Niczky Kristóf

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gróf Niczky Kristóf
Gróf Niczky Kristóf aláírása
Kőszeg - Az egykori iskola emléktáblája. Niczky gróf alakja balra fent a babérkoszorúval körülvett melldomborműn (1780-ból)

Niczki gróf Niczky Kristóf, Christophorus Niczky (Sümeg, 1725. február 11.[1]Buda, Vár, 1787. december 26.) a Szent-István-rend lovagja, tárnokmester, országbíró, királyi személynök. II. József főtanácsadója. Niczkifalvay Gróf Niczky Kristóf Magyar Ország Birája, és ugyan azon Országban az Oskolabéli Tudományoknak fő Gyámolója és Gondviselője.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szülei gróf Niczky György és Svastics Julianna. Niczky Kristóf a kőszegi jezsuita gimnáziumban, majd pozsonyi akadémián és a bécsi egyetemen végezte tanulmányait. 1745-ben feleségül vette Jankovich Katalint. 1751-ben tanácsos a magyar udvari kamaránál. 1764-ben a kancellárián tanácsos. Az 1764-ben Mária Terézia által alapított Magyar Királyi Szent István-renddel és annak kis keresztjével tüntették ki 1765-ben. Ebben az évben grófi rangot is kapott. 1767-től valóságos belső titkos tanácsos. 1776-tól a győri és pécsi tankerület főigazgatója. 1778-ban életének legfontosabb mozzanata királyi biztosként a temesi bánságnak az anyaországhoz való visszacsatolása volt. Mária Terézia királynő 1779. április 23-án az ő javaslata alapján hasította ki a visszacsatolt részből Temes, Torontál és Krassó vármegyéket, melyeket - mint egyúttal temesi gróf - ő szervezett újra, Krassót kivéve. Az új Temes vármegye első főispánja a bekebelezési ügyek királyi biztosa Niczky Kristóf gróf lett. A királynő ráruházta egyúttal a temesi gróf ősi méltóságát is.

1782. októberétől a magyar kamara elnöke, királyi kincstartó és a közoktatásügy főfelügyelője. 1783. augusztus 14-én tárnokmesterré és a Helytartótanács elnökévé nevezték ki, 1786-ban országbíró, 1787-ben perszonális lett. Tisztségét haláláig, 1787-ig viselte. Óriási birtokai voltak Sopron-, Vas-, Zala-, Somogy- és Veszprém vármegyékben. Fiai közül István 1777-től Kőrös, György pedig 1777-től Verőce főispánja lett.

Emlékezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A II. József felvilágosult abszolutizmusát feltétlenül támogató Niczkyt a nemesi rendek az idegen önkényuralmi törekvések fő eszközének tartották, a halálakor írt gúnyversek hazaárulónak nevezik.

Itt fekszik a sérült hazának ostora,
Kitül szabadság vett örök sebet.
Itt fekszik átkozott anyának rossz fia,
Hitet szegő rossz férj, s rosszabb atya.
Kiben nem érzett a kemény szív másért,
Magának élt, magát nyaló barom.
Udvar mosolygását kereste csillagát
Megdűlt hazánknak vesztével is.
Vándor! kiben pezseg magyar vér, sírkövét
Látván, kevés koráig megállapodj,
Csak még lepökheted, s ragaszthatsz átkokat
Halmára, hol rothad hazánk döge.
[1]

Kőszegen a Jurisics téren a volt jezsuita iskola falán áll emléktáblája. A babérkoszorúval körülvett melldomborműve a tábla felső részét foglalja el. Mellén a Szent István-rend középkeresztje látható. A tábla alsó részén olvasható latin nyelvű szöveg Niczky Kristóf érdemeit és tisztségeit sorolja fel. A táblát 1780-ban, még Niczky életében állították. Így tulajdonképpen az első magyarországi emléktáblák egyikének tekinthető.

Művei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Staats-Kenntniss von Ungarn (kéziratban)
  • Historia politica litteraria (kéziratban)
  • Tractatus de pactis et transactionibus (Viennae, 1744)

Irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szentkláray Jenő: Gróf Niczky Kristóf életrajza (Pozsony - Budapest, 1886)
  • Dugonics András: Etelka (regény, Pozsony és Kassa, 1788)
  • Jókai Mór: Rab Ráby (regény, Pozsony, 1879)
A jozefinista elveirõl híres Ráby Mátyás, aki az elvei miatt keveredett összetűzésbe a Pest megyei hatóságokkal, renitens magatartásáért börtönbe került. Amikor a Rábyt kísérő rendőrbiztos – tiltakozva a bebörtönzés ellen – felmutatta a császár menlevelét, Niczky gróf, a helytartótanács elnöke így válaszolt: „a császár parancsoljon Bécsben, Magyarországon én parancsolok; önök pedig ha folytatnák tovább is akadékoskodásukat, könnyen abban a szerencsében részesülhetnek, hogy egy helyre kerülnek Rábyval.”

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]