Henszlmann Imre

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Henszlmann Imre
Henszlmann Imre.jpg
Henszlmann Imre, Marastoni József litográfiája, 1861
Született 1813. október 13.
Kassa
Elhunyt 1888. december 5. (75 évesen)
Budapest
Nemzetisége magyar
Foglalkozása művészettörténész, egyetemi tanár
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Henszlmann Imre témájú médiaállományokat.

Henszlmann Imre (Kassa, 1813. október 13. – Budapest, 1888. december 5.[1]) művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja.

Életpályája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pesten, Bécsben és Padovában orvosi tanulmányokat folytatott, majd művészettörténeti és archeológiai szakra jelentkezett.[1] Bécsben a pénzverde igazgatója, a magyar származású Böhm József Dániel vezette be erre a tudományszakra. 1848-ban Bécsben Eszterházy Pál sajtóreferense lett.[1] 1849-ben a forradalomban való részvétele miatt fogságba zárták, majd Londonba és Párizsba távozott. Párizsban III. Napóleon támogatásával jelent meg Théorie des proportions appliqués dans l’architecture című műve 1860-ban. Magyarországra visszatérve ő vezette a meginduló székesfehérvári és kalocsai ásatásokat. 1867-től a Műemlékek Országos Bizottságának első előadója volt.[1] 1873-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az Archeológiai Értesítő és az Archeológiai Közlemények című periodikákat.

Henszlmann Imre sírja Budapesten. Kerepesi temető: 34/2-1-47.

Fontosabb művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt (Pest, 1841)
  • Kassa városának ó-német stylű templomairól (Pest, 1846) időrendben ez az első magyar művészettörténeti monográfia
  • A kisbényi románízlésű egyház (Pest, 1862)
  • A székesfehérvári ásatások eredménye (Pest, 1864)
  • Műrégészeti kalauz I-II. kötet (Pest, 1866)
  • Pécs középkori régiségei I-II. kötet (Pest, 1869-72)
  • Die Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa (Leipzig, 1873)
  • Magyarország ó-keresztyén, román, átmeneti stylű műemlékeinek rövid ismertetése (Bp, 1876)
  • Lőcsének régiségei (Bp, 1878)
  • Magyarország csúcsíves emlékei (Bp, 1880)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c d Pécs lexikon  I. (A–M). Főszerk. Romváry Ferenc. Pécs: Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft. 2010. 298. o. ISBN 978-963-06-7919-0

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
  • Korach R.: Henszlmann Imre művészeti elmélete, Bp, 1902.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]