Udine

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ugrás: navigáció, keresés

Udine

Piazza San Giacomo

Udine címere

Közigazgatás

Ország

Olaszország

Régió

Friuli–Venezia Giulia

Megye

Udine (UD)

Frazionék

Baldasseria, Beivars, Casali Sartori, Chiavris, Cormor, Cussignacco, Gervasutta, Godia, Laipacco, Molin Nuovo, Paderno, Paparotti, Rizzi, San Bernardo, San Domenico, San Gottardo, Sant'Osvaldo, Sant'Ulderico, Vât, Villaggio del Sole

Irányítószám

33100

Körzethívószám

0432

Népesség

Teljes népesség

99 030 fő (2008. november 30.)^[1] +/-

Népsűrűség

1768,4 fő/km²

Földrajzi adatok

Tszf. magasság

113 m

Terület

56 km²

Időzóna

CET, UTC+1

Elhelyezkedése

Udine

Pozíció Olaszország térképén

Koordináták: é. sz. 46° 04′ 48″, k. h. 13° 14′ 8″

é. sz. 46° 04′ 48″, k. h. 13° 14′ 8″

Udine (friuli nyelven: Udin, szlovénul Videm, németül Weiden, latinul Utinum) város Olaszországban, Friuli–Venezia Giulia régióban, az azonos nevű megye székhelye. Az Adriai-tenger és a Karni-Alpok között fekszik, kb. 40 km-re az olasz-szlovén határtól. A város lakossága 2008-ban 99 030 fő volt, az agglomeráció lakossága 174 000 lakos. A város lakossága körében elterjedt a friuli nyelv használata.

[szerkesztés] Története

A város látképe az Alpok vonulatával a háttérben.

A város Friuli történelmi székhelye. A vidéket már a neolitikum óta lakják, az első települést a legnagyobb valószínűséggel az illírek alapították. A Nyugatrómai Birodalom bukását követően, valamint Aquileia és a későbbiekben Cividale eleste után stratégiai jelentősége megnőtt.

Lengyel Dénes Régi magyar mondák című könyvében (29. o.) így ír a város alapításáról:

„A hosszú ostrom miatt Attilának téli szállásra is szüksége volt, ezért elhatározta, hogy Aquiléja közelében erősséget építtet. Csakhogy ott sík volt a föld, sehol dombot nem talált. Ezért Attila hegyet teremtett: a katonák sisakjában és pajzsán földet hordatott, úgyhogy három nap alatt - mintha varázsszóra történt volna - állott a hegy. Arra a hegyre építtette Attila azt a várost, amelyet ma is Udinénak hívnak. Jól tudja ezt Udine egész népe, s a város négyszögű tornyát most is így mutogatja a bámuló idegennek: „Ihol Attila tornya!”

983-ból származik a város első írásos említése, egy adományozólevélben, amelyben II. Ottó német-római császár az aquileia pátriárkának, a vidék leghatalmasabb hűbérurának adományozza Utinum várát. 1223-ban alapították meg piacát és ezáltal hamarosan a vidék legjelentősebb gazdasági központjává nőtte ki magát.

1420-ban a Velencei Köztársaság hódította meg. 1511-ben egy tiszavirág-életű felkelés tört ki a városban. Ennek leverését követően, a megtorlások mellett súlyos földrengés sújtotta valamint egy pestisjárvány. 1797-ig maradt velencei fennhatóság alatt, mint az állam második legnagyobb városa. Rövid ideig tartó francia megszállás után 1805-től az Itáliai Királyság, majd 1814-től a Osztrák Császársággal perszonálunióban álló Lombard–Velencei Királyság része lett, majd 1866-ban az egyesült Olasz Királyság része.

Az első világháborúban, a caporettói áttörés előtt Udine volt a olasz vezérkar székhelye (Capitale della Guerra azaz a háború fővárosa). Az 1917-es sikeres caporettói offenzíva után az egész Friuli-vidékkel együtt osztrák–magyar közigazgatás alá került. A háború után rövid ideig az önálló Friuli régió székhelye lett, majd a Friuli–Venezia Giulia egyesített régió városa.

[szerkesztés] Demográfia

A lakosság számának alakulása:

[szerkesztés] Fő látnivalók

A város egyik fő látványossága az aquileiai pátriárkák palotája a Palazzo Patriacale, amelyet Giovanni Fontana tervei alapján 1517-ben egy korábbi palota helyén, amely az 1511-es földrengés során elpusztult. Az osztrák uralom idején börtönnek használták.
Az 1550-es években Andrea Palladio Udinében is tevékenykedett: néhány kevésbbé jelentős épületet tervezett.
A Santa Maria della Purità-templom Giambattista Tiepolo és fia Domenico Tiepolo freskóit őrzi.
A Santa Maria in Castello-templom valószínűleg a legrégebbi istenháza a városban, története a Lombard Királyság idejére nyúlik vissza. 1263-ban veszítette el püspöki székhely státuszát, amikor megépült az új katedrális (Sant’Odorico)
A város főtere a Piazza della Libertà. Számos értékes épület fogja körül:
- Loggia del Lionello - 1448-1457 között épült velencei-gótikus stílusban.
- Torre dell’Orologio - a velencei Szent Márk-teret díszítő óratorony mintájára épült 1448-ban. 1876-ban leégett, de helyreállították.
- Loggia di San Giovanni - Bernardino da Morcote tervezte reneszánsz loggia.
- Szökőkút - Giovanni Carrara tervezte 1542-ben.
- A velencei oroszlán szobrát valamint az igazságosság allegóriáját ábrázoló alkotást tartó oszlopok, amelyeket 1614-ben állítottak.
- A 19. századból származó Héraklész- és Béke-szobrok. Ez utóbbit I. Ferenc német-római császár ajándékozta a városnak a Campo Formió-i béke emlékére.
Az udinei katedrális egy impozáns épület a város központjában. Építését 1236-ban kezdték. Alaprajza latin kereszt alakú, három hajóval. 1335-ben szentelték fel Santa Maria Maggiore néven. A 18. század végén jelentős változásokon esett át, aminek során elnyerte barokk formáját. Belsőjét Tiepolo, Amalteo és Ludovico Dorigny műalkotásai díszítik. A harangtorony alatti kápolnát Vitale da Bologna freskói díszítik. A város katedrálisában (Duomo) őrizték eredetileg a Breviarium Alaricianum törvénykönyvet, amelyet II. Alarich nyugati gót király adott ki.
A város felé tornyosul a masszív vár (Castello), amelyet a velenceiek építettek 1517-től kezdődően. A mai reneszánsz külsője Giovanni da Udine beavatkozásainak eredménye.
Az Orto Botanico Friulano botanikai gyűjtemény.