Szentgyörgyvölgy

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szentgyörgyvölgy
Szentgyörgyvölgy légifotó.jpg
Szentgyörgyvölgy címere
Szentgyörgyvölgy címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Kistérség Lenti
Jogállás község
Polgármester Bán Istvánné[1]
Irányítószám 8975
Körzethívószám 92
Népesség
Teljes népesség 413 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 14,16 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 29,58 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Szentgyörgyvölgy (Magyarország)
Szentgyörgyvölgy
Szentgyörgyvölgy
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 43′ 28″, k. h. 16° 24′ 27″Koordináták: é. sz. 46° 43′ 28″, k. h. 16° 24′ 27″
Szentgyörgyvölgy (Zala megye)
Szentgyörgyvölgy
Szentgyörgyvölgy
Pozíció Zala megye térképén
Szentgyörgyvölgy utcatérképe
Gózon Imre általános iskola és óvoda

Szentgyörgyvölgy község Zala megyében, a Lenti kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Hetés, a Göcsej és az Őrség határán épült, szeres szerkezetű falu.

Szerkezete, épületei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szereket itt többnyire szegeknek nevezik. Szegei:

  • Cséplak,
  • Asszonyfa,
  • Kógyár (Kolgyárszeg, Kolgyári fordulat),
  • Kisszeg,
  • Tiborszeg,
  • Domjánszeg,
  • Cilinkó,
  • Csekeszer,
  • Farkasi (Alsó- és Felsőfarkasi).

A mai faluközpont három szeg: Kisszeg, Tiborszeg és Domjánszeg összeépülésével alakult ki.

A 16. századból fennmaradt szegnevek – Bakacsszeg, Benedekszeg, Göndörszeg stb. – többnyire az adott épületegyüttesben élt családok neveit őrzik.

Az erdők közelsége miatt a házakat fából építették: a szentgyörgyvölgyi házak 80 százaléka még a huszadik század elején is faépület volt. Az erdők fogyásával változott az építőanyag: egyre többen építkeztek téglából és kőből. Már csak ritkán látható egy-egy kisebb, hagyományos boronaépület. Cseresnyés Vilma Kisszegen fennmaradt több száz éves, zsúptetős boronaházát, aminek eredeti berendezése is megmaradt, lebontották, és a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeumban állították fel újra.

Természeti viszonyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Éghajlatát jellemzően befolyásolja az Alpok közelsége és kisebb mértékben, de jóformán ellentétesen a közeli Mediterráneum hatása is: a hőmérséklet járása kiegyenlített, ám a napsütéses órák száma az országos átlagnál kevesebb, a csapadék pedig több.

Története, gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határában a régészek három, honfoglalás előtti lelőhelyet találtak:

A jelentős újkőkori falu nyomaira a Szentgyörgyvölgy és Márokföld között emelkedő Pityer-dombon bukkantak (az ásatást Bánffy Eszter vezette). Itt főként a kerámia-leletek jelentettek szenzációt; közülük leghíresebb a vöröses árnyalatú tehénszobor.

Hat további pontról középkori leletanyag került elő.

A honfoglalás után az Őrség része lett. Oklevélben, bizonyítottan először 1326-ból említik; neve (Scentgurgy) után ítélve ekkor már temploma is volt. Sőt, valószínű, hogy ezt a falut nevezték egy 1257-ben kelt jegyzőkönyvben Szentgyörgyegyházának, illetve egy 1275-ös oklevélben Őriszentgyörgyvölgynek. 1441-ben már Zenthgywrgwelge néven fordul elő egy oklevélben.

Hagyományosan szegény kisnemesek lakták, az egykori őrállók utódai. Közülük a mohácsi csatát túlélt Bakacs Sándor emelkedett ki jutalmul kapott birtokával. Utódai híres törökverők, várkapitányok lettek; Bakas Ferenc 1630-ban báróságot kapott.

A reformáció idején a falu teljes lakossága kálvinistává vált, a rekatolizációnak sokáig ellenálltak.

A falu népessége a 18. században szinte robbanásszerűen gyarapodott. Maximumát, 1241 lelket 1900-ban érte el. 1949-ben 1235-en laktak itt. A következő nem egész fél évszázadba a népesség kevesebb mintafelére csökkent: 1990-ben 530-an éltek itt, 2011-ben 502-en.

