Kinizsi Pál

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kinizsi Pál
Kinizsipal.jpg
Kinizsi Pál kuruc kori ábrázolása
Született 1431.?
(Temeskenéz?) Magyarország
Elhunyt 1494. november 24.
Szent-Kelemen, Magyarország
Nemzetisége magyar
Házastársa Magyar Benigna
Foglalkozása Hadvezér
Kinizsi Pál szobra a budapesti volt Testnevelési Főiskola kertjében. Pásztor János alkotása
Kinizsi Pál pecsétje
Kinizsi Pál sírja Nagyvázsonyban
Kinizsi Pál címere

Kinizsi Pál (Temeskenéz? 1431? – Szent-Kelemen, 1494. november 24.) a magyar történelem egyik legismertebb hadvezére. Olyan hős, aki kiváló hadvezéri képessége, rendkívüli, legendás ereje és sorozatos győzelmei révén napjainkra mondai alakká vált. Kinizsi élete során egyetlen csatát sem vesztett el, ami az egész világon ritkaságszámba megy.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kinizsi Pál nevét 1467-ben említik először Mátyás király egyik rendeletében, Máramaros vármegye ispánjaként[forrás?]. Születési idejét nem tudni pontosan, emellett nem ismert, hogy nemesi származású, vagy molnárnak született. Feltételezések szerint bihari kisnemesi család sarja, bár Kinizsi nevű családok Székelyföldön, illetve Abaúj-Torna megyében (Nagykinizs) is előfordultak. Apjáról lehet tudni, hogy harcolt Hunyadi János alatt a törökök ellen.

Kinizsi Pál Magyar Balázs egyik alvezéreként tűnt fel 1468-ban a morvaországi hadjáratban. 1472-ben hűségéért megkapta a Budáról Itáliába vezető út mentén fekvő Vázsony várát a hozzá tartozó birtokokkal. A „Kinizsi várat” ezt követően palotával, barbakán-szerű kapuvédőművel egészítette ki, majd 1478-ban, mikor pálosokat telepített a mezővárossá kinevezett Vázsonyba, kolostort és templomot építtetett számukra. 1480-ban Somló várát is megkapta az uralkodótól, majd szintén 1480 körül feleségül vette Magyar Balázs lányát, Benignát.

Temesi ispán volt 1479-ben, amikor egy 35-40 ezer fős török sereg Haszán-oglu Isza bég vezetésével betört Magyarországra és feldúlta Szászföldet. Kinizsi Báthory István erdélyi vajdával együtt 1479. október 13-án Kenyérmezőnél hatalmas győzelmet aratott a török sereg felett.[1] 1481-ben Mátyás király a déli végek védelmével bízta meg, s 1482-ben Szendrőnél győzelmet is aratott az ellenséges hadsereg ellen.

Mátyás halála után Kinizsi Corvin János ellen fordult, s II. Ulászló király mellé állt. 1490-ben I. Miksa német-római császár elfoglalta Nagyvázsonyt, de azt a következő évben Kinizsi visszafoglalta. 1492-ben megsemmisítette a szétzüllött fekete sereget, de azt követően, élete végén ismét a törökök ellen harcolt. 1494-ben megmentette Nándorfehérvárt az árulástól: az áruló katonákat, akik pénzért akarták az erődítményt átadni az ellenséges seregnek, iszonyú kínzások közepette végeztette ki. Betört Szerbiába és Bulgáriába is, majd végül Szendrő ostrománál életét vesztette. Fontosabb rangjai közül volt temesi ispán (1484), Máramaros megyei ispán (1467), országbíró (1494).

Emléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Nagyvázsonyban található vár kápolnájában látható az őt ábrázoló faragott szarkofág, a holttestét eredetileg ebben helyezték el az általa alapított pálos kolostorban. 1708-ban feldúlták sírját, eltávolították sodronyos páncélingét, sisakját és kétélű pallosát, amelyek később a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdonába kerültek. A Vár előtti téren áll bronzból készült lovasszobra, mely Szabó Iván alkotása, a Kinizsi utca és a Vár utca sarkán pedig máig tábla őrzi emlékét. Sírköve a budai Vármúzeumban található, és Somlón is az ő emlékét őrzi az úgynevezett Kinizsi-szikla. Nevét viseli Magyarország első teljesítménytúrája, a Kinizsi Százas.

Irodalmi emléke[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kinizsi Pál emlékét őrzi Tatay SándorKinizsi Pál” című népszerű ifjúsági regénye, amelyben a nép sorából felemelkedett egyszerű, de hatalmas erejű és szívű molnárlegényről költött a szerző romantikus és hősies történetet.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • E. Kovács Péter: E. Kovács Péter. Matthias Corvinus. Officina Nova, Budapest. ISBN 963-7835-49-0 (1990) 
  • Puky Andor: A Kinizsi család Abaúj- és Bihar-megyében. Turul, 1891.
  • Németh Gábor: Adatok Nagy-Vázsony történetéből. Veszprém, 1901.
  • Rácz Béla: Kinizsi Pál, Veszprém, 1940. (Katonai hagymányok gyűjteménye.)
  • Éri István: A nagyvázsonyi Kinizsi Vár. Veszprém, 1957.
  • Zákonyi Ferenc: Nagyvázsony. Győr, 1977.
  • Vázsonyi Varga Béla: Kinizsi Pál, Veszprém, 1988.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kinizsi Pál témájú médiaállományokat.