Húsvét

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Húsvét
Resurrection.JPG
Jézus Krisztus feltámadása
(Piero della Francesca)

Ünneplik a legtöbb keresztény felekezet, és bizonyos szokásokat tartanak nemkeresztények is, főként a nyugati kultúrában
Tartalma, jelentése Jézus halálának és feltámadásának, az emberiség megváltásának ünnepe
Ideje a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap
2013 március 31. a nyugati és május 5. a keleti egyházaknál
2014 április 20. (úgy a keleti, mint a nyugati egyházaknál)
2015 április 5. a nyugati és április 12. a keleti egyházaknál
Rituálé ima, templomi istentisztelet
Népszokások húsvéti tojás, locsolás, ajándékozás (az USA-ban)
Kapcsolódó ünnep húshagyókedd, hamvazószerda, nagyböjt, virágvasárnap, nagycsütörtök, nagypéntek és nagyszombat: a húsvét előtti napok; áldozócsütörtök, pünkösd, Szentháromság ünnepe és az utána következő úrnapja és pészah,[1]

A húsvét a keresztények egyik legfontosabb ünnepe, a Krisztus-központú kalendárium központi főünnepe. A Biblia szerint Jézus – pénteki keresztre feszítése után – a harmadik napon, vasárnap feltámadt. [2] Kereszthalálával nem szabadította meg a világot a szenvedéstől, de megváltotta minden ember bűnét, feltámadásával pedig győzelmet aratott a halál felett. A valláson kívül is a tavaszvárás, a tavasz eljövetelének ünnepe is, amelyet március vagy április hónapban (a Hold állásának megfelelően) tartanak.[3] A húsvétnak megfeleltethető, időben korábbi zsidó vallási ünnep (héber nyelven pészah) az egyiptomi fogságból való szabadulás ünnepe volt. A húsvét a pészahhal ritkán esik egybe, mivel a Hold járása szerinti naptár és a két változó ünnep számításától függ. [4] [5]A húsvét egybeesik a tavaszi napéjegyenlőség idején tartott termékenységi ünnepekkel is, amelynek elemei a feltámadás, az újjászületés.

A név eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Húsvét az azt megelőző időszak, Jézus sivatagi böjtjének emlékére tartott negyvennapos nagyböjt [6] lezárulását jelzi. A katolikus kereszténységben böjtnek nevezett, valójában „húshagyó” táplálkozási időszak után ezen a napon szabad először húst enni. (Erre utal a magyar húsvét szó is: a hús magunkhoz vételének első napja.) A böjt utolsó hetének neve: „nagyhét”, a húsvét utáni hét húsvét hete, egyes magyar vidékeken „fehérhét” – fehérvasárnapig tart.

A húsvéthoz, mint tavaszváráshoz kapcsolható zsidó ünnep héber neve „pészah”. A szó „kikerülés”-t, „elkerülés”-t jelent, utalva arra, hogy a halál angyala elkerülte a zsidóknak bárány vérével megjelölt házait.[7]. Innen származik a ritkábban használt angol név, a passover is. A kifejezés az ünnep magyar nevében nem található meg, de Csíkménaságon a húsvéti körmenet neve: „kikerülés”.

Az angol Easter a német Ostern szóval együtt keresendő. Őse egy germán istennő, Ostara a tavasz keleti (v.ö. angol East, német Ost) úrnője, ünnepe a tavaszi napéjegyenlőség idején volt. A magyar szó: húsvét, az azt megelőző időszak, a negyvennapos böjt lezárulását jelzi.[8]

A húsvét helye az egyházi évben [9][szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nyugati kereszténység (katolikus egyház)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A keresztény egyház szertartásaiban a hosszú ünnepi időszak átfogja a kora tavasz és a nyár elejei hónapokat. Az előkészületi idő a nagyböjt, amely Jézus negyvennapos böjtjének emlékére,[10] önmegtartóztatására tanít. Ezt kisebb-nagyobb ünnepek követik s a húsvéti ünnepkör a pünkösddel zárul. A húsvéttól a pünkösd utáni szombatig tartó időszakot → húsvéti időnek is mondják (nagyböjt, virágvasárnap, nagyhét, nagypéntek, nagyszombat). A nagyhét a nagyböjt utolsó hete virágvasárnaptól nagyszombatig. Napjai a nagyhétfő, nagykedd, nagyszerda és a húsvéti szent háromnap. Húsvét napjától a fehérvasárnapot megelőző szombatig tartó napokat húsvét hetének nevezik. A ciklus a karácsonyi ünnepi szakasz párja, de jóval régebbi annál. Latin neve: Septuagesima – hetvened, mert hetven napig tart.

