Megyer (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Megyer
Megyer címere
Megyer címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Közép-Dunántúl
Megye Veszprém
Kistérség Sümegi
Jogállás község
Polgármester Pajer Kristóf László[1]
Irányítószám 8348
Körzethívószám 87
Népesség
Teljes népesség 23 fő (2013. január 1.)[2]
Népsűrűség 2,81 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 4,26 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Megyer  (Magyarország)
Megyer
Megyer
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 47° 03′ 42″, k. h. 17° 11′ 34″Koordináták: é. sz. 47° 03′ 42″, k. h. 17° 11′ 34″
Megyer  (Veszprém megye)
Megyer
Megyer
Pozíció Veszprém megye térképén
Megyer weboldala

Megyer község Veszprém megyében, a Sümegi kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Marcal-medencében, a Marcal bal partján, Rigácstól kb. 2 km-re.

A 15,4 ha belterületével és az azon fekvő 20 házával hazánk legkisebb önálló települése. Megközelíthető közúton a 84-es útról Rigácsnál letérve (kb. 1,5 km), vasúton a Bajánsenye–Zalaegerszeg–Ukk–Boba-vasútvonalon (Rigács megállóhely kb. 1 km).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést először 1332-ben említik meg az oklevelek. Megyer néven. Ekkor a debrentei vár tartozéka, a Himfi-család birtokában. A Pápai-családoknak is voltak itt birtokrészei. Mátyás király 1464-ben a Kanizsaiaknak adta. Egy 1559-ben kelet-kezett oklevél szerint néhai Megyeri Tamás fiait – Gáspárt és Imrét – beiktatták a hűtlenségbe esett Megyeri Péter és Antal megyeri birtokrészébe. Hosszú ideig a Megyeri-család birtoka volt. Neve a megyer törzsnévből keletkezett. A szegényes forrásmunkák a község keletkezéséről és történetéről alig adnak képet. A török időkben Megyer a sümegi vár "kapuja" volt és mint ilyen el is pusztult. A két világháború között a község határának nagyobbik részén – 600 holdon – Lázár József földbirtokos gazdálkodott. Birtokát később Rozner Ferencnek adta el. Határa elaprózódott, s a kisnemesi családok kezébe került. Közvetlenül 1945 előtt az egész határ a község lakóié volt. Megyeren 1939-ben 135 magyar anyanyelvű lakos élt. Lakóházainak száma 27, területe 739 katasztrális hold. Egyetlen iskolája sem volt, viszont három kocsmáját is említették, gyakran keresték fel az eldugott kisközséget a betyárok, akik a falu juhászaival tartottak kapcsolatot. Megyernek 1969-ben 120 lakosa és 29 lakóháza volt. Területe akkor 400 katasztrális hold, ebből 280 hold szántó, a többi erdő és rét. Két rövid utcáját említik. A falu mellett folyó Marcalt 1968-ban szabályozták, korábban 50-60 holdnyi területet öntött el évente. Az 1960-as évek kezdetén a kiöntött folyó elvitte a fahidat, ami helyett új betonhidat építettek 1965-ben. Kisszámú lakossága – néhány vasutas kivételével – a rigácsi TSZ-ben dolgozott. Megyeren 1959-ben jött létre termelőszövetkezet, három évig gazdálkodott önállóan, majd 1962 áprilisában a rigácsi gazdasággal egyesült. Megyeren üzemegység működött. Fő üzemág a növénytermesztés és állattenyésztés volt, anyakocákat és szarvasmarhákat tartottak, mintegy 20-22 fő dolgozott az üzemegységben. Később a sümegi TSZ-hez csatlakozott, amit 1992-ben számoltak fel. Arányaihoz mérten Megyer is fejlődött 1945 után. A villanyt 1959-ben vezették be. Ugyanabban az évben kultúrházat, boltot és tűzoltószertárat létesítettek. Kevés új ház épület, a régi szalmatetős házakat azonban átalakították, felújították. Megyer korábban közigazgatásilag Ukkhoz, majd Gógánfához tartozott. Ma az ukki székhelyű körjegyzőséghez tartozik. 2005 második felétől a lakosság nagy része lecserélődött, az új lakosok a főváros környékéről költöztek ide.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A településvezetők célja egy Európában is ismert gasztronómiai-kulturális falu létrehozása, ahol a helyi és a környék konyhaművészetének, kulturális tradícióinak bemutatása folyik. Erre a célra egy felújítandó ingatlant vásárolunk, amit a jövőben geotermikus-, és napenergia felhasználásával működtetünk, ezzel is hozzájárulva a környezetbarát életmódhoz. Az épület alsó szintjén lévő szobákat kiállítótérként használjuk, ahol kulturális programokat tartunk, az önkormányzat és/vagy szervezetek pedig a rájuk jellemző termékeket mutatják be. A falakon a hagyományos népi konyhát bemutató eszközöket helyezzük ki; régi edények, fakanalak, bográcsok, cserépedények, ezen kívül felépítjük a tájra jellemző kemencét, amely nagyszabású rendezvények esetén üzemel is. Külön vitrinben kapnak helyet az egykori szakácskönyvek és kézzel írott receptek, amelyeket az ételekről készült fotókkal illusztrálunk. A középső szobát közösségi térré alakítjuk, míg fölötte 2*4-es vendégszobákat nyitunk, lehetőséget adva ezzel a többnapos programokon való részvételre. A hátsó szobában modern technikával felszerelt konyha kap helyet, ahol bemutatni és egyben oktatni is lehet a magyar népi szakácsművészetet, valamint külön helyiségben lesz a közös étkezések és egyéb térigényes munkák elvégzése is. A saját fűszeres- és zöldség (bemutató)kertből származó bioélelmiszerek egy részét feldolgozzuk, másik részét értékesítjük a látogatók között. Utóbbiból a beruházási költségek megtérülése, a későbbiekben pedig profit nyeresége várható. A projekt hazai és nemzetközi kapcsolatokat is ápol, mivel a programokon keresztül a társországok számára esélyt adunk a bemutatkozásra. A turisztikai szempontból frekventált Balaton, Hévíz, Tapolca és Sárvár várhatóan kedvező hatást gyakorol a terv megvalósulására és fenntarthatóságára.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Megyer települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. július 26.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2013. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2013. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. január 13.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]