Kinizsi Pál
Kinizsi Pál (Temeskenéz? 1431? – Szent-Kelemen, 1494. november 24.) a magyar történelem egyik legismertebb hadvezére. Olyan hős, aki kiváló hadvezéri képessége, rendkívüli, legendás ereje és sorozatos győzelmei révén napjainkra mondai alakká vált.
Tartalomjegyzék |
Életrajza [szerkesztés]
Kinizsi Pál nevét 1467-ben említik először Mátyás király egyik rendeletében, Máramaros vármegye ispánjaként[forrás?]. Apja a legenda szerint egy Bihar vármegyei molnár volt. A Kinizsiek szerb eredetűek. A család eredeti szerb neve Brankovics. [1] Pál apja már harcolt Hunyadi János alatt a törökök ellen.
Kinizsi Pál Magyar Balázs egyik alvezéreként tűnt fel 1468-ban a morvaországi hadjáratban. 1472-ben hűségéért megkapta a Budáról Itáliába vezető út mentén fekvő Vázsony várát, a hozzá tartozó birtokokkal. A „Kinizsi várat” ezt követően palotával, barbakán-szerű kapuvédőművel egészítette ki, majd 1478-ban, mikor pálosokat telepített a mezővárossá kinevezett Vázsonyba, kolostort és templomot építtetett számukra. 1480-ban Somló várát is megkapta az uralkodótól, majd szintén 1480 körül feleségül vette Magyar Balázs lányát, Benignát.
Temesi ispán volt 1479-ben, amikor egy 35-40 ezer fős török sereg Haszán-oglu Isza bég vezetésével betört Magyarországra és feldúlta Szászföldet. Kinizsi Báthory István erdélyi vajdával együtt, 1479. október 13-án, Kenyérmezőnél hatalmas győzelmet aratott a török sereg felett. f [2] 1481-ben Mátyás király a déli végek védelmével bízta meg, s 1482-ben Szendrőnél győzelmet is aratott az ellenséges hadsereg ellen.
Mátyás halála után Kinizsi Corvin János ellen fordult, s II. Ulászló király mellé állt. 1490-ben I. Miksa német-római császár elfoglalta Nagyvázsonyt, de azt a következő évben Kinizsi visszafoglalta. 1492-ben megsemmisítette a szétzüllött Fekete sereget, de azt követően, élete végén ismét a törökök ellen harcolt. 1494-ben megmentette Nándorfehérvárt az árulástól: az áruló katonákat, akik pénzért akarták az erődítményt átadni az ellenséges seregnek, iszonyú kínzások közepette végeztette ki. Betört Szerbiába és Bulgáriába is, majd végül Szendrő ostrománál életét vesztette.
Emléke [szerkesztés]
A Nagyvázsonyban található vár kápolnájában látható az őt ábrázoló faragott szarkofág, a holttestét eredetileg ebben helyezték el az általa alapított pálos kolostorban. 1708-ban feldúlták sírját, eltávolították sodronyos páncélingét, sisakját és kétélű pallosát, amelyek később a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába kerültek. A Vár előtti téren áll a bronzból készült lovasszobra, Szabó Iván alkotása, a Kinizsi utca és a Vár utca sarkán pedig máig tábla őrzi emlékét. Sírköve a budai Vármúzeumban található, és Somlón is az ő emlékét őrzi az úgynevezett Kinizsi-szikla.
Irodalmi emléke [szerkesztés]
Kinizsi Pál emlékét őrzi Tatay Sándor „Kinizsi Pál” című népszerű ifjúsági regénye, amelyben a nép sorából felemelkedett egyszerű, de hatalmas erejű és szívű molnárlegényről költött a szerző romantikus és hősies történetet.
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Љубомир Степанов: Срби у Кнезу (Темишвар, 1998)
- ↑ E. Kovács Péter 142. o.
Források [szerkesztés]
- ↑ E. Kovács Péter: E. Kovács Péter. Matthias Corvinus. Officina Nova, Budapest. ISBN 963-7835-49-0 (1990)
- Puky Andor: A Kinizsi család Abaúj- és Bihar-megyében. Turul, 1891.
- Németh Gábor: Adatok Nagy-Vázsony történetéből. Veszprém, 1901.
- Rácz Béla: Kinizsi Pál, Veszprém, 1940. (Katonai hagymányok gyűjteménye.)
- Éri István: A nagyvázsonyi Kinizsi Vár. Veszprém, 1957.
- Zákonyi Ferenc: Nagyvázsony. Győr, 1977.
- Vázsonyi Varga Béla: Kinizsi Pál, Veszprém, 1988.
