Vonyarcvashegy
| Vonyarcvashegy | |||
 |
|||
| Szent Mihály-domb | |||
|
|||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Magyarország |
||
| Régió | Nyugat-Dunántúl | ||
| Megye | Zala | ||
| Kistérség | Keszthelyi | ||
| Rang | nagyközség | ||
| Polgármester | Péter Károly[1] | ||
| Irányítószám | 8314 | ||
| Körzethívószám | 83 | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 2244 fő (2011. január 1.)[2] +/- | ||
| Népsűrűség | 157,14 fő/km² | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Terület | 14,28 km² | ||
| Időzóna | CET, UTC+1 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 Vonyarcvashegy
Pozíció Magyarország térképén
|
|||
Vonyarcvashegy
Pozíció Zala megye térképén
|
|||
Vonyarcvashegy nagyközség Zala megyében, a Keszthelyi kistérségben.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
Vonyarcvashegy a Keszthelyi-öböl partján, a Keszthelyi-hegység déli lankáin, Zala megye keleti részén fekszik. Délről a Balaton, északról a hegyek zárják el a települést, így csak kelet-nyugat irányba nyitott. Így fut a Balatonszentgyörgy–Keszthely–Tapolca-vasútvonal is keresztül a településen, amelyen a település egy vasútállomása elővárosi szerelvényeket és Pécsről, valamint Szombathelyről gyorsvonatokat fogad.
A község főútja a 71-es másodrendű főút, amely a Balaton északi parti településeivel és Keszthellyel köti össze. Vonyarcvashegy Keszthely felől kiválóan megközelíthető autóbusszal, de Tapolcáról sűrűn járnak járatok.
[szerkesztés] Története
A Balatonhoz közelebb eső Vonyarc településrész történetileg jóval megelőzi Vashegyet. Első említése 1335-ből való már mint anyaszentegyház. Ekkori birtokosai a Karmacsi család.
1573-ban a török megrohanta a települést, és felgyújtotta. Az 1580-as évektől évszázadokig lakatlanná vált a falu. A 17. században a környék mint szőlőhegy éled újjá. A vonyarci hegyközségben a birtokosok elsősorban keszthelyi gazdák voltak, azonban az 1690-től kezdve pár helyi lakosról is lehet beszélni. A mai település másik része, Vashegy, is ebben az időszakban jelent meg. Első említése 1689-ből való mint Balatongyörök szőlőhegye.
A 18. században két apró falu volt a mai nagyközség helyén. Lakosai zsellérek voltak, és főként a szőlőföldeken végzett bérmunkákból éltek. A terület birtokosa 1741-től a Festetics család mellett a horvát bán, aki végül 1779-ben lemondott tulajdonáról, így teljes mértékben a Festeticsek birtokába került.
Vonyarc és Vashegy 1850-ben egyesült, és kisebb fejlődésbe kezdett. Iskolája 1870-ben nyílt meg.
A település a 20. század elején tovább nőtt, azonban kiemelkedő fejlődése csak az 1950-es évektől figyelhető meg, amikor a község bekapcsolódott a balatoni turizmusba, jó minőségű strandot hoztak itt létre. 1952-ben új iskolája létesült, 1957-ben pedig egy kemping jött létre. 1960-ban Vonyarcvashegy nagyközséggé alakult, ahol a turizmus meghatározó jelleggel bír.
2007-ig a Keszthely–Hévízi kistérséghez tartozott.
[szerkesztés] Nevezetességei
- Szent Mihály-domb
- Vonyarci kápolna
- Vashegyi kápolna
[szerkesztés] Jegyzetek
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- Vonyarcvashegy Önkormányzatának honlapja
- Vonyarcvashegy a Vendégvárón
- Balcsi.net
- Légifotók
- Vonyarcvashegy a szallas.eu -n
- Vonyarcvashegy a lap.hu -n
- Infó
[szerkesztés] Kapcsolódó szócikkek
|
|||||||
