Ramocsa

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ramocsa
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Kistérség Lenti
Jogállás község
Polgármester Gerencsér Tamás[1]
Irányítószám 8973
Körzethívószám 92
Népesség
Teljes népesség 39 fő (2014. jan 1.)[2]
Népsűrűség 16,85 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 2,73 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ramocsa (Magyarország)
Ramocsa
Ramocsa
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 46′ 35″, k. h. 16° 26′ 41″Koordináták: é. sz. 46° 46′ 35″, k. h. 16° 26′ 41″
Ramocsa (Zala megye)
Ramocsa
Ramocsa
Pozíció Zala megye térképén
Ramocsa weboldala

Ramocsa község Zala megyében, a Lenti kistérségben.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Zala megyében, Csesztregtől északra, Kerkafalva szomszédságában fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve a Rama személynév '-csa' becéző képzős származékából alakult ki. Eredete a német Rami, Ramo alakból vezethető le.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ramocsa Zala megye aprófalvainak egyike, a zalai településszerkezet egyik jellemző példája. Nevét 1378-ban említik először Ramcha-ként. Első említésekor a bekcsényi (becsehelyi) főesperességhez tartozott.
A XV. század-ban telepedett le itt a Ramon család. A család által lakott rész nem a mai, hanem a község keleti részén volt. Ez a török időkben lakatlanná vált, a Pusztaramocsa elnevezés erre utal.
1513-ban Porosznyák Jakab és Hegyi István voltak a birtokosok. A Hegyiektől 1570-ben az alsólendvai Bánffy László szerezte meg, királyi adományként. A XVII. század közepén a falu lakosságáról képet kaphatunk Batthyány Ádám pátense alapján. A főkapitány 1652-ben elrendelte Lenti várának építésére, hogy a falvaktól házanként 20 szál fát szállítsanak. Ramocsának 240 szálat kellett adni. 1673-ban a lendvai várhoz 2 forint 25 dénár pénzes dézsmát fizettek.
Valamelyik török portya ezután elpusztíthatta, mert a következő híradás szerint, melyet Kanizsa felszabadulása évében, 1690-ben jegyeztek le, a falu elnéptelenedett és pusztává vált. Lassan visszatelepültek lakói, részben új telepesek is jöttek, irtották az erdőt. A jelzett irat szerint Porosznyák Miklós birtoka volt a falu.

Ugyancsak birtokos a községben a herceg Esterházy család is. A településen élő kisnemes birtokosai között található többek között a Porosznyák László, Csányi Ferenc özvegye, Vasdinnyei Miklós és Babos János.

1720-ban már volt szerény termelés. kétnyomásos gazdálkodást folytattak, egy köbölre kettő termett a köves és agyagos földön.

Az 1828-as összeírásban megjegyezték, hogy a rossz minőségű, agyagos, kavicsos területen a terület felét rendszeresen parlagon hagyták. Főleg tavaszi gabonát, rozsot, zabot, kölest és kevés búzát vetetek. A termények utánipapi tized-et természetben, a kilencedet pedig készpénzzel fizették. Sok elhagyott föld volt még. A rétek egy részét rendszeresen elöntötte a Kerka.

A többségében nemesek lakta hely 1848 előtt szabad község volt. A földesurak és a jobbágyok birtokainak elkülönítését 1859-ben rendeletre kezdték el, az 1865-re elkészült ugyan (e szerint 119 hold volt jobbágyi, 469 hold pedig nemesi birtok volt), de az okmányokat csak 1902-ben hitelesítették.

1935-ben megművelt területe mindössze 459 kataszteri hold volt, melyet 54 birtokos művelt. A faluban 35 lakóházban éltek. Iskolája nem volt. Egy kocsmája volt. Posta és távírda Senyeházán működött (a mai Bajánsenye). A lakosok száma 152, egy német kivételével mind magyarok. A felekezeti megoszlás pedig: 95 református, 53 katolikus és 4 ágstai evangélikus vallású volt. A reformátusok és katolikusok az évszázados ellenállást feladva a XIX. században közös temetkezési helyet alakítottak ki. 1929-ben pedig közös haranglábat építettek, melynek ormán egymás mellé helyezték a keresztet és a csillagot. Az utókor tiszteletben tartotta ezt a hagyományt, az 1993-ban épített új haranglábra is lehelyezték a két egyház jelképét.

Az 1945-ös földreform során kevesen igényeltek földet, amely az egyház és a nagybirtokosok földjeinek felosztásával kezdődött. A felosztható földek mennyisége sosem volt elég. A községben megszervezett termelőszövetkezet "Vörös Csillag" 1964-ben beleolvadt a kerkafalvai "Április 4" Tsz-be. Korábban a közeli Bajánsenyéről jó vasúti kapcsolata volt. Amikor a síneket felszedték, sokat romlott a közlekedési helyzet. A szlovén-magyar vasút megépítése, melynek nyomvonala a közelben fog vezetni, Ramocsát is kedvező helyzetbe hozhatja.
A tanács 1965-ben megszűnt és 1990-ig Csesztreg közös Községi Tanács Társközsége lett. A rendszerváltáskor megalakult önkormányzat öt környező településsel alkot közös körjegyzőséget. A jobb megközelítés érdekében a jegyzői székhely Csesztregen van.

A lakosság az 1960-as években kezdett el nagy mértékben csökkenni, amikor a jobb megélhetésért nemcsak ingáztak, hanem el is költöztek a lakosok. Az elvándorlás ugyan megállt, de a lakosság ma csak 31 fő, akik 22 háztartásban laknak. Jobb közlekedési lehetőségek, közeli munkalehetőségek kellenének egy pozitív fordulathoz és a népesség gyarapodásához.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ramocsa települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]