Felsőörs

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Felsőörs
Felsőörs címere
Felsőörs címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Járás Balatonalmádi
Kistérség Balatonalmádi
Jogállás község
Polgármester Szabó Balázs (KDNP)[1]
Irányítószám 8227
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 1591 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 90,37 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 17,24 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Felsőörs  (Magyarország)
Felsőörs
Felsőörs
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 00′ 52″, k. h. 17° 57′ 08″Koordináták: é. sz. 47° 00′ 52″, k. h. 17° 57′ 08″
Felsőörs  (Veszprém megye)
Felsőörs
Felsőörs
Pozíció Veszprém megye térképén
Felsőörs weboldala

Felsőörs község Veszprém megyében, a Balatonalmádi járásban.(1318: Superior villa Wrs (Csánki III. 89); 1341: Kwvagowrs (uo.); Wagowrs (uo); 1452: Kewwago Ewrs al. nom. Nag Ewrs (uo.); 1564: Ersy, Zalawege Erssy (L 132. III. 379v, I. 168. D. 19); 1616: Fölsö Örs al. Zalavegh Eörss (L 167. XXX. 101/9).)

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevének legelső írott emléke 1318-ból származik: Superior villa Wrs, 1341: Kwvagowrs (Csánky), 1616: Fölsö Örs.

Balatonalmádi és Paloznak között, a Balaton mellett feküdt az „Örs” nevű királyi föld, amely már a 13. században három részre vált - a mai Alsóörsre, Felsőörsre és Lovasra. Felsőörs „felső" jelzője helyett a középkorban gyakran olvassuk a „kővágó", ritkábban a „vágó" jelzőt, mert határában malom- és más kövek készítésére alkalmas kőanyagot fejtettek. Ennek a jelentőségére utal, hogy a XIII. sz. végén „kőhordóút" nevet említenek okleveleink.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A hely legkorábban 1269-ben tűnik fel, és már ekkor állott benne az a kőből épült palota, melynek helyét „Miske palotája” néven a helyi lakosság ma is ismeri. 1301. április 9-én a bakonybéli apát és konvent eladta felső- és alsóörsi szőlőjét, mert ottani jobbágyaik és szőlőmíveseik Csák nembéli Márk fia István és rokonai, báró Cseszneky Jakab fiai garázdálkodásai folytán annyira elszegényedtek, hogy e vidéket otthagyni és a szőlőmívelést beszüntetni kényszerültek.

Legrégebbi birtokosai az Örsi-, későbbi nevükön a Batthyány és a Fajszi Ányos családok tagjai. Ez a két család alapította a felsőőrsi világi prépostságot Mária Magdolna tiszteletére. A Felsőörsi prépostsági templom alapításának pontos ideje ismeretlen, feltehetőleg a XII. sz. végén történt. Prépostja látta el a település plébánosi teendőit is. A prépostság kegyura folyamatosan a Batthyány család volt.

A falu birtokosa volt a prépostság, de jelentékeny részét birtokolta a veszprémi káptalan is - egészen a jobbágyfelszabadításig – de birtokaik voltak az Ányos, a Babocsai, a Tallián és más kisebb nemes családoknak is. (A középkorból eredő kuriális rétege is volt: 1700-ban 3 nemesi telek, 1769-ben 7 nemesi család is lakta.)

A tatárjárás balatonkörnyéki jelentős pusztításairól nem tudunk. A török korból ismereteink már bővebbek.

  • 1546-ban a település lakatlan,
  • 1548-ban egy részét a török,
  • 1568-ban pedig Szécsényi Mihály égette fel.
  • Közben 1566-ban leégett 12 portája.
  • A törökök 1572-ben és 1573-ban ismét felégették,
  • 1576-ban is lakatlan a töröktől való félelem miatt.
  • 1583-ban a veszprémi kapitány hatalmaskodott a falun.

A település 1563-1566, 1613 és 1629. években, valamint a XVIII. sz. második felében a töröknek alávetett. 1634-ben Lippai veszprémi püspök sümegi zsoldosai fosztják ki. Olyan nagy a pusztulás, hogy a Berkenyemál szőlővidék 1606-ban teljesen kipusztult.

A falu életében kritikus időszak volt a törökök Bécs alá vonulása is. Menekült előle a nép, sokan a felsőörsi templomban húzódtak meg.

1711-ben pestisjárvány pusztított.

