Kapronca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lásd még: Magyarkapronca
Kapronca (Koprivnica)
Koprivnica, Zentrum.JPG
A város központja
Kapronca zászlaja
Kapronca zászlaja
Közigazgatás
Ország  Horvátország
Megye Kapronca-Körös
Rang város
Alapítás éve 1272
Polgármester Zvonimir Mršić
Irányítószám 48000
Körzethívószám (+385) 048
Népesség
Teljes népesség 23 896 fő (2011)[1] +/-
Népsűrűség 283 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 149 m
Terület 90,94 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kapronca  (Horvátország)
Kapronca
Kapronca
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 46° 09′ 00″, k. h. 16° 49′ 00″Koordináták: é. sz. 46° 09′ 00″, k. h. 16° 49′ 00″
Kapronca weboldala

Kapronca (horvátul Koprivnica, németül Kopreinitz) város és község Horvátországban, a Kapronca folyó völgyében. Kapronca-Körös megye székhelye. Közigazgatásilag még 8 település, Bakovčice, Draganovec, Herešin, Jagnjedovec, Kunovec Breg, Reka, Starigrad és Štaglinec tartozik hozzá.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A város fontos stratégiai helyen, a Bilogora és Kalnik-hegységek lejtőin, a Dráva-folyótól délre, fontos kereskedelmi utak találkozásánál fekszik. Itt halad át a Budapest-Zágráb vasútvonal is.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

13 - 15. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapronca nevét a tőle délre eredő azonos nevű patakról kapta, melyet II. András király 1207-ben kelt oklevelében említenek először. A folyóvíz neve később 1209-ben és 1217-ben is előfordul a korabeli írásokban a település említése nélkül. A Bilogora északi lejtőjén a 13. században kővárat építettek, mely 1446-ban a hatalmi harcok közepette pusztult el. Kaproncát mint települést csak 1272-ben IV. László királynak még szlavón hercegként kiadott adománylevelében említik először várnagyával együtt. 1292-ben Kőszegi Henrik szlavón herceg hívására ferences szerzetesek érkeztek ide, akik felépítették kolostorukat és Szűz Mária tiszteletére szentelt templomukat. A 14. század a város aranykorát hozta el. Ekkor vált a város a Drávamente kereskedelmi, közigazgatási és hitéleti központjává. Ehhez nagyban hozzájárult stratégiai fekvése, mivel a drávamenti kereskedelmi út és Magyarországot Zágrábbal és a tengerparttal összekötő fontos kereskedelmi és hadiút találkozásánál épült.

A Szent Miklós plébániatemplom

Első kiváltságait 1338-ban Károly Róberttől kapta, 1353-ban pedig újabb szabadságjogokkal ruházták fel. 1356-ban I. Lajos magyar királytól szabad királyi városi rangot és vásártartási jogot kapott. A 15. század elején a város magánkézbe került. Főbb birtokosai Luxemburgi Zsigmond király, Albeni János zágrábi püspök, a Cillei grófok, Hunyadi Mátyás és az Ernuszt család voltak.

16 – 17. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1547-ben I. Ferdinánd király révén újra királyi birtok lett és ezzel visszanyerte szabad királyi városi rangját. A 16. század közepén a végvári rendszer része, a szlavón katonai körzet parancsnokságának székhelye lett. Várát észak itáliai és németalföldi mesterek tervei alapján korszerűsítették, az 1660-as évekre Szlavónia egyik legerősebb vára lett. A 16. század végén Kaproncának a helyőrséggel együtt mintegy 500 lakosa volt, egyházi iskoláját is ekkor alapították. A város nagyobb arányú benépesedése csak 1606, a zsitvatoroki béke után indult meg. A század elején a polgárházak száma húszra tehető, ez a szám a század közepére elérte a nyolcvanat.