Virágvasárnap a húsvétvasárnap előtti vasárnap, nagyböjt utolsó vasárnapja. Jézus bevonulása Jeruzsálembe, ahol a nép ünnepelte. Ilyenkor hagyományosan barkát szentelnek, s körmenetben vonulnak be a templomba.

Keleti kereszténység (Ortodox Egyház)[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A húsvét időpontja[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Húsvétvasárnap dátumai (2000–2031)
Év Nyugaton Keleten
2000 április 23. április 30.
2001 április 15.
2002 március 31. május 5.
2003 április 20. április 27.
2004 április 11.
2005 március 27. május 1.
2006 április 16. április 23.
2007 április 8.
2008 március 23. április 27.
2009 április 12. április 19.
2010 április 4.
2011 április 24.
2012 április 8. április 15.
2013 március 31. május 5.
2014 április 20.
2015 április 5. április 12.
2016 március 27. május 1.
2017 április 16.
2018 április 1. április 8.
2019 április 21. április 28.
2020 április 12. április 19.
2021 április 4. május 2.
2022 április 17. április 24.
2023 április 9. április 16.
2024 március 31. május 5.
2025 április 20.
2026 április 5. április 12.
2027 március 28. május 2.
2028 április 16.
2029 április 1. április 8.
2030 április 21. április 28.
2031 április 13.

A nyugati kereszténység húsvétvasárnapja mindig március 22. és április 25. közé esik (beleértve a határokat is). A következő nap, húsvéthétfő a legtöbb keresztény hagyományú államban hivatalos ünnep.

A húsvét és a hozzá kapcsolódó ünnepek a mozgó ünnepek közé tartoznak, azaz nem esnek a Julián naptár szerinti év ugyanazon napjára minden évben. A Nap mozgása mellett a Hold mozgásától is függ a dátum némileg a héber naptárhoz hasonló módon. A húsvét helyes időpontja gyakran vita tárgya volt.

Az első niceai zsinat 325-ben határozott úgy, hogy az egyház tagjai a húsvétot ugyanazon a vasárnapon ünnepeljék, éspedig legyen a keresztény húsvét időpontja a tavaszi napéjegyenlőség utáni első holdtöltét követő vasárnap. Sajnos ennek meghatározására nem jelöltek ki módszert, így például az alexandriai pátriárka és a római pápa alá tartozó egyházrész másképpen számította a húsvét időpontját. Később a 6. században alkotta meg Dionysius Exiguus azt az eljárást, amely azóta is az alapját képezi a húsvét időpontja kiszámításának.

Amennyiben csillagászati értelemben vesszük a „tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap” formulát, természetesen nem feltétlenül kapjuk meg a húsvétot. A katolikus egyház 1581-ben kánonban rögzítette azt az számítási módot, mely meghatározza ennek naptári helyét. Mostanra az ortodox egyházakon kívül minden keresztény egyház ehhez az eljáráshoz tartja magát. Az ortodox egyházak dátumszámítási módszere maradt a Gergely-naptárreform előtti Julián-eljárás.

A szíriai Aleppóban ülésezett 1997-ben az Egyházak Világtanácsa. Azon javasolták, hogy a hagyományos, képletekre és táblázatokra alapuló számítás helyett csillagászati megfigyelések alapján határozzák meg a keresztény húsvét időpontját, ezzel megszüntethető lenne a keleti és nyugati egyház közötti eltérés is, hiszen a megfigyelés (illetve a közvetlen csillagászati meghatározás) mindegyik egyházrész számára objektív módon rögzítené az ünnepnap dátumát. A reformjavaslat szerint a bevezetés 2001-ben lett volna, de lényegében egyik tag sem fogadta el még.

A római katolikus egyház húsvéti szertartásai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágvasárnap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Virágvasárnap szerepe, hogy bevezesse a szent háromnap liturgiáját. Egyben a nagyböjti előkészület csúcspontja is, mert a Jeruzsálembe való megérkezést jelenti. Ezen a napon a pap a vértanúságot jelképező piros ruhát vesz fel. A misén Máté, Márk, Lukács evangéliumából olvassák fel a passiót, meghatározott rendben, minden évben másikat.

A nagyhéten hétfőn, kedden és szerdán nincs különösebb szertartás.

Húsvéti körmenet 1923-ból Tatabánya (Bánhida)

Nagycsütörtök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagycsütörtök az utolsó vacsora emléknapja, az Eucharisztia (oltáriszentség) alapításának ünnepe. Ilyenkor a székesegyházakat kivéve minden templomban csak egy mise van, az esti órákban. Tilos bármilyen más mise.

A székesegyházban délelőtt van az úgynevezett Krizmaszentelési mise. Ezen a misén az adott egyházmegye összes papjának rész kell vennie. Itt megújítják papi fogadalmunkat, valamint a püspök megáldja és megszenteli az azt követő évben használt szent olajokat és a krizmát. Háromféle szent olaj van, amit meghatározott szertartásban használnak:

  1. Keresztelendők olaja
  2. Betegek kenete
  3. Krizma (Balzsammal kevert faolaj, kereszteléskor, bérmáláskor, papszenteléskor és templomszenteléskor használják.)

