választották be az MTA levelező tagjai sorába, akadémia székfoglalóját A tihanyi apátság kritikus oklevelei[1] témakörből tartotta. 1907-ben a Szent István Akadémia tagjainak sorába is felvették, itteni székfoglalójának címe: Egyházi földesúr és szolgái a középkorban[2]

A kolozsvári egyetemre ment tanítani művelődéstörténetet, ott nyilvános rendkívüli (1911. január 18.), majd nyilvános rendes tanári kinevezést (1912. május 10.) kapott. Kolozsvári egyetemi tanárként heves vitába keveredett az Árpád-kori magyar társadalomtörténet legfontosabb kérdéseiről a pesti levéltáros Tagányi Károllyal. E vita kapcsán nem minden alap nélkül, de valójában igaztalanul vetődött rá Erdélyi László Gyulára a provincializmus gyanúja, mivel a pesti kutatók mind Tagányi mellé álltak. Talán ezért is nem került sor arra, hogy beválasszák az MTA rendes tagjai sorába, amellyel a későbbiekben növelték Erdélyi László Gyula zárkózottságát.[3]

Az első világháború elvesztése után a kolozsvári egyetemmel és a tanári karral ő is Budapestre menekült. A kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem új székhelyén, Szegeden folytatta oktatási, kutatási tevékenységét a Művelődéstörténeti Tanszék vezetőjeként. 1924/25-ben a Bölcsészettudományi Kar dékáni tisztét is ő töltötte be, 1936/37-ben a szegedi Ferenc József Tudományegyetem rektori teendőit látta el. 70 éves korában, 1938. július 1-jén nyugdíjazták. Ezután még 1938-tól haláláig perjel volt Zalaapátiban.

Művei (válogatás)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A tihanyi apátság története. Budapest, 1908. 611 p. (Ser. A Pannonhalmi Szent Benedekrend Története. 10.)
  • Magyar művelődéstörténet. 1-2. köt. Kolozsvár :1915-1918. 233 p.
  • Szent Imre és kora. Budapest, 1930. 122 p.
  • A magyar lovagkor társadalma és művelődése : 1205-1526. Budapest, 1932. 155 p.
  • Anonymus, III. Béla jegyzője. Szeged, 1933.
  • Krónikáink : Atyja Kézai. [Szeged] : Szerző, 1933. 48 h. fol.
  • A mohácsi vész nemzedéke. Budapest, 1941. 584 p.
  • Ötven historikus Szent Istvánról. Budapest - Szeged, 1941. 231 p.
  • Magyarország törvényei Szent Istvántól Mohácsig. Budapest, 1942. 628 p.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. A tihanyi apátság kritikus oklevelei : székfoglaló értekezés. Budapest : MTA, 1906. 111 p., 1 t. fol. : ill., tábl., 1 hasonmás. (Ser. Értekezések a történeti tudományok köréből ; XXI. köt., 3. sz.).
  2. Budapest : Szent-István-Társulat, 1907. 47 p.
  3. Kristó Gyula: Történelem. In A Szegedi Tudományegyetem múltja és jelene : 1921-1998. Szeged : Mészáros Rezső, 1999. 250. p.

Felhasznált források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Erdélyi László Gyula témájú médiaállományokat.
  • Magyar életrajzi lexikon I. (A–K). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1967. 436. o.   (Erdélyi László néven hozza)
  • Szegedi egyetemi almanach : 1921-1995. I. köt. (1996). Szeged, Mészáros Rezső. Erdélyi László Gyula lásd 110. p. ISBN 963-482-037-9

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]