Cillei család

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Cillei család (cillei grófok; szlovénül Celjski grofje; németül Grafen von Cilli) stájer eredetű főúri család, amely Magyarország történetében is fontos szerepet játszott. A legfontosabb szlovén területről származó középkori arisztokrata család. Hatalmuk csúcsán a Német-római Birodalom fejedelmei, házasságaik révén a boszniai, lengyel és magyar királyoknak a rokonai. Hatalmas területeket uraltak Stájerországban, Karintiában, Krajnában, valamint a magyar királysághoz tartozó Horvátországban és Szlavóniában.

Nevük és eredetük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sanecki vár; Georg Matthäus Vischer, Topographia Ducatus Stiriae, Graz 1681
A celjei Felső Vár

Őseik a 12. század óta az Alsó-Stájerországban fekvő Saneck (ma: Žovnek) várának urai voltak. Celje (németül Cilli) városa is a család birtoka lett 1333-ban, a nevük is innen származik.

Történelmük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Rövid időn belül több mint 20 kastélyuk volt a mai Szlovénia területén és leányaik hazássága réven azon kívül is. A 14. században szövetkeztek a Habsburgokkal Görz–Tirol grófjai ellen, és a Habsburgok hűbéresei lettek 1308-ban. IV. Lajos császár 1341. április 16-án adományozta Sanecki Frigyesnek a cillei gróf címet , és egyúttal birtokai határait is körülírta. Ekkor a család már majdnem egész Alsó-Stájerországot és Karintiát birtokolta, és Karintia kapitányának rangját is képviselte.[1] Hatalmuk és befolyásuk egyre nőtt, és a terület egyik legbefolyásosabb családjává váltak.

Már I. Ulrik is szerepelt Magyarországon, amikor egyike volt azoknak, akik . Lajos királyt Zárába kísérték 1345–46-ban. Fia, Vilmos, Zsigmond király alatt katonáskodott. De igazán hatalmas pozíciójukat Vilmos unokaöccse, II. Hermann szerezte Zsigmond király támogatásával. A Nikápolyi csatában 1396-ban megmentette a király életét, jutalmul Zsigmond neki ajándékozta Varasd megye nyugati várait, a „zagoriai gróf” címét és számos uradalmat a mai Horvátország területén. 1415-ben Zsigmondtól pallosjogot és a birodalmon belüli önállóságot kaptak, ezért a Habsburg-függőségtől 1423-ban megszabadultak. 1418-ban megörökölték a kihalt ortenburgi grófok birtokait is, ezzel jelentős területeket szereztek Krajnában és Karintiában.[2] Zsigmond a Cilleieket örökös birodalmi fejedelmekké tette 1435-ben. A Habsburgok, akiknek legfőbb riválisai lettek, háborúval válaszoltak, majd 1443-ben a két család kölcsönös örökösödési szerződés írt alá.

A Cillei ház és Zsigmond szövetsége még szorosabb lett, amikor II. Hermann lányát, Cillei Borbálát Zsigmondhoz adta nőül. Ugyanakkor másik lányát, Annát Garai Miklós nádorhoz adta, és így pecsételte meg a két család szövetségét, az úgynevezett „Cillei–Garai” ligát. Emellett rokonságban álltak a Jagellókkal Cillei Anna lengyel királyné révén, a boszniai Kotromanić házzal II. Hermann, a Frangepánokkal pedig II. Frigyes házassága révén.

Hatalmuk csúcsát II. Ulrik alatt érték el. Kapcsolatai folytán jelentős befolyása volt nem egy udvarnál. Albert király alatt cseh helytartó volt. Albert halála után annak özvegye, Erzsébet, és utószülött fiuk, V. László pártjára állt. Miután 1443-ban a boszniai tróni igényét nem sikerült érvényesítenie, horvát és szlavón területeket szerzett. 1452-ben átvette a fiatalkorú V. László felett a gyámságot. Így Ulrik gyakorlatilag Magyarország ura lett. Nagy ambíciója komoly ellenfeleket szerzett neki, köztük a Hunyadi családot. Hunyadi János 1456-ban bekövetkezett halála után annak főkapitányi hivatalát is megkapta, ezt követően a Hunyadi párttal viszályba keveredett és ugyanazon év november 8-án Hunyadi László párthívei Nándorfehérváron meggyilkolták.

Ulrik halálával 1456-ban a család férfiága kihalt, és az örökösödési szerződés értelmében minden uradalmuk és birtokuk a Habsburg III. Frigyesre és örököseire szállt.

A család nevesebb tagjai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Cillei grófok a Német-Római Császárság szervezetében

Saneck urai

  • Gebehardus de Soune (†1154)
  • Gebehardus von Sanegg (†1173)
  • Gebhard von Sanegg (†1224)
  • Konrád (†1255)
  • Ulrik (†1312)

Cillei grófok

  • I. Frigyes (†1360) gróf 1341-től
  • I. Ulrik (1331 k.–1368. július 26.), I. Frigyes fia
  • Vilmos (1361 k.–1392. szeptember 19.), I. Ulrik fia
  • I. Hermann (†1385 március 21.) I. Frigyes fia
  • II. Hermann (1360–1435 október 13.) I. Hermann fia, birodalmi gróf, horvát–szlavón bán, Zsigmond király kedvelt embere, a Cillei-ház hatalmi állásának megalapítója, a Sárkány-rend egyik alapítója
  • II. Frigyes (†1454) II. Hermann fia
    • 1. felesége: Frangepán Erzsébet,
    • 2. felesége: Desnic Veronika
  • II. Ulrik (1406–1456. november 9.) II. Frigyes fia. II. Hermann halála után a Cillei család politikai feje, a Hunyadiak ellensége.
    • Leánya, Erzsébet és két fia nem élték túl apjukat, így a Cillei család férfiágon kihalt.[3]

Örökségük[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

II. Cillei Ulrik címere

Címerpajzsuk egy része – kék alapon három arany csillag, melyet a heunburgi grófoktól örököltek 1322-ben – mind Celje városának, mind Szlovénia jelen címerének része lett.

Cillei Borbála egyenes leszármazottjai között található számos ma élő európai uralkodó, köztük az angol, dán és norvég királyi családok tagjai.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Bokor József (szerk.). Cillei, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET Kft. ISBN 963 85923 2 X (1998). Hozzáférés ideje: 2010. május 9. 
  2. Cillei. Magyar nagylexikon, 1993–2004. (Hozzáférés: 2010. május 9.)
  3. von Cilli family. genealogy.eu. (Hozzáférés: 2010. május 10.)
  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Counts of Celje című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képtár[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]