Zalameggyes

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zalameggyes
Zalameggyes címere
Zalameggyes címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Sümegi
Kistérség Sümegi
Jogállás község
Polgármester Szanyi Mária Judit[1]
Irányítószám 8348
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 42 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 25,78 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 2,56 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zalameggyes (Magyarország)
Zalameggyes
Zalameggyes
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 04′ 49″, k. h. 17° 13′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 04′ 49″, k. h. 17° 13′ 12″
Zalameggyes (Veszprém megye)
Zalameggyes
Zalameggyes
Pozíció Veszprém megye térképén
Zalameggyes weboldala

Zalameggyes község Veszprém megyében, a Sümegi járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Sümegtől északra, Hosztót és Rigács közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kis falu Veszprém megye peremén. Meggyes 1357-ben tűnik fel először Meggyesi János birtokában, majd 1370-ben a Meggyesi család hat ága osztozik rajta. Meggy szavunk régi helyneveinkben gyakori névelem, képzős változata olyan helyet jelentett, ahol sok meggyfa volt. A Marcal folyó mellett, annak jobb partján fekszik. Köznemesi birtokosaival a XV. században találkozunk. Katolikus és evangélikus templomai 1938-ban épültek.

Az evangélikus templomépítés története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A zalameggyesi evangélikus fília a kezdetektől fogva Zalagalsához (ma Veszprémgalsa) tartozott. Arról nem szólnak a korabeli dokumentumok, hogy a templomépítés előtt hogyan zajlott a lelkigondozás a község hívei között. Az anyagyülekezetről annyit ír Görög Ernő, a Veszprémi Evangélikus Egyházmegye történetírója, hogy 1725-ös feljegyzés szerint Galsa a Kemenesaljai Egyházmegyéhez tartozott, 1786-ban Kerta fíliájaként tartották számon, majd 1804-ben önálló anyagyülekezetté szerveződött (Kisberzseny és Nemeshany községekkel együtt).

Zalameggyes evangélikus híveinek aktivitásáról csak a helyi forrásokból tudunk meg valamit. Péter Géza gondnok leírása szerint az 1921-ben a faluba látogató püspök buzdította őket, hogy tartsanak vallásos összejöveteleket, sürgetve őket arra, hogy fokozottabb mértékben foglalkozzanak a szórványbeli hívekkel, különösen az ifjúsággal. A hívek kérelmére Ovádi Lajos házánál gyűltek össze az evangélikusok.

Ekkor már volt egy katolikusokkal közös harangláb, amelynek harangjait az I. világháborúban elvitték. 1925-ben önttettek egy 110 kg-os új harangot egy soproni mesternél, amit elhelyeztek ugyanezen haranglábra. Ennek felavatása ugyanazon év április 19-én történt meg. Magócs Károly: A szegény asszony két fillérje c. versét Péter Irén olvasta fel, ezt követte az ifjúság színdarabja.

A templomépítés terve akkor fogant meg a kis szórványgyülekezet tagjaiban, amikor 1927-ben a halálos beteg Péter Ákos telket hagyományozott nekik, a végrendelet szerint templomi céllal. 1935-ben engedélyt kaptak az egyházmegyétől a templomépítésre. A tervek szerint az épület egyúttal kultúrház céljait is szolgálta volna. Az első terv két bejáratú, elmozdítható rekeszfalú épületet álmodott meg 1800 pengő költségvetéssel.

1936. szeptember 6-án történt meg az alapkőletétel, amelyen Péter Ernő versét Tóth Lenke mondta el. Ez a költemény már jelezte a lelkes hívek azon szándékát, hogy a tervekben még nem szereplő torony is megépüljön. Tóth Elek akkori gondnok lelkes vezetése mellett folyt az építkezés. Még csak az alapozásnál tartottak, amikor az a közóhaj fogalmazódott meg, hogy építsék meg a tornyot, mivel a római katolikusok is templomot építenek, és az eddig közös haranglábon felállított evangélikus harangot is el kell helyez-ni. Az akkori lelkész (Sikos Gyula) megjegyezte, hogy addig említést se tegyenek a toronyról, amíg legalább 500 pengő alapot nem gyűjtenek össze. Négy nap múlva 615 pengővel jelentkeztek nála. (A történetíró megemlíti, hogy a torony építéséhez már jóval korábban, 1909-ben voltak tervek, csak a kivitel elmaradt.)

További személyes gyűjtést végeztek a zalagalsai anyagyülekezet területén. A Harang-szóban megjelent hirdetésre is érkeztek adományok – többek között Rákospalotáról, Szombathelyről. Minisztériumi engedéllyel szélesebb körű gyűjtést is lehetett folytatni. Segélyek érkeztek a Gusztáv Adolf Gyámintézettől, más hivatalos szervektől és az állam-tól. Ilyen segítség mellett épülhetett meg a templom – tornyával együtt – Kolics József jánosházi képesített kőműves és Berenkovics György építőmester vezetése és felelőssé-ge mellett. Szűcs Lajos zalagalsai és Somogyi János nemeskeresztúri asztalosok készí-tették el a nyílászárókat és a belső famunkákat.

