Légrád

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Légrád (Legrad)
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Kapronca-Körös
Község Légrád
Jogállás falu
Polgármester Mladen Vernić
Irányítószám 48317
Körzethívószám (+385) 048
Népesség
Teljes népesség 1218 fő (2001)[1] +/-
Népsűrűség 36,46 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 132 m
Terület 33,41 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Légrád (Horvátország)
Légrád
Légrád
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 18′ 00″, k. h. 16° 51′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 18′ 00″, k. h. 16° 51′ 00″
A Légrád weboldala

Légrád (horvátul Legrad) falu és község Horvátországban, Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Antolovec, Kutnjak, Mali Otok, Selnica Podravska, Veliki Otok és Zablatje falvak tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kaproncától 15 km-re északra a Dráva és Mura folyók összefolyásánál a Mura torkolatával szemben fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Eredeti magyar neve volt, melyet a betelepülő horvátok a grád (= vár) utótaggal egészítettek ki. Neve a magyar igéből származik és az egykori gyepűrendszerrel függ össze.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A települést a honfoglalás után gyepűvédő íjászok lakták. Később délről horvát lakosság települt be, 1384-ben szerepel mai nevén először. Vára a középkorban épült. Csáktornyával együtt a 13. században a Csákok birtoka, majd a Németújvári grófoké. I. Lajos magyar király 1350-ben Lackfi István erdélyi vajdának adta, de Luxemburgi Zsigmond elvette tőlük és híveinek a Széchyeknek adományozta. 1405-ben a Cilleiek birtoka lett, majd a család kihalása után 1456-ban királyi birtok. Hunyadi Mátyás az Ernuszt családnak adta, de tőlük 1541-ben Keglevich Péter elfoglalta. 1546-ban Zrínyi Miklós horvát bán kapta meg I. Ferdinándtól, ezután a 16–17. században a Zrínyiek birtoka. A vár mint a muraközi védelmi rendszer legkeletibb pontja fontos szerepet játszott abban, hogy a török a Muraközbe és Stájerországba ne tudjon betörni. Megerősítéséhez, mely 1567-től 1572-ig tartott a király és a stájer rendek is jelentős összeggel járultak hozzá. A török először 1540-ben ostromolta, majd 1577-ben el is foglalta. 1579-ben rövid időre visszafoglalták. A várat, mely a Mura és Dráva összefolyásánál feküdt az árvizek gyakran elöntötték, mely alkalmakkor súlyos károkat szenvedett. Az 1661-es esztendőben a légrádi vár falai annyira alámosódtak, hogy a helyőrséget ki kellett belőle telepíteni. Ekkor határozta el Zrínyi, hogy Légrád helyett távolabb a Mura mellett új várat épít, melyet Új-Zrínyivárnak nevezett el.

Légrád 1691-ben Zrínyi Ádám halálával a királyra szállt. 1695-től 1702-ig a Muraközzel együtt Marchio de Prye birtokolta, majd újra a királyi kamaráé. 1716 és 1719 között Csikulin János zálogbirtoka. 1720-ban III. Károly Althan Mihály grófnak adományozta. Az Althanok 1791-ben gróf Festeteich Györgynek adták el, akik később is megtartották. 1704-ben csata zajlott itt a kurucok és a császáriak között, mely során a császári vezér is elesett. A település a 17. században még a Dráva bal partján feküdt, de egy árvíz során a folyó medre annyira megváltozott, hogy 1710-re már a jobb oldalra került. Az egykor hozzá tartozó Szentmihály-hegy és a Légrádi-hegy, melyek a bal parton maradtak, ma Magyarországhoz tartoznak. Légrádnak már a 17. században volt egy fatemploma, majd 1769-ben új templom építésébe kezdtek, mely 14 évig tartott. Később, 1841-ben felépült az evangélikus templom is. 1848. szeptember 11-én itt kelt át Jellasics bán főserege a Dráván.

A mezőgazdaság mindig fontos szerepet töltött be a falu életében, emellett a halászat, az aranymosás, a kosárfonás és a molnár mesterség volt még jövedelmező. Légrád híres volt az éves vásárairól is, ahol a vidék mezőgazdasági termékeit értékesítették és lóvásár is volt. Ősi mesterség volt az aranymosás, mely különösen a Dráva magas vízállásai után jelentett nagy hasznot az itt élőknek. Légrád több intézmény és egyesület székhelye is volt. Volt itt múzeum, könyvtár, fúvós zenekar, polgári klub, posta takarékpénztár és gyógyszertár is. A település a 20. század elején már saját orvosi ellátással is rendelkezett. Légrádon története során két egyházi iskola is működött, egy katolikus és egy evangélikus. A mai iskola 1891-ben épült fel, majd 1907-ben az evangélikusok is felépítették új iskolájukat, mely az evangélikus templom közelében áll.

1910-ben 2896 lakosából 1903 horvát és 940 magyar volt. Légrád 1918-ig nagy kereskedelmi céhes központnak számított, ekkoriban sokkal nagyobb és fejlettebb volt a mai megyeszékhelynél, a 15 kilométerrel távolabb lévő Kaproncánál. A trianoni békeszerződésig Zala vármegye Nagykanizsai járásához tartozott. Miután az új határ északról elvágta a települést Magyarországtól és közvetlenül az országhatár mellé került gazdasági fejlődése visszaesett, a kereskedelmi forgalom gyengült és a lakosság egyre inkább a mezőgazdaságból származó jövedelmekre volt utalva. 1921-ben Légrádnak 2922 lakosa volt. 2001-ben a községnek a hozzá tartozó településekkel együtt 2764 lakosából 2705 horvát és 20 magyar volt, magának Légrád falunak 1218 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A Szentháromság tiszteletére szentelt plébániatemploma 1769 és 1783 között épült barokk stílusban.
  • Evangélikus templomát 1841-ben építették.
  • Az evangélikus iskola épülete 1907-ben épült.
  • A főteret alkotó parkban egy öt darabból álló, régi fűrészgép kiállítás látható, melyek az ország legszebbjei közé tartoznak.
  • A vendéglő barokk épülete a 18. századból.
  • Šoderica-tó.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2010. december 8.)