Iklódbördőce

Iklódbördőce
Iklódbördőce címere
Közigazgatás
Ország	Magyarország
Régió	Nyugat-Dunántúl
Megye	Zala
Kistérség 2012-ig	Lenti
Jogállás	község
Polgármester	Sabján Krisztián
Irányítószám	8958
Körzethívószám	92
Népesség
Teljes népesség	304 fő (2010. jan 1.) +/-
Népsűrűség	24,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület	12,30 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Iklódbördőce Pozíció Magyarország térképén
Iklódbördőce Pozíció Zala megye térképén
é. sz. 46° 36′ 15,88″, k. h. 16° 36′ 49,28″46.6044111111, 16.6136888889
Iklódbördőce weboldala

Iklódbördőce (horvátul Bredica) község Zala megyében, a Lenti kistérségben.

Fekvése

A Mura vízrendszeréhez tartozó Kerka és más patakok alakították ki a Lenti-medencét, melynek északi peremén helyezkedik el. Termőtalaja e sík felszínén, de agyagon képződött, minősége közepes.

Megközelíthetősége

• Vonattal a MÁV 23-as számú Rédics–Zalaegerszeg-vasútvonalán közelíthető meg. A megállóhely Csömödér-Páka és Lentiszombathely között található.

Története

A mai falu két részből állt. A nyugati oldalon Kerkaiklód, a keletin Bördőce községrészeket találjuk. Eredetileg önállóak voltak. 1938. február 24-én egyesítették a két kisközséget és a Bördőceiklód nevet kapta az összevonás után. 1939-ben újabb névmódosítás eredményeként az Iklódbördőce nevet kapta.
A település előtagja, Iklód az Ikol ősi magyar személynév d' képzős származéka. Bördőce szláv eredetű név. A községet először 1324-ben említik "Burzeulche" néven.

Iklód 1334-ben egyházas hely volt, templomát Szent Márk tiszteletére szentelték. A török hordák gyakran dúlták, különösen a Kanizsa elestét követő időkben. A Cserta mocsara sem adott elég védelmet. A hódoltság végére a két falu lényegében teljesen elpusztásodik. A templom romba dől, ezért lett a szécsiszigeti plébánia filiája 1698 óta. 1703-ban mindössze 7 család lakta a települést. Amikor a bekcsényi főesperes meglátogatta a falut, a templomnak még látszott romos tornya és északi fala. A lakosok építettek egy fatemplomot, de 1778-ban, amikor az új püspökség, a szombathelyi létrejött, a vizitátor téglaalapra épült, de sérült fatemplomot látott. Bördőcén ekkor 137 lakos volt. A mai kápolna alapja az 1811 körül már megépült, Szent Márk evangélista tiszteletére épült templom.

Az 1890-ben a falu határában megépült vasút jelentős fejlődést hozott, munkát adott a helyieknek és a gazdáknak is.
1930-ban Bördőce 298, Kerkaiklód 367 lakosú volt, a novai járásba sorolták őket. A világháború előtt, a már egyesített kisközségben 1381 kataszteri holdon, 685 lakos élt a 124 lakásban. Római katolikus elemi iskolájában egy tanító foglalkozott a falu ifjúságával.
A II. világháború óriási véráldozatot követelt a falutól: harminc katonája halt hősi halált. Az öttagú zsidó családot haláltáborba hurcolták és nem tértek vissza.

Az 1945-ös földosztáskor a háromtagú földosztó bizottság rendkívül határozottan védte a falu lakóinak érdekeit: szereztek 98 hold erdőt és legelőt az uradalmi erdészet javaiból, a kevés felosztható földet így egészítették ki.
A mezőgazdaság azonban nem adott elég megélhetést. Sokan vállaltak munkát előbb az olajiparban, majd a gyarapodó Lentiben és a vasúton szintén könnyen megközelíthető Zalaegerszegen. A hatvanas évektől az elköltözés is erőteljes: ez eredményezte a jelentős létszámcsökkenést. A természetes fogyás mellett az elvándorlási különbözet is negatív.
Előbb az iskola szűnt meg, majd 1970 után a tanács, mint az utolsó fontos funkció is elkerült innét. Az önkormányzati rendszer visszaállítása után Kissziget, Zebecke, Hernyék községekkel együtt körjegyzőséget alkot Csömödér székhellyel.

Nevezetességei

A népi építészet annak idején a lakóépületekhez fát és agyagot használt. A házak többsége zsúptetős boronaépület volt. Jellegzetes volt a füstöskonyha, csak a két háború között kezdték el kéményesre cserélni. Itt nem volt divat a kerítés, az 1930-es években a házak alig ötödét kerítették körül. A hagyomány szerint a faluhoz tartozó "Paku rét" arról kapta a nevét, hogy egy Pakó nevű betyár gyakran tartózkodott ott.

A faluban a XIX. század végén olasz téglavetők dolgoztak, a település határában vetették a téglát és a zsindelyt. Emléküket a hajdani Kerkanémetfaluban egész utcasor őrzi. A négyoszlopos Kódisállásos házak az oromzatok tanúsága szerint 1888 és 1909 között épültek. Helyi védettséget élveznek.

A község nevezetessége az 1913-ban épült barokk stílusú templom, amelyet 1984-ban restauráltak, 1987-ben tataroztak. A környék természeti szépségeivel a környék erdeiben és rétjein tett kirándulásokon ismerkedhet meg az utazó.

Külső hivatkozások

• Hivatalos honlap