A népesedési és gazdasági helyzet csak 1720 után kezdett javulni, ekkor viszont az ellenreformáció akciói, a templom elvétele a reformátusoktól és ezek vallásgyakorlásának a megakadályozása zavarta meg a békés életet. Nagy összeütközések voltak a vallásgyakorlás miatt a reformátusok és a mindenkori prépost között. Lakosságának többsége 1773-ban is református. 1634-ben a prépostot a reformátusok megverték, amiből nagy bonyodalmak származtak. A prépostsági templom elpusztult, 1736-ban hozatta rendbe Bíró Márton veszprémi püspök, aki egyben eltiltotta a reformátusokat attól is, hogy saját templom építsenek.

A káptalan és jobbágyai között 1727-ben kelt az első szerződés, amely a terhek lényeges emelkedését jelentette. További szabályozási okiratok 1753, 1758, 1760 és 1767. évekből maradtak ránk.

Felsőörs a XIX. és a XX. században azon ritka Balaton-feividéki községek sorába tartozott, amelynek a népessége - az 1890-1900 közötti időszakot kivéve - nem csökkent, hanem folyamatosan növekedett. E fejlődésben nagy szerepe volt Veszprém közelségének, amely közeli piacával lehetővé tette a felsöörsi termékek értékesítését, ugyanakkor a veszprémiek érdeklődése nemcsak Almádi, hanem Felsőörs felé is megélénkült. A fejlődés szempontjából nem jelentéktelen az sem, hogy a határban már 1832-ben működött egy kő(márvány)bánya, amelynek anyagából ajtó- és ablakköveket, valamint sírkereszteket készíthettek. Emellett az urasági szőlőkben a lakosság mindig kapott munkát.

A XX. században a környékbeli iparosítás következtében a lakosság foglalkozás szerint nagy mértékben átrétegeződött. Amíg a II. világháború előtt a lakosság szinte teljesen helyben kereste megélhetését, addig a század utolsó 20 esztendejében a vándorlás felgyorsult, sok felsőörsi járt rendszeresen a balatonfűzfői-, balatonfüredi-, veszprémi üzemekbe és más munkahelyekre. 1970-ben a lakosság 67,3%-a már nem mezögazdaságból élt.

Az itt ingatlannal rendelkező, nem helybéli lakosok száma 1945 után tovább fokozódott, parcellázások során jelentős üdülő(zártkerti)-építkezés indult meg a község határában. 1976-ban 1097 ingatlantulajdonosa közül már 684 nem helybeli lakos volt.

Felsőörs területéből 1951-ben 41 kh-t Balatonalmádihoz csatoltak. Az átcsatolás 102 főt is érintett.

Felsőörs korábban az Alsóörs székhellyel működő közös községi tanácshoz tartozott, ma önálló községi önkormányzati testülete és -hivatala van.

Felsőörs: Református templom
Geológiai Bemutatóhely

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Felsőörs települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

Források és irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kovacsics József – Ila Bálint: Veszprém megye helytörténeti lexikona II. Budapest: Akadémiai. 1988. 202–207. o. = Magyarország Helytörténeti Lexikona. ISBN 963-05-4590-X
  • Rados Jenő: Magyar építészet történet – Bp. 1961. Műszaki K. – ETO 72(439)091
  • Entz G. – Gerő L.: A Balaton környék műemlékei – Bp. 1958. Képzőművészeti Alap K. – Athenaeum Ny. 582080
  • Erdei Ferenc: Felsőörs prépostsági templom – 1982. TKM Kiskönyvtár 118. sz. – ISBN 963-554-177-5
  • Henszlmann Imre (1876): Magyarország ó-keresztyén, román és átmeneti stylü mű-emlékeinek rövid ismertetése, (Old-Christian, Romanesque and Transitional Style Architecture in Hungary). Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest
  • Gerő, László (1984): Magyar műemléki ABC. (Hungarian Architectural Heritage ABC.) Budapest
  • Gerevich Tibor: Magyarország román kori emlékei. (Die romanische Denkmäler Ungarns.) Egyetemi nyomda. Budapest, 1938.
  • A Felsőörsi Forrás-hegy vezetőfüzete
  • Bányászati és Kohászati Lapok. XLII. évfolyam. 11.szám. Budapest. 1909.
  • Hála József – Maros Gyula: Art geo palota a Stefánián. MÁFI - kiadás. Budapest. 2000.

Képgaléria[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Felsőörs témájú médiaállományokat.