Surd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Surd
Surd címere
Surd címere
Közigazgatás
Ország  Magyarország
Régió Nyugat-Dunántúl
Megye Zala
Járás Nagykanizsai
Kistérség Nagykanizsai
Jogállás község
Polgármester Kanász János[1]
Irányítószám 8856
Körzethívószám 93
Népesség
Teljes népesség 614 fő (2014. január 1.)[2]
Népsűrűség 28,62 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület 21,94 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Surd (Magyarország)
Surd
Surd
Pozíció Magyarország térképén
é. sz. 46° 19′ 21″, k. h. 16° 58′ 13″Koordináták: é. sz. 46° 19′ 21″, k. h. 16° 58′ 13″
Surd (Zala megye)
Surd
Surd
Pozíció Zala megye térképén

Surd (szlovénül Šurd, horvátul Šur[3]) község Zala megyében, a Nagykanizsai járásban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csurgótól északnyugatra, Zákány és Nemespátró közt fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Surd Árpád-kori település. Nevét már 1268-ban említették az oklevelek, mint a Hahót-nemzetség birtokát. 1468-ban Szenterzsébeti Forster György szerezte meg a Berzenczei Lorántfi családtól, de ugyanakkor a Debrentei Himfi család is jogot tatott rá. 1471-ben a Kanizsai családé volt, aki itteni birtokait visszaadta a Himfieknek és rokonaiknak. 1481-ben Forster György Tolnai Bornemisza Jánost osztályos testvérévé fogadva, a birtok felerészét átengedte neki, 1550-ben már Zalai Kelemen volt a földesura.

Az 1565–1566. évi török kincstári fejadójegyzékben csak 2 házzal vették fel. 1626-ban Szalay János birtoka volt, az 1660. évi dézsmaváltságjegyzék szerint a falut több nemescsalád lakta. 1659-ben már evangélikus lelkésze is volt a településnek. 1701–1703-ban a Szabó család, majd 1715-ben Madarász László birtoka volt és ekkor 16 háztartást írtak benne össze. 1726-ban a Szalay család, 1757-ben Niczky György tanácsos, 1773-ban gróf Niczky Kristóf, 1835-ben gróf Festetics László volt a földesura, majd az Inkey család lett a birtokosa.

1856-ban gróf Zichy Domonkos püspök, majd gróf Zichy Edmund volt a helység legnagyobb birtokosa és hasonnevű fiának van itt nagyobb birtoka és az övé az Inkey család régi kúriája is. 1848-ban az itt átvonuló horvát hadak három alkalommal is felégették a helységet. A faluban a 18. század során telepedtek le a Mura vidékéről (az akkor még Tótság-nak nevezett Vendvidékről) evangélikus szlovénok, akik mára asszimilálódtak. Az 1950-es megyerendezésig Somogy vármegye Csurgói járásához tartozott. 1910-ben 1022 magyar lakosa volt. Ebből 406 római katolikus, 2 református, 614 evangélikus volt.

Surdtól éjszakkeletre, a liszói határ felé feküdt egykor Pata falu is, és a községhez tartozott: Feketesár-puszta, mely 1856-ban a Festetics család déghi ágának birtoka volt, továbbá János-major és Petrács-puszta is.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A községben volt lelkész 1755-től 1779-ig Küzmics István (1723–1779) szlovén születésű lelkész, vallási író. Őt követte a szintén szlovén Bakos Mihály, aki ugyanúgy írt anyanyelvén.

Surd Magyarország egyik legnagyobb fenyőfatermelője, a falu lakosságának nagy része a karácsonyfák értékesítéséből él és az ország karácsonyfáinak mintegy 60 százalékát biztosítja.[4][5]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Surd települési választás eredményei (magyar nyelven) (html). Országos Választási Iroda, 2010. október 3. (Hozzáférés: 2011. december 21.)
  2. Magyarország közigazgatási helynévkönyve, 2014. január 1. (magyar és angol nyelven). Központi Statisztikai Hivatal, 2014. augusztus 27. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
  3. Folia onomastica croatica 14/2005. (pdf). Živko Mandić: Hrvatska imena naseljenih mjesta u Madžarskoj. (Hozzáférés: 2012. augusztus 2.)
  4. A falu, ahol a karácsonyfák születnek
  5. Bárány Krisztián: Beindult a karácsonyfaszezon, korán keltek a fatolvajok is. Magyar Nemzet Online, 2012. november 29. (Hozzáférés: 2014. szeptember 10.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]