Bánd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bánd
Bánd.jpg
Essegvár
Bánd címere
Bánd címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Kistérség Veszprémi
Jogállás község
Polgármester Schindler László[1]
Irányítószám 8443
Körzethívószám 88
Népesség
Teljes népesség 644 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 70,53 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 9,84 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Bánd  (Magyarország)
Bánd
Bánd
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 07′ 18″, k. h. 17° 46′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 07′ 18″, k. h. 17° 46′ 47″
Bánd  (Veszprém megye)
Bánd
Bánd
Pozíció Veszprém megye térképén
Bánd weboldala

Bánd (németül Bandau) község Veszprém megyében, a Veszprémi kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Veszprémtől nyugatra (12 km), Herendtől keletre (4 km) fekszik. A 8-as főközlekedési úton közelíthető meg. A legközelebbi település: Márkó (3 km).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bánd és környéke már a római korban is lakott hely volt, az itt talált ókori leletek alapján.

Nevét az oklevelek a 13. század elején említették, 1233 előtt a helység az Ajka nemzetség Bánd nevű tagjának birtoka volt.

Még valamivel 1233 előtt Bánd, illetve Seg helységet az Igmánd nemzetségből való I András, Farkas fia vette meg 120 márkáért. A falu ekkor két részből állt; a várhegyből (Essegvár) és a hegy alatti településből Bándból.

Igmándi I. András itt az úgynevezett várhegyen építette fel Essegvárát.

Bánd a tatárjárás után is az Igmándiak birtokában maradt, 1299-ben Igmándi I. Andrásnak I. Miklós nevű fiától való unokája I. Lőrinc (Csete) kezén volt, aki ekkor a Zemplén vármegyei Gercselyi birtokát odaadta a veszprém vármegyei, Essegvár közelében fekvő Horhi faluért.

1309-ben azonban I. Lőrinc fia II. Miklós legközelebbi rokonának Lőrinte nemzetségbeli Lőrintének javára lemondott dunántúli birtokairól: Essegvárról, Bándról, Billegéről Tótvázsonyról Kismelkedről és Igmándról is. A Lőrinte család később e várról Essegvárinak nevezte magát.

A Lőrinte család kihalta után Bánd és a mellette felépült Essegvár is királyi birtok lett. A király aztán a Rozgonyiaknak, majd az Újlaki családnak adományozta. Utolsó ismert birtokosa Kinizsi Pál neje volt.

Az 1526 utáni időkben a falu is sokat szenvedett. 1531-ben zsoldosok pusztították.

1619-től pedig Bánd az adóösszeírásokban pusztaként szerepelt. Valószínű, hogy vára is abban az időben pusztult el, a törökök robbantották fel, köveit pedig a később ideköltöző lakosság használta fel építkezéshez. Mára csak a vár egyik bástyájának és falainak csekély maradványai láthatók.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt születtek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Itt élnek, éltek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bánd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 20.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]