Drávadiós

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Drávadiós (Orehovica)
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Muraköz
Község Drávadiós
Rang falu
Polgármester Franjo Bukal
Irányítószám 40322
Körzethívószám (+385) 040
Népesség
Teljes népesség 2769 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Terület 28,33 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Drávadiós  (Horvátország)
Drávadiós
Drávadiós
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 19′ 48″, k. h. 16° 30′ 36″Koordináták: é. sz. 46° 19′ 48″, k. h. 16° 30′ 36″
Drávadiós weboldala


Drávadiós (1908-ig Orehovicza, horvátul Orehovica) falu és község Horvátországban Muraköz megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csáktornyától 10 km-re délkeletre fekszik. A községhez napjainkban három falu tartozik: Drávadiós (Orehovica), Drávaollár (Vularija), és Drávaszilas (Podbrest).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 13. században település területe is hozzátartozott ahhoz a "Vyzmich" nevű birtokhoz, mely 1239-ben szerepel IV. Béla király oklevelében és amelyet ekkor vásárol meg a Hahót nembeli Mihály comes a veszprémi püspöktől.[1] A települést név szerint 1478-ban "Orechowecz" néven említik a csáktornyai uradalom falvainak felsorolásában.[2]

1477-ben Hunyadi Mátyás az uradalommal együtt Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.

Vályi András szerint " ORECHOVICZA. Horvát falu Szala Várm. földes Ura G. Álthán Uraság, lakosai katolikusok, fekszik Szoboticzának szomszédságában, mellynek filiája, határja középszerű. " [3]

1861-ben a közigazgatás átszervezése során község lett, melyhez Drávaollár, Drávaszilas és Szentkereszt falvakat (az utóbbi ekkor még major) csatolták.

1920 előtt Zala vármegye Perlaki járásához tartozott, majd a délszláv állam része lett. Az új közigazgatás megszüntette Drávadiós községet és a hozzá tartozott falvakkal együtt Kisszabadkához csatolta. 1941 és 1945 között ismét Magyarországhoz tartozott, ekkor újra község és körjegyzőségi székhely volt, magyar határvadászőrs is működött a településen. A háború után közigazgatásilag Csáktornyához és Kisszabadkához is tartozott. Drávadiós 1997-óta újra önálló község, címerét és zászlaját a 2002-es falunapon avatták.

Egyházilag korábban a kisszabadkai plébániához tartozott. 1971-ben felépült a Fatimai Szűzanya tiszteletére szentelt új templom, 1980. január 3-án pedig önálló plébánia lett. 1997-óta a varasdi püspökséghez tartozik.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1900-ban 779 lakosából 769 horvát, 7 magyar, és 1 fő német nemzetiségű volt. 1910-ben 939, zömében horvát lakosa volt. 1941-ben 1241 lakosából 1196 magyar, 38 cigány, 5 horvát, és egy fő német nemzetiségűnek vallotta magát. 1991-ben 1761 lakosából 1511 horvát, 177 cigány nemzetiségű volt. A 2001-es népszámlálás adatai szerint Drávadiós község teljes lakossága 2769 volt, ebből a falunak magának 1659 lakosa volt. A község lakosainak 90%-a horvát, 8,5%-a cigány nemzetiségű.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Fatimai Szűzanya tiszteletére szentelt plébániatemploma 1971-ben épült.
  • 1945-ben alakult a falu kórusa, az 1950-es években pedig kulturális művészeti egyesületet alapítottak, melyet 1984-ben Fijolicának neveztek el. Ma is működik színi, népművészeti és tamburazenei csoportokkal.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Wenzel Gusztáv: Árpád-kori új okmánytár VII. kötet Pest, 1860.
  2. Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.