A falu hagyományosan mezőgazdasági jellegű település volt annak ellenére, hogy földjei nem túl jók. A 20. század első felében a falu határában nem volt nagybirtok; a gazdák többnyire 10–50 hold földet műveltek. Sok családnak volt erdőbirtoka is, amit szálaló vágással műveltek.

A 20. század első felében csak néhány egyedül dolgozó kézműves élt a faluban:

  • asztalos,
  • cipész,
  • kádár,
  • kovács.

Működött a faluban még két szeszfőzde, két vízimalom, egy gőzfűrésztelep, voltak kocsmák és boltok. A legnagyobb helyi vállalkozássá az 1919-ben alapított Hangya Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet nőtt.

A trianoni békeszerződés után a határ kijelölése mintegy két évre bizonytalanná tette helyzetét. 1922-ben végül eldőlt, hogy Magyarország része marad, de több lakos földje, illetve földjeinek egy része a Szerb-Horvát-Szlovén Államhoz került.

A második világháborúban a front sokáig – 1944 nyarától, körülbelül 1945. május 10-ig – ezen a környéken húzódott.

1948 után a jugoszláv határt teljesen lezárták, így sok család elveszítette a túloldalon maradt birtokát. A határvonal szigorítása, a széles határsávok kialakítása tovább nehezítette az életet. A negyvenes évek végén, ötvenes évek elején a „társadalmi tulajdonba” vett üzletek sorra visszafejlődtek, majd eltűntek.

1949 közepén több mint ötven birtokot kulákgazdasággá nyilvánítottak, és ezek földjeikől 1950. január 16-án megalakították az Új Élet termelőszövetkezeti csoportot. 1950-ben telepítették ide a Zalalövői Állami Gazdaság egyik egységét és a Zalai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság egyik erdészetét. Ugyanebben az évben a megbízhatatlannak és ellenségesnek ítélt személyeket, családokat hortobágyi és más munkatáborokba telepítették ki; vagyonukat széthordták vagy államosították. 1957-ben a vagyonuktól megfosztott, részben visszatért kitelepítettek 230 kártérítési igényt nyújtottak be, de csak részleges kárpótlást kaptak. 1957-ben ismét megkezdték a termelőszövetkezet szervezését, ez azonban csak 1961-től tudott maradéktalanul megfelelni a szocialista mezőgazdálkodás céljainak. Az ismét Új Élet névre keresztelt tsz 1964-ben magába olvasztotta a magyarföldi „Béke” és a márokföldi „Haladás” Mgtsz-t 1969-ben a nemesnépi „Hajnal” Mgtsz-t is igazi sikereket azonban sosem tudott elérni, és 1990-ben végleg megszűnt. Eközben sikeres lett tsz melléküzemágaként 1960-tól működő kerámiaüzem – ezt 1998 óta szlovén tulajdonos működteti.

2000-ben, nemzetközi zsűri döntése alapján Európai falu-felújítási különdíjat kapott.

Kulturális élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A faluban működik a "94" Képzőművészeti Társaság. Tagjai:

Csótár Rezső fazekas népi iparművész műhelye és a kemenceház mellett bemutatótermet és egy kis pihenőhelyet alakított ki.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szabolcs Péter: Szent György és a sárkány
  • Köztéri szobrok és emlékművek:
  • Emléktáblák:
    • 1848 tiszteletére
    • 1100 éves évfordulónk emlékére
  • 1995-ben a szentgyörgyvölgyi Pityer-dombon tárta fel egy 7500 éves neolitikus falu maradványait Bánffy Eszter régész. A leletek között a szentgyörgyvölgyi tehénszobrot, amely a világ legkorábbi, jól elolvasható írásemléke. A székely írás jeleivel rokonítható szójelekkel írt kőkori írásemléket a szomszédos Veleméren élő Varga Géza írástörténész olvasta el. A tehénszobor hiteles másolatát a veleméri Sindümúzeumban lehet megtekinteni.

Szomszédos és közeli települések[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Szentgyörgyvölgy települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]