Ebben az időszakban épületek a város egyházi épületei. A század közepén épült a Szent Miklós plébániatemplom, amely ma is betölti ezt a funkcióját. Néhány évvel később a ferencesek is visszatértek a városba. 1675-ben felépítették kolostorukat és a Páduai Szent Antal templomot. A kisebb templomok közül elsőként 1634-ben a Szent Imre kápolna épült fel, majd 1649-ben a Szent Mária Magdolna, 1658-ban a Szent László, 1671-ben a Szent Vid és a Szent András kápolna a déli városrészen, keleten 1650-ben a Szent Lúcia, 1671-ben a Keresztelő Szent János és Szent Rókus kápolnák, északon 1659-ben a Szentlélek kápolna, nyugaton pedig 1659-ben a Szűz Mária és 1671-ben a Háromkirályok kápolna épült fel. A katolikus plébánia könyvtárát is a század első felében hozták létre, 1650-ben 59 kötettel büszkélkedhetett, főként latin és német nyelvű művekkel. 1638-ban a város évi két vásár tartására kapott jogot. Vámját 1651-ben alapították, majd 1652-ben az éves vásárok számát háromra emelték. A növekvő kereskedelmi forgalmat jelzi, hogy 1660-ban a közeli Dörnyén harmincad vámot vezettek be.

Pavilon a városi parkban

18 – 19. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gazdasági fejlődés hatására a város területe is megnőtt és a vártól északra fekvő addig szabad terület, az alsóváros is benépesült. A század második felében a alsóvárosnak már 14 utcája volt 447 lakossal, a város teljes lakossága pedig 2500-ra tehető. A városban számos céh működött, így céhük volt a mészárosoknak, a lakatosoknak, a kovácsoknak, a szíjgyártóknak, a késeseknek, a nyeregkészítőknek, a csizmadiáknak és az aranyműveseknek is. Miután katonai szerepe megszűnt, a 18. században a várat barokk várkastéllyá építették át. A város is tovább terjeszkedett, az alsóváros északi és északnyugati irányban épült tovább. 1731 és 1765 között Kapronca az egyik határőrezred székhelye volt, ekkor Mária Terézia a parancsnokságot Belovárra helyezte át. 1769-ben a lakosság száma 2589 volt, ez a szám száz év múlva 5684-re nőtt.

A 19. század elejére Kapronca a lakosság számát tekintve a harmadik legnagyobb lett a horvát és szlavóniai szabad királyi városok között, csak Varasd és Fiume előzte meg. Az élet jobb feltételeit segítette elő a 17. század közepe óta működő orvosi szolgálat és a kórház is. A 19. század közepén az igénytelen régi barokk lakóházak és kereskedelmi épületek helyére felépült az új városközpont, mely ekkor nyerte el mai formáját. A városfalakat 1862-ben kezdték lebontani, ez a munka végül nem fejeződött be. 1863-ban létesítették a régi várárok helyén a jövőbeni város park legrégibb részét. A régi falak lebontása mellett a Budapest-Zágráb vasútvonal 1870-re történő megépítése volt a másik döntő tényező a város területfejlesztésében. A 20. század elején megépült a másik vasúti pálya is Szentgyörgy és Verőce felé, végül 1937-ben Ludbreg és Varasd felé is létrejött a vasúti összeköttetés. Ezzel Kapronca az ország egyik legfontosabb vasúti csomópontja lett.

A 19. században a kulturális élet is fellendült. A település első polgári kórusát 1809-ben említik először. 1837-ben színházi társulat, 1841-ben fúvószenekar, 1867-ben népi olvasókör, később pedig még számos más egyesület is alakult.1856-ban rendezték az első múzeumi kiállítást. A településnek postája, gyógyszertára, fejlett egészségügyi szolgálata, kórháza volt. A kórház 1875-óta a mai napig folyamatosan működik, az 1980-as években építették át. Az iskola kezdetben a vár területén egy magánházban működött, csak 1856-ban kapott önálló épületet, a mai városi tanácsház épületét. Az oktatást a 18. század elejétől a ferencesek végezték. A világi oktatás a 19. és 20. század fordulóján indult be. Az első szakiskola 1886-ban nyitotta meg kapuit, 1892-ben korszerű iskolaépület nyílt, ahol öt osztályban folyt az oktatás. 1906-ban megindult a gimnáziumi oktatás is, a gimnázium új épülete 1908-ban készült el.

