Szentgyörgyvölgy
| Szentgyörgyvölgy | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország | |||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Zala | ||
| Kistérség 2012-ig | Lenti | ||
| Jogállás | község | ||
| Polgármester | Bán Istvánné[1] | ||
| Irányítószám | 8975 | ||
| Körzethívószám | 92 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 419 fő (2010. jan 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 14,16 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 29,58 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
| Koordináták: é. sz. 46° 43′ 28,02″, k. h. 16° 24′ 26,71″ | |||
| é. sz. 46° 43′ 28,02″, k. h. 16° 24′ 26,71″ | |||
Szentgyörgyvölgy község Zala megyében, a Lenti kistérségben.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
A Hetés, a Göcsej és az Őrség határán épült, szeres szerkezetű falu.
Szerkezete, épületei [szerkesztés]
A szereket itt többnyire szegeknek nevezik. Szegei:
- Cséplak,
- Asszonyfa,
- Kógyár (Kolgyárszeg, Kolgyári fordulat),
- Kisszeg,
- Tiborszeg,
- Domjánszeg,
- Cilinkó,
- Csekeszer,
- Farkasi (Alsó- és Felsőfarkasi).
A mai faluközpont három szeg: Kisszeg, Tiborszeg és Domjánszeg összeépülésével alakult ki.
A 16. századból fennmaradt szegnevek – Bakacsszeg, Benedekszeg, Göndörszeg stb. – többnyire az adott épületegyüttesben élt családok neveit őrzik.
Az erdők közelsége miatt a házakat fából építették: a szentgyörgyvölgyi házak 80 százaléka még a huszadik század elején is faépület volt. Az erdők fogyásával változott az építőanyag: egyre többen építkeztek téglából és kőből. Már csak ritkán látható egy-egy kisebb, hagyományos boronaépület. Cseresnyés Vilma Kisszegen fennmaradt több száz éves, zsúptetős boronaházát, aminek eredeti berendezése is megmaradt, lebontották, és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban állították fel újra.
Természeti viszonyok [szerkesztés]
Éghajlatát jellemzően befolyásolja az Alpok közelsége és kisebb mértékben, de jóformán ellentétesen a közeli Mediterráneum hatása is: a hőmérséklet járása kiegyenlített, ám a napsütéses órák száma az országos átlagnál kevesebb, a csapadék pedig több.
Története, gazdasága [szerkesztés]
Határában a régészek három, honfoglalás előtti lelőhelyet találtak:
- egy újkőkori,
- egy rézkori,
- egy római kori
A jelentős újkőkori falu nyomaira a Szentgyörgyvölgy és Márokföld között emelkedő Pityer-dombon bukkantak (az ásatást Bánffy Eszter vezette). Itt főként a kerámia-leletek jelentettek szenzációt; közülük leghíresebb a vöröses árnyalatú tehénszobor.
Hat további pontról középkori leletanyag került elő.
A honfoglalás után az Őrség része lett. Oklevélben, bizonyítottan először 1326-ból említik; neve (Scentgurgy) után ítélve ekkor már temploma is volt. Sőt, valószínű, hogy ezt a falut nevezték egy 1257-ben kelt jegyzőkönyvben Szentgyörgyegyházának, illetve egy 1275-ös oklevélben Őriszentgyörgyvölgynek. 1441-ben már Zenthgywrgwelge néven fordul elő egy oklevélben.
Hagyományosan szegény kisnemesek lakták, az egykori őrállók utódai. Közülük a mohácsi csatát túlélt Bakacs Sándor emelkedett ki jutalmul kapott birtokával. Utódai híres törökverők, várkapitányok lettek; Bakas Ferenc 1630-ban báróságot kapott.
A reformáció idején a falu teljes lakossága kálvinistává vált, a rekatolizációnak sokáig ellenálltak.
A falu népessége a 18. században szinte robbanásszerűen gyarapodott. Maximumát, 1241 lelket 1900-ban érte el. 1949-ben 1235-en laktak itt. A következő nem egész fél évszázadba a népesség kevesebb mintafelére csökkent: 1990-ben 530-an éltek itt, 2011-ben 502-en.
A falu hagyományosan mezőgazdasági jellegű település volt annak ellenére, hogy földjei nem túl jók. A 20. század első felében a falu határában nem volt nagybirtok; a gazdák többnyire 10–50 hold földet műveltek. Sok családnak volt erdőbirtoka is, amit szálaló vágással műveltek.
