Húsvéti vita

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A húsvéti vita egy vitasorozat arról, hogy pontosan mikor kell megtartani a keresztény húsvét ünnepét. Jelenleg négy, egymástól elkülöníthető része van az eddigi vitáknak.[forrás?]

Első rész[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ez leginkább arról szólt, hogy a keresztényeknek követniük kell-e az Ószövetség idején alkalmazott gyakorlatot, melyről részletesen Cezári Euzébiusz Vallástörténet című könyvének V, xxiii) részében ezt olvashatjuk:

Egy nem is olyan kis jelentőségű kérdés vetődött fel akkoriban (például I. Viktor pápa idejében 190 körül]. Egész Ázsiában (az akkori Asia római provinciában a püspökségek egy ókori hagyomány alapján a húsvétot a hónap (niszán) 14. napján tartották, akkor, amikor a zsidók a bárány feláldozására emlékeztek. Ezt az életet adó pászka ünnepének tekintették. S azért küzdöttek, hogy mindenképpen ezen a napon kell véget érnie az ünnepnek, attól függetlenül, hogy a hét melyik napjára esik. Azonban világszerte nem az volt az egyházak szokása, hogy az ünnepnek ezen a napon véget vessenek.

A quartodecimanizmus egy olyan szó, mely nem szerepel Euzébiusz feljegyzéseiben, s arra utal, hogy a pészáh keresztény időpontját az Ószövetség héber naptárában meglévő niszán hónap tizennegyedik (latinul quarta decima) napjára rakták. (Lásd például Leviták 23:5) Ez volt a pészáh időpontja meghatározásánál használt eredeti eljárás. Ezt „örök érvényű előírásnak” gondolták.[1] János evangéliuma (például János 19:14) ez volt annak a nagypénteknek az ideje, amikor Jézust Jeruzsálemben keresztre feszítették. (A szinoptikus evangéliumok ezt az eseményt egy nappal későbbre teszik.)

Szent Iréneusz egyik levele arra mutat rá, hogy a húsvét időpontjának meghatározása kérdésében már legalább I. Szixtusz pápa ideje óta léteztek ellentmondások. Mindezen felül Iréneusz azt állítja, hogy Szent Polikárp a hónap 14. napján tartotta meg a húsvétot, attól függetlenül, hogy az éppen a hétnek melyik napjára esett. Állítása szerint ez a hagyomány János apostoltól származik.

195 környékén I. Viktor pápa bejelentette, hogy a quadrodecimánsokat kiátkozza, mivel a gyakorlatban megmutatkozó ellentétet kiterjesztették a teljes egyházi közösségre. Euzébiusz szerint zsinatokat hívtak össze, és levélváltásokra került sor. Úgy tűnik, az ellentéteknek vége szakadt, miután Iréneusz és más püspökök emlékeztették Viktort elődje, Anicetus sokkal békésebb hozzáállására.

Második szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A húsvét időpontjának meghatározása körül kibontakozott második ellentét középpontja az első nikaiai zsinat (325) környékén volt. Itt megállapodtak, hogy a legnagyobb ünnepséget mindig vasárnap tartják, attól függetlenül, hogy a hold éppen akkor melyik fázisánál tart. Ezt követően egy újabb vita bontakozott ki a vasárnap meghatározása körül. Nem sokkal a nikaiai zsinat előtt, 314‑ben a galliai Arle vezető tanácsa a következőket írta: az Úr ezen ünnepét az egész világban ugyanakkor kellene megünnepelni. A konkrét időpontot a római püspök levélben küldené szét.[2]

A szír keresztények mindig a zsidók pészahját követő vasárnapon ünnepelték meg a húsvétot. Másrészt Alexandriában – és úgy tűnik, a Római Birodalom nagyobb részén – a keresztények saját maguknak számították ki a húsvét időpontját, s a zsidók szokásait nem vették figyelembe. Így az Alexandriában és Antiochiában megtartott húsvét időpontja nem mindig egyezett meg. A zsidó közösségek több helyen – így talán Antiochiában is – saját eljárással határozták meg a niszán kezdeti időpontját. Így a hónap 14. napja néha a napéjegyenlőség elé esett. Az alexandriaianál viszont kulcsfontosságú volt, hogy a tavaszi napéjegyenlőségnek meg kell előznie a húsvétot.

A nikaiai zsinat úgy határozott, hogy minden egyháznak egységes szabályt kell alkalmaznia a húsvét meghatározásához. Ezt a zsidó naptár figyelembevétele nélkül kell meghatározni, úgy, ahogy ezt Alexandriában tették. Azonban ennek a meghatározási módnak a széles körben történt elterjedése több évszázadig is eltartott, míg a teljes kereszténység ezt kezdte alkalmazni.