A templomépítés teljes költsége (az eredeti 1800 P helyett) 5700 P lett. Ezen kívül 250 P-ért harmóniumot, 354 P-ért egy második 67 kg-os harangot vásároltak.

Az oltár felszereléséhez adományoztak oltár- és kehelyterítőt, 4 db gyertyatartót, szó-székterítőt, perselyt, oltárszőnyeget. A nőegylet tagjai festették be a templomot. Németh Kálmán rigácsi tanító adományként festette meg az oltárképet. A csillár két család világ-háborúban hősi halált halt tagjainak emlékére adományként került Isten házába. Az oltárra helyezett Biblia tartójára is készítettek terítőt, valamint a bejárat fölé „Erős vár a mi Istenünk” feliratot.

A templom felszentelését 1939. június 4-én (Szentháromság vasárnapján) végezte Takáts Elek főesperes, kormányfőtanácsos mint püspöki megbízott. 1943-ban búcsúzott a gyülekezet Németh Kálmán rigácsi tanítótól, aki akkor vonult nyugdíjba. Péter Ernő akkori gondnok köszöntötte őt.

A templomépítés 10. évfordulóján (1949-ben) Péter Ernő 10 éves fia készült verset mondani (aki tehát egy idős volt a templommal), de gócos tüdőgyulladásba esett, és nem lehetett jelen az ünnepen.

A templomépítés 40. évfordulóján (1979-ben) Sikos Lajos esperes látogatott el a zalameggyesi hívekhez.

A gyülekezet meleg szavakkal köszönt el Sikos Gyula zalagalsai lelkésztől, aki 36 évi hű-séges szolgálat után vonult nyugdíjba.

Péter Ernő 1980-ban (80. születésnapján) – visszatekintve a múltra, a jelent szemlélve – Illés prófétát idézte: „Nagy búsulásom van az Úrért” (1Kir 19, 14 – Károli Gáspár fordításában). Szomorúan látta ugyanis a falu sorsát, megtapasztalta a fiatalok elköltözését és az idősek elerőtlenedését. Ő azonban a gyülekezet többi tagjával együtt hűségesen kitartott temploma mellett.

A templomépítés 50. évfordulóján (1989-ben) ugyancsak ő szólalt fel az ünnepen, de nemcsak a múlt dicsőségét csillogtatta, hanem reális látással világította meg a kevésbé derűs jövendőt ezekkel a szavakkal: „A templom… Isten segítségével megépült … örömünkre, mert aki rádöbbent, hogy hálával tartozik a Mindenhatónak, itt, helyben le-róhatja a tartozását. Azután időközben több egyháztag elhalt, a mezőgazdasági válság idején húsz evangélikus fiatalember elhagyta a szülői házat, elhagyta szülőfaluját, vidékre költöztek… ezáltal megpecsételődött az evangélikus gyülekezet sorsa … és most – a 89. évemben – fájó szívvel kénytelen vagyok jóslásba bocsátkozni: a jelenben az evangélikus létszám 22, egy-kettő kivételével mind túl a nyugdíjkorhatáron… Nagy időt nem remélhetünk, utánam mind elköltözik a minden halandók utolsó útján… Nem lesz tovább, akit ennek a kis templomnak a harangjai ide hívhatnának… Elnézést kérek, hogy az ünnepünket rontottam… amit megmondtam – beteljesedik…”

1999-ben ünnepelték e templom 60. születésnapját. A gyülekezet lélekszáma 10 év alatt a felére csökkent. Mégis érezni lehet e maroknyi csapat élni akarását, Istenhez fűződő hűségét. A polgármesteri hivatal teljes anyagi tehervállalásával megtörtént a templom belső terének teljes felújítása: villanyvezetékek cseréje, vakolás, festés. A gyülekezeti tagok gyűjtésének eredményével, és külső egyházi, valamint önkormányzati támogatással megjavíttatták a toronysisakot, lefesttették a templom északi homlokzatát és a tornyot. Alsósági vállalkozó adományaként újíttatták fel a gyertyatartókat, megjavíttatták a harmóniumot, valamint új feszületet vásároltak az oltárra. Adományként csillárt kaptak egy Zalameggyesről elszármazott testvértől. Köszönettel tartozunk a gyülekezet jelenlegi gondnokának, Egyed Ernőnek és feleségének – áldozatos szolgálatukért, az előző ön-kormányzati ciklus polgármesterének, Vincze Kálmánnénak – minden követ megmozgató támogatásáért, a jelenlegi polgármesternőnek, Szanyi Juditnak – az együttműködés nyitottságáért, Komáromi Ferenc plébános úrnak – szolgatársi hozzáállásáért; és mind-azoknak, akik szívükön viselték kis templomunk sorsát – anyagiakban és lelkiekben egyaránt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Zalameggyes települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]