A 20. század első felében csak néhány egyedül dolgozó kézműves élt a faluban:
- asztalos,
- cipész,
- kádár,
- kovács.
Működött a faluban még két szeszfőzde, két vízimalom, egy gőzfűrésztelep, voltak kocsmák és boltok. A legnagyobb helyi vállalkozássá az 1919-ben alapított Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet nőtt.
A trianoni békeszerződés után a határ kijelölése mintegy két évre bizonytalanná tette helyzetét. 1922-ben végül eldőlt, hogy Magyarország része marad, de több lakos földje, illetve földjeinek egy része a Szerb-Horvát-Szlovén Államhoz került.
A második világháborúban a front sokáig – 1944 nyarától, körülbelül 1945. május 10-ig – ezen a környéken húzódott.
1948 után a jugoszláv határt teljesen lezárták, így sok család elveszítette a túloldalon maradt birtokát. A határvonal szigorítása, a széles határsávok kialakítása tovább nehezítette az életet. A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején a „társadalmi tulajdonba” vett üzletek sorra visszafejlődtek, majd eltűntek.
1949 közepén több mint ötven birtokot kulákgazdasággá nyilvánítottak, és ezek földjeikől 1950. január 16-án megalakították az Új Élet termelőszövetkezeti csoportot. 1950-ben telepítették ide a Zalalövői Állami Gazdaság egyik egységét és a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egyik erdészetét. Ugyanebben az évben a megbízhatatlannak és ellenségesnek ítélt személyeket, családokat hortobágyi és más munkatáborokba telepítették ki; vagyonukat széthordták vagy államosították. 1957-ben a vagyonuktól megfosztott, részben visszatért kitelepítettek 230 kártérítési igényt nyújtottak be, de csak részleges kárpótlást kaptak. 1957-ben ismét megkezdték a termelőszövetkezet szervezését, ez azonban csak 1961-től tudott maradéktalanul megfelelni a szocialista mezőgazdálkodás céljainak. Az ismét Új Élet névre keresztelt tsz 1964-ben magába olvasztotta a magyarföldi „Béke” és a márokföldi „Haladás” Mgtsz-t 1969-ben a nemesnépi „Hajnal” Mgtsz-t is igazi sikereket azonban sosem tudott elérni, és 1990-ben végleg megszűnt. Eközben sikeres lett tsz melléküzemágaként 1960-tól működő kerámiaüzem – ezt 1998 óta szlovén tulajdonos működteti.
2000-ben, nemzetközi zsűri döntése alapján Európai falu-felújítási különdíjat kapott.
Kulturális élete [szerkesztés]
A faluban működik a "94" Képzőművészeti Társaság. Tagjai:
- Balogh István Péter festőművész
- Leclerc-Szelényi Ulrik szobrászművész
- Pápes Éva művészeti író
- Berkes András festőművész
Csótár Rezső fazekas népi iparművész műhelye és a kemenceház mellett bemutatótermet és egy kis pihenőhelyet alakított ki.
Nevezetességei [szerkesztés]
- Katolikus templomát szent György tiszteletére építették a falu középkori templomának helyére. (A korai templomot a hagyomány 1202-ből származtatja.)
- Gózon Imre Általános Iskola (2012-ben nem üzemel); előtte Gózon Imre mellszobrával
- Köztéri szobrok és emlékművek:
- Szabolcs Péter: Szent György és a sárkány (2000)
- Béres János: Kitelepítettek emlékműve
- Szabolcs Péter: Gózon Imre (1996)
- A II. világháború áldozatainak emlékműve
- Emléktáblák:
- 1848 tiszteletére
- 1100 éves évfordulónk emlékére
- Református temploma ezen a tájon ritkaságnak számító kazettás mennyezettel 1787-ben épült.
Szomszédos és közeli települések [szerkesztés]
Jegyzetek [szerkesztés]
- ↑ Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
- ↑ Helységnévkönyv adattár 2010 (magyar nyelven) (XLS). KSH, 2010. január 1. (Hozzáférés: 2011. június 14.)
Források [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Légifotók Szentgyörgyvölgyről
- Szentgyörgyvölgyi református templom
- Szentgyörgyvölgyi református egyházközség
- 7500 éves szentgyörgyvölgyi tehénszobor
Kapcsolódó cikkek [szerkesztés]
|
|||||||

