Keresztény Múzeum
Az esztergomi Keresztény Múzeum Magyarország leggazdagabb egyházi gyűjteménye, országos múzeum, amely a Prímási palota második emeletén tekinthető meg. A Keresztény Múzeum működteti az bazilikában található Mindszenty Emlékhelyet, és kiállítóhelyei vannak az Ószeminárium emeletén, ahol a modern műalkotások állandó kiállítását tervezik. A világ harmadik legnagyobb egyházmegyei múzeuma a vatikáni és a müncheni (freisingi) után.[1]
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
| „ | Az érseki képtárnak felállítása Esztergom városában egy olyan közművelődési fontos eseménynek tekinthető, melynek kellő méltánylása egy jobb, értelmesebb s hálásabb korra vár. E kicsiny gyűjtemény roppant áldozatokba került, nemzetünk s országunk javára szellem s culturális fejlődésére visszafolyó állandósított áldása lőn azon múlandó földi jónak, mely az egyháziak kezében még soha nem veszett el nyomtalanul, hanem mindig visszaháramlott a hazára. | ” |
|
– Maszlaghy Ferenc: Az esztergomi érseki képtár (1876) |
||
A múzeumot Simor János (1813–1891) esztergomi érsek, hercegprímás alapította, amikor a prímási palotában lévő magángyűjteményét intézményesítette, és azt nem a mindenkori érsekre, hanem a főszékesegyházra hagyta. Célja az volt, hogy Esztergomot gazdag kulturális központtá tegye. Figyelemmel kísérte a külföldi árveréseket, művészeknél megrendeléseket tett. A létrejött hatalmas magángyűjteményből 1875. október 12-én nyílt meg a Prímási Kép- és Metszvénytár 206 középkori és 19. századi festménnyel. Ez az ország harmadik nyilvános múzeuma.[2] Simor 1878-ban 42 000 líráért megvásárolta a 60 darabból álló Bertinelli-gyűjteményt. Jelenlegi helyére 1882-ben került a tárlat. A Keresztény Múzeum nevet akkor vette fel, amikor Simor 1887-ben intézményesítette.
Simor halála után a Főszékesegyházra szálltak a műkincsek. A gyűjtemény Csernoch János prímássága alatt jelentősen bővült. Az 1918 decemberében, 1919 januárjában került került Esztergomba az Ipolyi-gyűjtemény Nagyváradról, e mellett adományokból is gyarapodott a múzeum. A II. világháború után a múzeumot nem államosították, de a Balassa Bálint Múzeum igazgatása alá helyezték 1952-ben. A kiállítást 1954-ben újrarendezték, Időszakos kiállítások 1955 óta láthatók. 1982-ben pedig Lékai László bíboros a palota földszintjén három újabb termet rendezett be az időszakos tárlatok számára.[3]
A gyűjtemény [szerkesztés]
A múzeum gyűjteménye a 13. századtól a 19. századig terjedő időszakból őriz európai és magyarországi műkincseket. Magyar, olasz, németalföldi, német és osztrák festményei révén az ország harmadik legjelentősebb képtára. A késő középkori és reneszánsz művészet itt őrzött alkotásai mellett – köztük Kolozsvári Tamás Kálvária-oltára, a garamszentbenedeki úrkoporsó és M.S. Mester passióképei – jelentős az újkori festészeti gyűjtemény, valamint a gazdag iparművészeti és a több mint 5000 lapot számláló grafikai gyűjtemény is.
Állandó kiállításai [szerkesztés]
- magyar, német és osztrák késő gótikus festészet és szobrászat (15.–16. század)
- olasz reneszánsz és barokk festészet (13.–18. század)
- magyar, osztrák és német barokk festészet (17.–18. század)
- németalföldi festészet (15.–16. század)
- falikárpitok (15.–20. század)
- ikongyűjtemény és ortodox fémművesség (16.–20. század)
- az iparművészeti gyűjtemény legszebb darabjai: ötvösművek, elefántcsont-faragványok, órák, szelencék, kerámiák, üvegfestmények, keleti csomózott szőnyegek (12.–20. század)
- Mindszenty Emlékhely
Lásd még [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
Források [szerkesztés]
- ↑ ETV 2008. december 24. Interjú Cséfalvay Pál protonotárius kanonokkal
- ↑ Hídlap 2009. október 21. Interjú Cséfalvay Pál, igazgatóval
- ↑ Strigonium antiquum VII. - A prímási palota története
|
||||||||
