Első nikaiai zsinat
| Első nikaiai zsinat | |
 | |
| Középen Nagy Konstantin császár, aki a zsinaton elfogadott "Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum" elnevezésű keresztény hitvallás közösen elfogadott szövegének részletét tartja együtt az egyházatyákkal | |
| Dátum | 325. június 19. – augusztus 25. |
| Elismerte | római katolikus egyház, ortodox egyházak, antikhalkédóni egyházak, Asszír keleti egyház, anglikán egyház, evangélikus egyházak, református egyházak, |
| Előző zsinat | nincs egyetemesnek tekinthető |
| Következő zsinat | I. konstantinápolyi zsinat |
| Összehívó | Szt. I. Konstantin |
| Elnöklő | I. Szilveszter pápa legátusa, Szent Hosius által; Alexandrosz, alexandriai püspök |
| Résztvevők | 250-318 (Rómából és a nyugati püspökségektől csak 5 fő) |
| Viták témája | Arianizmus, a Húsvét ünneplése, Meletianosz-féle egyházszakadás, eretnekek keresztelésének érvényessége, „bukott” keresztények |
| Dokumentumok és nyilatkozatok | A Nikaiai hitvallás, 20 kánon és egy zsinati levél maradt fenn. |
| Időrendi lista | |
16. századi freskón
Az első nikaiai zsinatot (vagy niceai zsinatot) I. Konstantin római császár hívta össze 325-ben, Nikaiaban. A zsinat (más néven szinódus) a keresztény egyház püspökei számára az első egyetemes[1] tanácskozás volt.
Előzmények[szerkesztés]
Az első egyetemes zsinatnak volt egy közvetlen előzménye: a 325 elején megtartott antióchiai szinódus, amit Hosius vezetett. Ezen a szinóduson Alexandrosznak az oikumené püspökeihez írt levelét olvasták fel, amelyet Arius tanítás ügyében írt. Aki ezt a nyilatkozatot nem írta alá (pl. Caesareai Esebius), azt kiközösítették.
A nikaiai v. niceai zsinat néhány hónappal később ült össze. Az első egyetemes zsinat aktái nem maradtak ránk, a részletes ügymenetről nincsenek megbízhatónak mondható forrásaink. Az eseményekre Caeseareai Esebios, Athanasios és Basileos feljegyzéseiből következtethetünk.
A zsinat célja a nézeteltérések feloldása volt az alexandriai egyházban Jézusnak az Atyához viszonyított természetéről, nevezetesen, hogy Jézus egylényegű-e az Atyaistennel vagy hasonlatos hozzá. Alexandriai Szent Alexandrosz az előbbi nézetet vallotta; a népszerű presbiter, Arius (akinek nevéből az arianizmus kifejezés származik) az utóbbit. A zsinat elsöprő többséggel az ariánusokkal szemben foglalt állást (a 250-318 főnyire becsült tanácskozótestületből 2 fő kivételével mindenki az ariánusokkal szemben szavazott).
Következmény[szerkesztés]
A zsinat másik eredménye a húsvét időpontjában való megegyezés volt, amely a legfontosabb ünnep az egyház életében. A zsinat úgy döntött, hogy a húsvétot a tavaszi nap-éj egyenlőséget követő első telihold utáni első vasárnap ünneplik, függetlenül a Biblia héber naptárától és felhatalmazták az alexandriai püspököt, hogy (valószínűleg az alexandriai naptárt használva) évente hirdesse ki püspöktársai számára a pontos dátumot.
A nikaiai zsinat történelmi jelentőségű, az első törekvés, hogy az egész keresztény világot képviselő gyűlés során jussanak konszenzusra az egyházban. „Ez volt az első esemény a Krisztus-tan szakmai fejlődésében.” Ezen túlmenően „Konstantin azzal, hogy összehívta a zsinatot és elnöklője volt annak, az egyház feletti császári irányításnak is jelzését adta.”[2]
A Nikaia–konstantinápolyi hitvallás megalkotása hagyományt teremtett az elkövetkező egyetemes zsinatoknak a hitbéli nyilatkozatok és egyházi törvények készítésére azzal a szándékkal, hogy iránymutatók legyenek az igazhitűségben és egységes forrásaivá váljanak a kereszténységnek. Ez nagy horderejű eseménye volt az egyház és Európa történelmének.
2015 novemberében, majdnem 1700 évvel később A kereszténység alapelvei című kötet kapcsán találkoztak újra a fő keresztény egyházak törökországi vezetői. Sahak Maşalyan püspök és Arem Ateşyan érsek az örmény apostoli patriarkátust, Yusuf Çetin a szír ortodox, Louis-Armel Pelâtre a római katolikus, İhsan Özbek a protestáns egyházat képviselte.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ „Egyetemes”: görögül eredetileg oikoumenikosz, amelyből az ökumenikus szó is származik. Ennek szó szerinti jelentése „az egész világra kiterjedő”, de általánosan elfogadott a Római Birodalomra vonatkoztatott szűkebb értelmezése is, mint ahogy a római császárt is a „világ” (görögül oikumené) uralkodójának tekintették. A szóra a zsinatra vonatkozó értelmében a legrégebbről fennmaradt forrás 338 körül Eusebius Konstantin élete 3.6 című műve (σύνοδον οικουμενικην συνεκρότει, azaz „egyetemes zsinatot hívott össze”), 369-ben Atanáz Ad Afros Epistola Synodica című levele, valamint a 382-ben I. Damáz pápának és az első konstantinápolyi zsinaton részt vevő latin püspököknek írt levél Archiválva 2006. június 13-i dátummal a Wayback Machine-ben.
- ↑ Richard Kieckhefer (1989). "Papacy". Dictionary of the Middle Ages. ISBN 0-684-18275-0
- ↑ 1700 év után először találkoztak a nagy keresztény egyházak képviselői Isztambulban
Érdekességek[szerkesztés]
Ebben az évben (325) I. (Nagy) Konstantin római császár Bizáncban betiltja a gladiátorjátékokat.
