Guščerovec
| Guščerovec | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Kapronca-Kőrös |
| Község | Sveti Petar Orehovec |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Franjo Poljak |
| Irányítószám | 48265 |
| Körzethívószám | (+385) 048 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 160 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Népsűrűség | 48,48 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 152 m |
| Terület | 3,63 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 46° 03′, k. h. 16° 29′Koordináták: é. sz. 46° 03′, k. h. 16° 29′ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Guščerovec témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Guščerovec falu Horvátországban Kapronca-Kőrös megyében. Közigazgatásilag Sveti Petar Orehovechez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Kőröstől 6 km-re északnyugatra, községközpontjától 4 km-re délkeletre fekszik.
Története[szerkesztés]
Guščerovec egykor a mainál sokkal jelentősebb helynek számított. Várkastélya a 15. században épülhetett reneszánsz stílusban, később egyes részeit barokk stílusban építették át. A kastély a guščeroveci uradalom, majd a 19. századtól a nagykemléki uradalom központja volt. 1914-ben bontották le. A falu egykori birtokosa a szenterney Kustyer család volt, róluk kapta a nevét a birtok és a település is. A kicsiny birtoknak, melyet kezdetben Szent Irenejnek neveztek 1370-től 1467-ig voltak a tulajdonosai. Középkori temploma Szent Irén (Eiréne) tiszteletére volt szentelve, azonban a török korban elpusztult és az újjáépítés után már Szent Antal tiszteletére szentelték fel.
Első ismert birtokosa Junk verbőci ispán volt, majd őt unokája János mester, Mikcs bán, majd 1343-tól Miklós bán és Pál körösi ispán követték. 1353-ban István szlavón herceg Lackfy Tamás medvevári várnagynak és testvérének adományozta. A Kustyer család 1370-ben kapta adományként I. Lajos királytól. A 15. századtól kezdték "Kustjer, Kustjirolez, Kustjerovec" alakban említeni. 1411-ben birtokosát Kustyer Miklóst "Nicolaus Kuschar de szent Erney" néven említik. Későbbi birtokosai Korotnai János, a litvai Horvátok, Gyulai János, a Pekri, a Bocskai, a Geszthy és Orehóczy családok voltak. Utánuk a Keglevich, a Patacsich és Sermage családok voltak a tulajdonosai. Utolsó birtokosa Ozsegovich Lajos császári és királyi kamarás, ismert festő volt, aki 1910-ben a birtokot helyi parasztoknak adogatta el. Néhány festményén ábrázolja az egykori kastélyt és a templomot is. A 15. században épített kastélyt a török veszély közeledtére a 16. század végén és a 17. század elején vízivárrá bővítették és építették át. Egyemeletes négy kerek saroktoronnyal ellátott építmény volt, melynek falai 30-szor 33 méretes belső udvart fogtak körül.
A falunak 1857-ben 173, 1910-ben 290 lakosa volt. Trianonig Belovár-Kőrös vármegye Körösi járásához tartozott. 2001-ben 176 lakosa volt.
Nevezetességei[szerkesztés]
Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt temploma[2] eredetileg a kastély kápolnájának épült. Először 1343-ban említi írásos forrás. Ekkor és 1484-ben is plébániatemplomként említik. 1704-ig volt önálló plébánia központja, ekkor az orehoveci plébániához csatolták. A 16. században átépítették. Mai formáját 1822-ben nyerte el, amikor Patacsich Eleonóra grófnő támogatásával újjáépítették. Az adományozót és édesanyját Keglevich Katalint is itt temették el.
Források[szerkesztés]
- Obrambene građevine u križevcima i najbližoj okolici. Građevinar 56 (2004) 7
- Mladen és Bojana Šćitaroci: Dvorci i perivoji u Slavoniji od Zagreba do Iloka Zagreb, 1998.
- Uro Škvorc: Župa Svetog Petra apostola u Svetom Petru Orehovcu Cris, god. VII. br. 1/2005 srt. 123-133.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-3379.