Henszlmann Imre
Henszlmann Imre (Kassa, 1813. október 13. – Budapest, 1888. december 5.) művészettörténész, egyetemi tanár, az MTA tagja.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Életpályája
Eredetileg orvosnak készült, oklevelét meg is szerezte, de hamarosan művészettörténettel kezdett foglalkozni. Bécsben a pénzverde igazgatója, a magyar származású Böhm József Dániel vezette be erre a tudományszakra. 1849-ben a forradalomban való részvétele miatt fogságba zárták, majd Franciaországba távozott. Párizsban III. Napóleon támogatásával jelent meg Théorie des proportions appliqués dans l’architecture című műve 1860-ban. Magyarországra visszatérve ő vezette a meginduló székesfehérvári és kalocsai ásatásokat. 1867-től a Műemlékek Országos Bizottságának első előadója volt. 1873-ban lett a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Sok tanulmányt és cikket írt, szerkesztette az Archeológiai Értesítő és az Archeológiai Közlemények című periodikákat.
[szerkesztés] Fontosabb művei
- Párhuzam az ó- és újkori művészeti nézetek és nevelések közt (Pest, 1841)
- Kassa városának ó-német stylű templomairól (Pest, 1846) időrendben ez az első magyar művészettörténeti monográfia
- A kisbényi románízlésű egyház (Pest, 1862)
- A székesfehérvári ásatások eredménye (Pest, 1864)
- Műrégészeti kalauz I-II. kötet (Pest, 1866)
- Pécs középkori régiségei I-II. kötet (Pest, 1869-72)
- Die Grabungen des Erzbischofs von Kalocsa (Leipzig, 1873)
- Magyarország ó-keresztyén, román, átmeneti stylű műemlékeinek rövid ismertetése (Bp, 1876)
- Lőcsének régiségei (Bp, 1878)
- Magyarország csúcsíves emlékei (Bp, 1880)
[szerkesztés] Források
- Művészeti lexikon I–IV. Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981–1983.
- Korach R.: Henszlmann Imre művészeti elmélete, Bp, 1902.
