Surd
| Surd | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Magyarország |
| Régió | Nyugat-Dunántúl |
| Megye | Zala |
| Kistérség | Nagykanizsai |
| Rang | község |
| Polgármester | Kanász János[1] |
| Irányítószám | 8856 |
| Körzethívószám | 93 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 628 fő (2010. január 1.)[2] +/- |
| Népsűrűség | 28,62 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 21,94 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Surd
Pozíció Magyarország térképén
|
|
Surd
Pozíció Zala megye térképén
|
|
Surd (szlovénül Šurd) község Zala megyében, a Nagykanizsai kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Csurgótól északnyugatra, Zákány és Nemespátró közt fekvő település.
[szerkesztés] Története
Surd Árpád-kori település. Nevét már 1268-ban említették az oklevelek, mint a Hahót-nemzetség birtokát.
1468-ban Szenterzsébeti Forster György szerezte meg a Berzenczei Lorántfi családtól, de ugyanakkor a Debrentei Himfi család is jogot tatott rá.
1471-ben a Kanizsai családé volt, aki itteni birtokait visszaadta a Himfieknek és rokonaiknak.
1481-ben Forster György Tolnai Bornemisza Jánost osztályos testvérévé fogadva, a birtok felerészét átengedte neki, 1550-ben már Zalai Kelemen volt a földesura.
Az 1565-1566 évi török kincstári fejadójegyzékben csak 2 házzal vették fel.
1626-ban Szalay János birtoka volt, az 1660 évi dézsmaváltságjegyzék szerint a falut több nemescsalád lakta.
1659-ben már evangélikus lelkésze is volt a településnek.
1701-1703-ban a Szabó család, majd 1715-ben Madarász László birtoka volt és ekkor 16 háztartást írtak benne össze.
1726-ban a Szalay család, 1757-ben Niczky György tanácsos, 1773-ban gróf Niczky Kristóf, 1835-ben gróf Festetics László volt a földesura, majd az Inkey család lett a birtokosa.
1856-ban gróf Zichy Domonkos püspök, majd gróf Zichy Ödön volt a helység legnagyobb birtokosa és hasonnevű fiának van itt nagyobb birtoka és az övé az Inkey család régi kúriája is.
1848-ban az itt átvonuló horvát hadak három alkalommal is felégették a helységet.
A faluban a 18. század során telepedtek le a Mura vidékéről (az akkor még Tótság-nak nevezett Vendvidékről) evangélikus szlovénok, akik mára asszimilálódtak. Az 1950-es megyerendezésig Somogy vármegye Csurgói járásához tartozott.
A 20. század elején Somogy vármegye Csurgói járásához tartozott.
1910-ben 1022 magyar lakosa volt. Ebből 406 római katolikus, 2 református, 614 evangélikus volt.
Surdtól éjszakkeletre, a liszói határ felé feküdt egykor Pata falu is, és a községhez tartozott: Feketesár-puszta, mely 1856-ban a Festetics család déghi ágának birtoka volt, továbbá János-major és Petrács-puszta is.
[szerkesztés] Nevezetességei
A községben volt lelkész 1755-től 1779-ig Küzmics István (1723-1779) szlovén születésű lelkész, vallási író. Őt követte a szintén szlovén Bakos Mihály, aki ugyanúgy írt anyanyelvén.
[szerkesztés] Források
- Borovszky Samu: Somogy vármegye
[szerkesztés] Külső hivatkozások
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
|
|||||||