Harmadik szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az I. Gergely pápa idejében Britanniába érkező római misszionáriusok brit szertartást folytató kelta keresztényeket találtak a szigeten. Az angolokat északi irányból megtérítő ír misszionáriusok azzal találták szemben magukat, hogy itt a húsvétot más rend szerint ünneplik meg, mint a Földközi-tenger partjainál. Beda beszámolója szerint a britek és az írek a húsvétot a hónap 14. és 20. napja közé eső vasárnapra rakták, ami 84 éves ciklust adott ki.[3] Azt, hogy a hónap 14. és 20 napja közé kellett itt esnie a húsvétnak, Columbanus is megerősítette.[4] MacCarthy elemzése, melyet a Padua, Biblioteca Antoniana, MS I.27 alapján végzett, megerősítette a 84 éves ciklust, a holdnaptárhoz kötődő határokat és március 25-ét, mint a napéjegyenlőség dátumát.[5] Ezen jellemzők egyike is elegendő lenne ahho, hogy megállapítsák azt, hogy ez a húsvét eltér a rómaiak által alkalmazottól.

Ez a 84-éves, lakteruznak nevezett ciklus adhatott alapot arra, hogy lépésenként bevezessék az alexandriánus számítási rendszert. Ezt először a VII. század első felében az Ír-sziget déli felének egyes részein vették át.[6] Az északi angolok közötti alexandriánus számítási rendszert 664-ben a Whytbi zsinaton fogadták el. Ekkor ez itt a brit–ír ciklust váltotta fel.[7] Az észak-britanniai ír kolóniák a 8. század végén fogadták el az alexandriánus számítást.[8]

Negyedik szakasz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A gregoriánus naptár 1582-es bevezetését követően a nyugati, katolikus és református egyházak az addig elfogadottól eltérő módszerrel állapítják meg a húsvét időpontját. A legtöbb ortodox vallás továbbra is a régebbi gyakorlatot követi, és ez az eltérés annak ellenére tovább él hogy számos alkalommal megpróbáltak a húsvétot illetően egy közös időpontot elfogadni. 1997-ben az Egyházak Világtalálkozója a szíriai Aleppóban megpróbált egységes módszert megállapítani a húsvét időpontjának meghatározásához.[9]: a húsvét időpontját a következőképp határoznák meg: a Jeruzsálem meridiánján észlelt tavaszi napéjegyenlőséget követő első csillagászati telihold utáni vasárnap. A változtatást 2001-ben vezették volna be, mikor a nyugati és a keresztény naptár szerinti húsvét egy napra esett. A megállapodás a mai napig nem lépett hatályba.

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Exodus 12:14 NRSV
  2. Charles Jones, Bedae Opera de temporibus, (Cambridge, Mediaeval Academy of America), 1943, p. 25.
  3. Bede, Church History of the English People, 2.2, in J.E. King, tr., Bede: Historical Works, Vol. 1, Loeb Classical Library, Cambridge, 1930, p. 205.
  4. Columbanus, Letter to Pope Gregory, in A Select Library of Nicene and Post-Nicene Fathers of the Christian Church, Second Series, Volume 13, p. 40.
  5. MacCarthy, Daniel, "Easter Principles and a Fifth-Century Lunar Cycle used in the British Isles", Journal for the History of Astronomy, 24, 204-224 (1993).
  6. Cummian, Letter on the Easter Controversy, PL 87.969.
  7. Bede, Church History, 3.25.
  8. Bede, Church History, 5.22.
  9. http://wcc-coe.org/wcc/what/faith/easter.html
  • Jones, Charles W. Bedae Opera de Temporibus. Cambridge: Mediaeval Academy of America, 1943. pp. 3–104.
  • McCarthy, Daniel. "The Origin of the Latercus Paschal Cycle of the Insular Celtic Churches", Cambrian Medieval Celtic Studies, 28(1994): 25-49.
  • Mosshammer, Alden A. The Easter Computus and the Origins of the Christian Era. Oxford: Oxford University Press, 2008. ISBN 0-19-954312-7.
  • Ó Cróinín, Dáibhí and Daniel McCarthy. "The 'Lost' Irish 84-year Easter Table Rediscovered", Peritia, 6-7(1987-88): 227-242.
  • Walsh, Maura and Dáibhí Ó Cróinín. Cummian's Letter De controversia paschali and the De ratione conputandi. Toronto: Pontifical Institute of Medieval Studies, 1988.
  • Wallis, Faith. Bede: The Reckoning of Time. Liverpool: Liverpool University Press, 2004. pp. xxxiv-lxiii.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]