Kisszabadka

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kisszabadka (Mala Subotica)
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Muraköz
Község Kisszabadka
Rang falu
Alapítás éve 1257
Polgármester Josip Šegović
Irányítószám 40321
Körzethívószám (+385) 040
Népesség
Teljes népesség 2156 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület 34,36 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kisszabadka  (Horvátország)
Kisszabadka
Kisszabadka
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 23′ 00″, k. h. 16° 32′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 23′ 00″, k. h. 16° 32′ 00″
Kisszabadka weboldala

Kisszabadka (horvátul Mala Subotica) falu és község Horvátországban, Muraköz megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csáktornyától 7 km-re keletre fekszik. Közigazgatásilag hét falu tartozik hozzá: Kisszabadka, Dezsérlaka (Držimurec), Drávaszentistván (Štefanec), Felsőpálfa (Palovec), Muralövő (Strelec), Piskorovec (Piškorovec), és Szentkereszt (Sveti Križ).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A régészeti leletek tanúsága szerint a község területén már az i. e. 5. évezredben is éltek emberek. A délre fekvő Szentkereszt területén a plébániatemplom környékén római sírokat is találtak. Az 1. században római település állt itt, melyet a feltételezések szerint Sabariának neveztek. Anđela Horvat horvát történész a település nevét is a latin Sabaria helynévből származtatja. Tény hogy a települést még 1478-ban is Sabariának nevezi a csáktornyai uradalom falvait felsoroló okirat.

A mai település első írásos említése 1257-ből származik "Terra Zumbathel" alakban.[2] 1256-ban ugyanis a Hahót nembeli II. Mihály "Komort, Velikát, továbbá a Klenovniktól keletre eső Bikoveczet (Bykencz) és a ma ismeretlen Pyankóczot oda adta rokonának, Lanczelottnak a muraközi Szombathely (ma Szoboticza), Béla (ma Belicza) és Tornova (ma Ternovecz) falvakért." [3] A falu neve az ezt rögzítő okiratban bukkan fel először. A Hahót nemzetség Buzád ágának birtokai közé tartozott.

A csáktornyai uradalom részeként I. Lajos király 1350-ben Lackfi István erdélyi vajdának adományozta, aki 1351-től a horvát-szlavón-dalmát báni címet viselte. A település 1367-ben „Poss. Zonbath” néven szerepel okiratban.[2] Miután a Lackfiak kegyvesztettek lettek a Muraközt 1397-ben a Kanizsaiak kapták meg, akik Zsigmond király hívei voltak, de már 1405-ben elvették tőlük. 1437 után a Cilleieké, majd a Cilleiek többi birtokával együtt Vitovec János horvát bán szerezte meg, de örökösei elveszítették. Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1478-ban "Sabaria" néven Csáktornya tartozékai között sorolják fel.[2]

1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, majd 1546-ban I. Ferdinánd király adományából a Zrínyieké lett. Miután Zrínyi Pétert 1671-ben felségárulás vádjával halára ítélték és kivégezték minden birtokát elkobozták, így a birtok a kincstáré lett. 1715-ben III. Károly a Muraközzel együtt gróf Csikulin Jánosnak adta zálogba, de a király 1719-ben szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.

A falunak a középkorban már volt temploma. 1334-ben a Muraköz plébániái között említik az itteni plébániát "Ecclesia sanctae Mariae de Sabaria" alakban, de valószínűleg a település Szűz Mária temploma ennél sokkal korábban épült. 1501-ben említik Valentin nevű plébánosát (Valentinus plebanus de Sabaria) és Szűz Mária tiszteletére szentelt templomát (Sancta Maria de Sabaria). Az 1640-es egyházi vizitáció már egy romladozó templomot említ két haranggal, nagy csillárral, nagy fa kereszttel és szentképekkel, valamint nagy oltárral. 1713-ban a falu új plébániát épített. 1715-ben a falunak 9 adózója volt. 1737-ben földrengés pusztított, melyben a templom is megsérült. Megújítását 1747-ben fejezték be, ekkor kapta barokk boltozatát. 1779-ben a települést "Szoboticza" néven említik. Ekkorra a templom körüli régi temető már tönkrement, az új temető a falun kívül található. 1900-ban a templomot két oldalhajóval bővítették, ekkor nyerte el mai formáját.

Vályi András szerint " SZOBOTICZA. Horvát falu Szala Várm. földes Ura Gr. Álthán Uraság, lakosai katolikusok; határja középszerű." [4]

1910-ben 796, túlnyomórészt horvát lakosa volt. 1920-ig Zala vármegye Perlaki járásához tartozott, majd a délszláv állam része lett. 1941 és 1945 között újra Magyarország része volt, majd visszakerült a jugoszláv államhoz.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2001-ben tartott népszámlálás adatai szerint a község 5676 lakosának 91,5%-a horvát, 7,5%-a cigány nemzetiségű. A népszámláláskor ketten vallották magukat magyar nemzetiségűnek. Kisszabadka falunak külön 2156 lakosa volt. A cigányság aránya Piskorovec faluban a legmagasabb (majdnem 100%).

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma 1334 előtt épült. 1737 és 1747 között barokk stílusban építették át. 1900-ban bővítették.
  • A templom mellett klasszicista oszlopcsoport és az 1711-ben emelt ún. Imbra-oszlop áll.
  • A plébániatemplom közelében áll az 1746-ban épített Szent Kereszt templom. Kupoláját J. Brollo itáliai mester festette ki.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. augusztus 1.)
  2. ^ a b c Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Karácsonyi János: A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig. Budapest 1900.
  4. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.