Kapronca vasútállomása

20. század[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az első világháború után az 1930-as években több ipari üzem létesült. A második világháború idején az egykori Danica gyár területén jött létre az első horvát gyűjtőtábor. Itt dúlt a háború egyik leghevesebb jugoszláviai csatája, amikor két partizánhadtest támadta a várost, de az usztasák és a horvát katonaság megvédték azt. A háború után fellendült az iparosítás. Ebben az időben alapították a város nagyobb ipari üzemeit a Podravka, a Biokalnik, a Belupo gyárakat és a nagyobb pénzintézeteket, mint a Podravska Bank. A város kivette részét a honvédő háború harcaiból is. Katonai és rendőri egységei részt vettek a védelmi harcokban és az 1995-ös év nagy hadműveleteiben. Az önálló horvát állam megalakulása után Kapronca az újraalapított Kapronca-Kőrös megye székhelye lett. A következő évtizedben gyors infrastrukturális, gazdasági, társadalmi és kulturális fejlődésen ment át. 2001-ben 8301 háztartásában 25 776-an laknak.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A város központja az egykori vár helyén áll. A szabálytalan négyszögletű, sarkain bástyákkal erősített vár a török ellen épült a 16. században a híres itáliai építész Domenico Allio tervei szerint. Később itáliai és németalföldi mesterek irányításával még ötven évig tartott az építkezés. A Dráva és Száva közének egyik legerősebb vára volt. A 19. század közepén a vár központi részén tágas parkot alakítottak ki, más részeit beépítették. Falait a város terjeszkedésével egyidejűleg fokozatosan lebontották. Mára csak egy bástyája és két falmaradványa áll.
  • Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemploma magas tornyaival messze kitűnik a város épületei közül. A templomot a 17. században építették. Mai formáját a 19. században nyerte el. Hozzáépült a plébánia épülete, melybe egy 1608-ban elhunyt fiú szépen kifaragott síkköve van befalazva.
  • A Szentháromság tiszteletére szentelt pravoszláv templom 1794-ben épült késő barokk stílusban.
A ferencesek Páduai Szent Antal temploma
  • A ferencesek Páduai Szent Antal temploma 1685-ben épült fel. Barokk oltárai a 18. században készültek. A Salvator-kápolnát 1745-ben építették hozzá.
  • A városközpont közelében a Močile városrészben áll a barokk Szűz Mária-templom.
  • A város reneszánsz és barokk épületei közül említést érdemel a régi fegyverraktár, a régi tanácsépület (ma városi múzeum), az előtte levő téren a szentek szobrai. Érdekesek az árkádos földszintes lakóházak és kézművesek házai mint a mai Podravka-pince a Zrínyi téren.
  • A városképet meghatározó 19. és 20. századi épületek közül kiemelkedik a Malačec-villa, az eredeti historizáló belsejét megőrzött ügyvédek háza, az egykori királyi reálgimnázium épülete (ma alapiskola), az egykori népiskola épülete (ma városháza), a városi takarékpénztár (ma városi galéria) és az egykori Zrínyi-szálloda (ma könyvtár és olvasóterem).
  • Homlokzatának szépségével tűnik ki a polgárházak közül a Jelić-ház.
  • A zsinagóga épülete 1876-ban épült.
  • A dr. Leander Brozović tér reneszánsz kialakítása.
  • A Zrínyi-tér és Jellasics-tér barokk házai.
  • A köztéri szobrok közül a Szenvedő Krisztus és a Nepomuki Szent János-szobor 1747-ben készült, egykor a várba vezető hídon álltak. A modern alkotások közül I. Sabolić, Z. Lončarić és A. Jakić szobrászművészek szobrai díszítik a város köztereit.
  • A városhoz csatolt Starigradban találhatók a kaproncai Óvár, más néven Kőkapronca falmaradványai a 13. századból. A várat Hunyadi János romboltatta le 1446-ban a Cilleiekkel vívott harcok során.

Kultúra[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kaproncai városi múzeum
  • Fran Galović könyvtár
  • Koprivnica Kulturális Egyesület
  • Podravka Kulturális Egyesület

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. 2011-es népszámlálás (horvát nyelven) (PHP). DZS, 2011. július 8. (Hozzáférés: 2012. március 11.)

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kapronca témájú médiaállományokat.