A nagycsütörtöki esti misén a pap az örvendezést, ünneplést jelentő fehér ruhában van. Az orgona szól, egészen a Dicsőség a magasságban Istennek… kezdetű himnuszig, ami alatt szólnak a harangok, és a csengők is. Utána húsvét vigiliájáig se az orgona, se a csengő nem szól. („A harangok Rómába mentek…”) Ez jelképezi, hogy senki nem szólt Jézus mellett. A prédikáció után (ahol megtartják) a lábmosás szertartása jön. Ennek hagyománya a Bibliában található, Jézus az utolsó vacsorán megmosta tanítványai lábát. A mise után következik az ún. oltárfosztás. Ez jelképezi, hogy Jézust megfosztották ruháitól. Ennek nincs szertartása, csendes. A mise után általában a templomokban virrasztást szoktak tartani, mondván Jézus tanítványai elaludtak.

Nagypéntek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ezen a napon nincs mise. Téves és kerülendő kifejezés a „csonka mise”.

Nagypénteken Igeliturgia van, áldoztatással. A pap a szertartást piros vagy lila öltözékben végzi. A papság és a segítők teljes csendben vonulnak be a templomba, s az üres oltárszekrény (tabernákulum) előtt leborulnak. Ezt követi az Igeliturgia: Isten szenvedő szolgájáról szól az olvasmány, a szentlecke, és János evangéliumából olvassák fel a passiót. Ezután jön az évente egyszeri tisztelgés a kereszt előtt, a Kereszthódolat. Az igeliturgia teljes csendben áldoztatással ér véget. Nincs áldás, nincs elbocsátás.

A keresztről levett Krisztust ölében tartó és fiát sirató Mária ábrázolása, valamint húsvéti szokások

Nagyszombat[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Húsvéti gyertya

Ezen a napon napközben semmilyen szertartás nincs, a „nagyszombati liturgia” kifejezés téves. A katolikus időszámításban (ősi zsidó hagyományokra alapozva) szombat este a sötétedés után már vasárnap van, ezért a szombat esti misét vasárnap vigíliájának nevezik. Húsvét vigíliája az év legszebb, de legbonyolultabb szertartása. A pap az öt részből álló szertartást fehér öltözékben végzi.

  1. Fényliturgia
    Ekkor történik a tűz megáldása, majd arról a húsvéti gyertya meggyújtása. A húsvéti gyertya (minden résztvevőnél van) jelképezi a feltámadt Jézust. A templomba való bevonulás után énekli a pap a húsvéti öröméneket.
  2. Igeliturgia
    Az Igeliturgiában kilenc olvasmány található. Hét az ószövetségből, egy szentlecke, és az evangélium, ebből legalább három ószövetségit és az evangéliumot fel kell olvasni. A Szentlecke előtt megszólal az orgona, harangok és a csengők is, amik nagycsütörtök óta hallgatnak. A Szentlecke után felhangzik az alleluja (az örvendezés éneke), ami egész nagyböjtben nem szerepelt a liturgiában. A prédikáció után a keresztségi igék megújítása következik.
  3. Keresztségi liturgia
    Ha vannak keresztelendők, akkor itt történik meg a keresztelés. Ez is régi hagyomány, mivel régen mindig húsvét vigíliáján keresztelték meg a jelölteket. Megáldják a keresztkutat és a szenteltvizet.
  4. Eukarisztia liturgiája
    Innen a mise a hagyományos rend szerint folytatódik, de sokkal ünnepélyesebben.
  5. Körmenet
    Ez nem tartozik szervesen a vigíliához. Lehet körmenetet tartani a mise végén, ezzel „hirdetni a világnak”, hogy feltámadt Krisztus.
Húsvéti szimbólum - hímes tojások (Csernátoni múzeum)

Húsvétvasárnap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Délelőtt ünnepi szentmisét tartanak.

