Muraszentmária

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Muraszentmária (Sveta Marija)
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Muraköz
Község Muraszentmária
Jogállás falu
Alapítás éve 1334
Polgármester Dean Hunjadi
Irányítószám 40326
Körzethívószám (+385) 040
Népesség
Teljes népesség 1690 fő (2001)[1] +/-
Földrajzi adatok
Terület 23,4 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Muraszentmária (Horvátország)
Muraszentmária
Muraszentmária
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 20′ 00″, k. h. 16° 44′ 40″Koordináták: é. sz. 46° 20′ 00″, k. h. 16° 44′ 40″
A Muraszentmária weboldala

Muraszentmária (horvátul Sveta Marija, korábban Sveta Marija na Muri) falu és község Horvátországban Muraköz megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csáktornyától 25 km-re, Perlaktól 10 km-re keletre a Dráva bal partján fekszik. Muraszentmárián kívül Alsómihályfalva tartozik még a községhez.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést 1334-ben a zágrábi püspökség oklevelében a Mura és a Dráva közötti plébániák felsorolásában említik először, hogy Szentmária Alsódomboru, Alsómihályfalva falvakkal, valamint Kotor és Légrád várakkal együtt a muravidi Szent Vid plébániához tartozik. I. Lajos király 1350-ben Muraközzel együtt Lackfi István erdélyi vajdának adományozta, aki 1351-től a horvát-szlavón-dalmát báni címet viselte. Miután a Lackfiak kegyvesztettek lettek az uradalmat 1397-ben a Kanizsaiak kapták meg, akik Zsigmond király hívei voltak, de már 1405-ben elvették tőlük.

1437 után a Cilleieké, majd a Cilleiek többi birtokával együtt Vitovec János horvát bán szerezte meg, de örökösei elveszítették. Az 1467-es összeírásban Szentmária "Altarczen" néven szerepel, melyet Hadrovics László a kaj horvát "altar", azaz oltár szóból származtat. 1477-ben Hunyadi Mátyás Ernuszt János budai nagykereskedőnek és bankárnak adományozta, aki megkapta a horvát báni címet is. 1478-ban a települést Csáktornya tartozékai között "Drusilowecz" néven Szent Vid (a mai Muravid) szomszédjaként [2] említik és e néven szerepel az 1716-os egyházi vizitációban is. Ugyanez az oklevél a mai település másik részét „Allterczen” néven említi.[2] 1540-ben a csáktornyai Ernusztok kihalása után az uradalom rövid ideig a Keglevich családé, 1546-ban a későbbi szigetvári hős Zrínyi Miklósé lett.

A Zrínyiek korában 1638-ban két települést, Altareczet és Szent Máriát együtt már Szent Mária néven említik. Amikor Zrínyi IV. György áttért a protestáns hitre a csáktornyai uradalomban betiltotta a katolikus istentiszteletet és a protestánsok károkat okoztak a katolikus templomokban. Ezzel kapcsolatban Josip Bedeković pálos atya 1752-ben írt "Natale solum magni ecclesiae doctoris sancti Hieronymi Stridonis occultatum" című művében megemlíti, hogy Szent Mária temploma nagyon régi és a Szűzanya tiszteletére van szentelve. Benne található a Szűzanya messze földön híres csodatevő képe, melyet a protestánsok megszentségtelenítettek. A A Zrínyiek 1691-ig voltak a település urai. Ezután a kincstáré lett. 1719-ben a király szolgálatai jutalmául elajándékozta Althan Mihály János cseh nemesnek. 1791-ben gróf Festetics György vásárolta meg és ezután 132 évig a tolnai Festeticsek birtoka volt.

Vályi András szerint " SZENT MÁRIA. Horvát falu Szala Várm. földes Ura Gr. Althán Uraság, lakosai katolikusok; határja meglehetős. " [3]

1910-ben 2335, túlnyomórészt horvát lakosa volt. 1920-ig Zala vármegye Perlaki járásának része. Ezt követően a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királysághoz, majd 1929-től Jugoszláviához tartozott. 1941 és 1944 között visszakerült Magyarországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1990-től a független Horvátországhoz tartozik. Muraszentmária csak 1997-ben lett önálló község, addig Kotorhoz tartozott. 2001-ben a községnek 2433, Muraszentmária falunak 1690 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma középkori eredetű. Elődje a Szűzanya tiszteletére szentelt kápolna volt, melynek helyére 1782-ben építették fel a mai késő barokk templomot. Tornya 1795 és 1806 között épült.1789-ig a muravidi Szent Vid plébánia filiája volt, ekkor önálló plébániatemplom lett. A hat oltár és a szószék késő barokk. A főoltárba komponált nagy barokk szobor a domonkosok ptuji kolostorából származik. Későgótikus nagyméretű orgonája 1869-ben készült L. Ebner műhelyében. A templomot 1910-ben olasz festők festették ki, Giovanni Berti udinei mester vezetésével. A templom mellett a Sátánon győzelmet arató Szűzanya kora barokk oszlopa áll. A templomot kis park övezi, ahol padok nyújtanak pihenést a zarándokoknak.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. augusztus 22.)
  2. ^ a b Csánky Dezső:Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. Budapest 1890.
  3. Vályi András: Magyar Országnak leírása. Buda: (kiadó nélkül). 1796.