Guščerovec

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Guščerovec
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Kapronca-Körös
Község Sveti Petar Orehovec
Rang falu
Polgármester Franjo Poljak
Irányítószám 48265
Körzethívószám (+385) 048
Népesség
Teljes népesség 176 fő (2001)[1] +/-
Népsűrűség 48,48 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 152 m
Terület 3,63 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Guščerovec  (Horvátország)
Guščerovec
Guščerovec
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 03′ 15″, k. h. 16° 29′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 03′ 15″, k. h. 16° 29′ 00″

Guščerovec falu Horvátországban Kapronca-Körös megyében. Közigazgatásilag Sveti Petar Orehovechez tartozik.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Köröstől 6 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re délkeletre fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Guščerovec egykor a mainál sokkal jelentősebb helynek számított. Várkastélya a 15. században épülhetett reneszánsz stílusban, később egyes részeit barokk stílusban építették át. A kastély a guščeroveci uradalom, majd a 19. századtól a nagykemléki uradalom központja volt. 1914-ben bontották le. A falu egykori birtokosa a szenterney Kustyer család volt, róluk kapta a nevét a birtok és a település is. A kicsiny birtoknak, melyet kezdetben Szent Irenejnek neveztek 1370-től 1467-ig voltak a tulajdonosai. Középkori temploma Szent Irén (Eiréne) tiszteletére volt szentelve, azonban a török korban elpusztult és az újjáépítés után már Szent Antal tiszteletére szentelték fel.

Első ismert birtokosa Junk verbőci ispán volt, majd őt unokája János mester, Mikcs bán, majd 1343-tól Miklós bán és Pál körösi ispán követték. 1353-ban István szlavón herceg Lackfy Tamás medvevári várnagynak és testvérének adományozta. A Kustyer család 1370-ben kapta adományként I. Lajos királytól. A 15. századtól kezdték "Kustjer, Kustjirolez, Kustjerovec" alakban említeni. 1411-ben birtokosát Kustyer Miklóst "Nicolaus Kuschar de szent Erney" néven említik. Későbbi birtokosai Korotnai János, a litvai Horvátok, Gyulai János, a Pekri, a Bocskai, a Geszthy és Orehóczy családok voltak. Utánuk a Keglevich, a Patacsich és Sermage családok voltak a tulajdonosai. Utolsó birtokosa Ozsegovich Lajos császári és királyi kamarás, ismert festő volt, aki 1910-ben a birtokot helyi parasztoknak adogatta el. Néhány festményén ábrázolja az egykori kastélyt és a templomot is. A 15. században épített kastélyt a török veszély közeledtére a 16. század végén és a 17. század elején vízivárrá bővítették és építették át. Egyemeletes négy kerek saroktornnyal ellátott építmény volt, melynek falai 30-szor 33 méretes belső udvart fogtak körül.

A falunak 1857-ben 173, 1910-ben 290 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 176 lakosa volt.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt temploma eredetileg a kastély kápolnájának épült. Először 1343-ban említi írásos forrás. Ekkor és 1484-ben is plébániatemplomként említik. 1704-ig volt önálló plébánia központja, ekkor az orehoveci plébániához csatolták. A 16. században átépítették. Mai formáját 1822-ben nyerte el, amikor Patacsich Eleonóra grófnő támogatásával újjáépítették. Az adományzót és édesanyját Keglevich Katalint is itt temették el.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Obrambene građevine u križevcima i najbližoj okolici. Građevinar 56 (2004) 7
  • Mladen és Bojana Šćitaroci: Dvorci i perivoji u Slavoniji od Zagreba do Iloka Zagreb, 1998.
  • Uro Škvorc: Župa Svetog Petra apostola u Svetom Petru Orehovcu Cris, god. VII. br. 1/2005 srt. 123-133.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2011. március 1.)