A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még pünkösdig húsvéti idő van.[11]

Húsvéti népszokások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Húsvétvasárnap[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ehhez a naphoz tartozott az ételszentelés hagyománya. A délelőtti misére letakart kosárral mentek a hívők, melyben bárányhús, kalács, tojás, sonka és bor volt. A húsvéti bárány Jézus áldozatát, a bor Krisztus vérét jelképezi. A tojás pedig az újjászületés jelképe. Az egészben főtt tojás ugyanakkor a családi összetartást is jelképezi. A magyar néphagyomány szerint a családtagoknak együtt kellett elfogyasztaniuk a húsvéti tojásokat, hogy ha valamikor eltévednének az életben, mindig eszükbe jusson, hogy kivel fogyasztották el a húsvéti ételeket, és mindig hazataláljanak. A húsvét ünnepe akkora ünnep az egyházban, hogy nem egy napon keresztül, hanem nyolc napon keresztül ünnepelik. Utána még több héten át húsvéti idő van. [12]

Húsvéthétfő[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

M S mester: Föltámadás (Keresztény Múzeum, Esztergom)

Ezen a napon sok népszokás él, például a locsolkodás, a hímes tojás ajándékozás. A víz megtisztító, megújító erejébe vetett hit az alapja ennek a szokásnak, mely aztán idővel, mint kölnivízzel való locsolás maradt fenn napjainkig. Bibliai eredetet is tulajdonítanak a locsolkodás hagyományának, eszerint a Krisztus sírját őrző katonák a feltámadás hírét vevő, ujjongó asszonyokat igyekeztek lecsendesíteni úgy, hogy lelocsolták őket. Régi korokban a piros színnek védő erőt tulajdonítottak. A húsvéti tojások piros színe egyes feltételezések szerint Krisztus vérét jelképezi. A tojásfestés szokása és a tojások díszítése az egész világon elterjedt. Más vélekedések szerint a húsvét eredetileg a termékenység ünnepe, amely segítségével szerették volna az emberek a bő termést, és a háziállatok szaporulatát kívánni. Így kötődik a nyúl a tojáshoz, mivel a nyúl szapora állat, a tojás pedig magában hordozza az élet ígéretét. A locsolkodás is az öntözés utánzásával a bő termést hivatott jelképezni.

A húsvéti szokások értelmezése a Biblia alapján[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az eredeti zsidó ünnepről az Ószövetségben olvashatunk. Ennek a lényege röviden az, hogy a zsidó nép Egyiptomból való szabadulásának emlékére rendelte Isten az ünnepet az alábbi rendtartás szerint:

Egy hétig a szabadulás előtt csak kovásztalan kenyeret ehettek a zsidók, tehát a tilalom nem a húsra vonatkozott, hanem a kovászra. A szabadulás napján az egy esztendős bárányt (vagy kecskét) tűzön sütve kellett elkészíteni, tilos volt a nyers és a vízben főtt hús fogyasztása.(lásd 2Móz 12)

A katolikus hívők Jézus negyven napos böjtjére emlékezve nem fogyasztanak húst, ez az eredeti böjt azonban nem ilyen volt, hiszen Jézus a sivatagba nem vitt kenyeret és vizet sem, mert a kísértő azt kérte tőle, hogy változtassa a köveket kenyérré, ha tehát lett volna nála kenyér, ez nem lett volna kísértés. Jézus azonban így válaszolt a kísértésre: "Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, amely Istennek szájából származik." (Máté 4,4) Tehát itt is megerősítést nyer az, hogy kenyeret nem fogyasztott. Ahogyan Mózes sem, amikor a Sinai hegyen "ott vala az Úrral negyven nap és negyven éjjel, kenyeret nem evett, vizet sem ivott." (lásd 2Móz 34,28)

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. pészah, zsidó ünnep, ami részben kapcsolódik a tavaszvárás eseményeihez, s ily módon a húsvét szokásaival összekapcsolva, szimbolikusan egybeeséskor együtt is ünnepelhető;
  2. Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium (részlet) Föltámadás „Az írások szerint Jézus az eltemettetése utáni harmadik napon visszatért a földre, s itt tartózkodott még negyven napot.Föltámadásával az egyházi évben újabb bőség időszaka köszönt az emberekre (feltéve, ha van mit enniök), ami ötven napig, pünkösdig tart.Idézet:http:/jelesnapok.oszk.hu/prod/unnep/husvet”
  3. A Húsvét napja a tavaszi napéjegyenlőséget követő első holdtölte utáni vasárnap
  4. Idén egybeesik a Pészah és a Húsvétmint például 2009-ben történt.
  5. A keresztyén húsvét és a zsidó pészah idén naptárilag egybeesik 2010-ben is. Számításfüggő, ünnepkör figyelembevétele függő.
  6. Nagyböjt
  7. http://biblia.hit.hu/bible/21/EXO/12 II. Mózes 12, 1-14
  8. husvet.hu
  9. Az egyházi év
  10. "Akkor Jézus viteték a Lélektől a pusztába, hogy megkísértessék az ördögtől. És negyven nap és negyven éjjel böjtölt" Máté 4,1-2
  11. Várnagy Antal: Liturgika (Lámpás kiadó, Abaliget, 1993)
  12. Várnagy Antal: Liturgika (Lámpás kiadó, Abaliget, 1993)

Források és további információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Húsvét témájú médiaállományokat.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jézus feltámadása témájú médiaállományokat.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]