Börzönce

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Börzönce
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Járás Nagykanizsai
Kistérség Nagykanizsai
Jogállás község
Polgármester Tóth Antalné[1]
Irányítószám 8772
Körzethívószám 93
Népesség
Teljes népesség 59 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 11,25 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 5,60 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Börzönce (Magyarország)
Börzönce
Börzönce
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 34′ 47″, k. h. 16° 53′ 19″Koordináták: é. sz. 46° 34′ 47″, k. h. 16° 53′ 19″
Börzönce (Zala megye)
Börzönce
Börzönce
Pozíció Zala megye térképén

Börzönce község Zala megyében, a Nagykanizsai kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A község Zalaszentbalázstól nyugatra hatalmas erdőségek között fekszik. A Kürtös-patak (régen Malomároknak nevezték) folyik át a falun. Határa dombos, agyagos, árkokkal szabdalt. Nehezen megközelíthető volt egészen 1967-ig, amikor megépült köves útja.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Régóta lakott hely, korai bronzkori leleteket találtak a régészek az úgynevezett Temeteji-dülőben, itt volt ugyanis régen a falu és a temető. Első írásos említése 1234-ből való. Az írt nevek különböző hangalakúak, de ugyanazt a jelentést tükrözik. 1234-ben Bezenche, 1261-ben Berzencha, 1357-ben Berzenche, 1478-ban Bezewcze, 1796-ban Börzöncze, 1892-től Börzönce. Víznévként is többször szerepel ez az elnevezés, amely a szláv b'rz = gyors, sebes szóval függ össze. 1261-ben Orosztonyi Lőrincnek volt a birtoka. Tulajdonosként tudjuk még a következő időszakban Trötöl Miklós mestert (XIV. század eleje), Vörös Bánd mestert (1328), Berzenczei Pétert és fiait (1357) és más nemeseket. 1454-ben már plébánosát is említik. A dombtetőre épült templom maradványai még ma is megtalálhatók.

A 16. században kisebb nemesek éltek a faluban mint Kaczor, Taródy, Sárkány, Hosszútót és Bagodi családok. Kanizsa közelsége miatt sokat szenvedett a töröktől. Az 1570-es évektől puszta. A török idő alatt nem említették. 1690-ben Pető László birtokában lévő Zalaszentbalázshoz tartozó pusztaként írták össze. Területét erdő borította, 1740 körül történt az újbóli betelepítése.

Földje részben terméketlen, vízmosásos volt, amelyben csak zab és hajdina termett. Legelőjük is kevés volt.

1700-ban Bessenyey László volt a birtokosa, 1750-ben 14 gazdája és 1 özvegye volt a településnek. Urbáriuma soha nem volt, igen szűk volt a területük. Nehezen tudtak megélni. Az egykori forrás így fogalmaz 1770-ben: "Tanítójuk nincs, de nem is tudnák eltartani".

Fő jövedelemforrásuk a szőlőművelésből származott. A szőlőhegyen 1801-ben már állt a Szent Lőrinc tiszteletére szentelt kápolna. Még 1830-ban is kétnyomásos volt gazdálkodási módjuk, ősszel búzát és rozsot, tavasszal zabot vetettek.

Kézműves a községben nem volt. A falu minden oldalról domboktól volt körülvéve, és ez okozta, hogy minden víz odafolyik, és nincs lefolyása. Így területének nagy része műveletlen.

Szabadmenetelű jobbágyok laktak itt. A szegény lakosság áruit Nagykanizsára hordta a piacra. 1848-ban Zalaszentbalázs fíliája volt (1754-ben még említették régi egyházát). A világtól való elzártság azt is eredményezte, hogy 1870-ben 17 fő tudott írni és olvasni, 183 lakos analfabéta volt. Viszont az alapműveltségi szintjük gyorsan emelkedett. Az írni-olvasni tudók száma 1910-ben 128, 1930-ban 234.

1925-ben volt állami elemi iskolája Börzöncének. Egy tanerős iskolájában 80-an tanultak 1935-ben. A faluban volt egy kocsma, egy szatócs, egy pintér, egy kovács és egy cipész. A lakosság száma is fokozatosan emelkedett, 1900-ban 310, 1935-ben 371-en laktak itt.

A Szent Lőrinc kápolna
A világháborús emlékmű

A településen sem vallási, sem nemzetiségi megoszlás nem volt, valamennyi lakos római katolikus magyar volt. A lakosság életmódja a mostoha körülményekhez igazodott. Mindennapi keresetüket részesaratással keresték meg a zalaszentbalázsi, gelsei vagy hahóti uradalmakban. Az életük szoros kapcsolatban volt az erdővel. Vályúkat, melencéket, teknőket, kanalakat készítettek. Egyhangú táplálkozásukat gombával, tüskeszederrel, földieperrel, málnával, gesztenyével javították. A szénégetés is jelentős hasznot hajtott a lakosságnak. A két világháború közötti időszakban Pálffy Dénes gelsei uraságnak volt 375 katasztrális hold földje.

A második világháborúban 14 embert veszített a kis falu. A háború után a megyében elsők között alakult meg a földosztó bizottság, mely igen eredményesen dolgozott.

1945 után a község története felemás módon alakult. 1960-ban még 246 lakos élt a faluban. A népesség száma az elmúlt években folyamatosan csökkent. Ennek oka az, hogy a rossz közlekedési viszonyok miatt a nem mezőgazdaságban dolgozók a munkahelyre költöztek. Ezért az 1990-es évek végre nagy a 60 év felettiek aránya, az akkori népességszám mindössze: 61. Érdekesség az is, hogy ekkor nincs nyilvántartott munkanélküli a településen.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szent Lőrinc kápolna. A település egyetlen turisztikai jellegű épülete, mely a hegyen található, s tiszta időben el lehet látni Badacsonyig is.
  • Kürtös-patak, kürtösi erdő
  • A polgármesteri hivatal mellett álló I. és II. világháborús emlékmű

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Zala megye kézikönyve. CEBA Kiadó, Hatvan, 1998.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Börzönce települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 17.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]