Szentlélek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
A Szentlélek tüzének kiáradása az apostolokra. Kép a bambergi Apokalipszis-kódexből.
”És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egy akarattal együtt valának. És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala. És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül. És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok." (Apostolok Cselekedetei 2. fejezet, Károli Biblia)”

A Szentlélek (latinul: Spiritus Sanctus) a kereszténység fő irányzatában a Szentháromság harmadik személye, az Atya és a Fiú kölcsönös szeretetének végpontja, kiáradása. Bár e nézetek szerint a szentlélek személy, de sohasem ábrázolják személynek a keresztények. Az antitrinitárius irányzatok szerint viszont nem személy, hanem Isten lelke, vagyis ereje. A judaizmusban szintén Isten lelke, lélegzete. Az iszlám vallásban személy, egy szent természetű lélek Istentől, méghozzá Gábriel arkangyal.[1] A Szentlélek létezését így három jelentős monoteista vallás, a judaizmus, az iszlám és a kereszténység fogadja el, tiszteli és ünnepli, de jelenlétét hangsúlyeltolódásokkal máshogyan magyarázzák.

A Szentlélek elnevezései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jan van Eyck: Mária és a Szentlélek

A Szent Lélek avagy Szent Szellem[2]

  • héberül רוּחַ הַקֹּדֶ‏‏שׁ rúach ha-(q)qódes (a szentség szelleme), a héber Bibliában elsősorban a רוּחַ אֱלֹהִים rúach Elohím - Isten szelleme, illetve a רוּחַ יהוה rúach Adonáj (Jhvh) - az Örökkévaló szelleme összetételekben szerepel.
  • görögül: pneuma hagion [πνεῦμα ἅγιον], Egyes vallási felekezetek a Szent Szellem kifejezést használják, ugyanis a Szellem szót használják a görög nyelvű újszövetségi pneuma (πνευμα = „szellő”, „lehelet”) visszaadására, hogy megkülönböztessék a görög pszükhé (ψυχη) kifejezésnek megfelelő lélek szótól (e szavak más – például az ember alkotórészeire vonatkozó – előfordulásaira is alkalmazva a pontosítást).
  • latinul: Spiritus Sanctus. A Szent Szellem hiányos fordítási megkülönböztetés ellenére azonban a nagyobb magyarországi felekezetek, így a katolikus és protestáns egyházak jórészt megmaradtak a történelmi hagyományon alapuló Szentlélek kifejezés használata mellett.[3]

A Szentlélek a Bibliában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ószövetségben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ószövetségben is felfedezhető a Szentlélek nyoma, a zsidók Isten lelkével azonosították, mert monoteista értelmezésükben Istennek nem lehet még egy második személye.

  • Ez a lélek az, amely a teremtésben közrejátszik. (1Móz. 1.2)
  • Amely Isteni erőt ad a választottaknak.(1Sám. 16,13)
  • És ha akarja, a lelket visszavonja tőlük (Sám. 16,14)
  • Sámsonra "rászállt a lélek", "rászállt az Úr lelke", fizikai erőt ad. (Bir. 14,6; 15,14)
  • És ennek a léleknek segítségével prófétál a próféta. (Iz. 61,1)

Az Újszövetségben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Újszövetségben Jézusra leszáll a Szentlélek, és ezáltal Isten fia teljesíteni tudja küldetését. „Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztséggel: (…) mindannyiunkat egy Lélek itatott át.” (1Kor 12,13)

A Szentlélek ajándékai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Pietro Perugino festménye. A keresztelés után a Szentlélek Jézusra szállt galamb formájában.

Pál első levele a korinthosziakhoz 12:8-10 alapján a Szentlélek (Szent Szellem) ajándékai (karizmák) a következők (az eredeti sorrendben, a Károli fordítás alapján):

  1. bölcseségnek beszéde
  2. tudománynak beszéde
  3. hit
  4. gyógyítás ajándékai
  5. csodatévő erőknek munkái
  6. prófétálás
  7. lelkeknek megítélése
  8. nyelvek nemei
  9. nyelvek magyarázása

A Szentlélek teológiai meghatározása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kereszténység tanítása szerint a Szentlélek az Isten lelke, a Szentháromság harmadik személye. A Szentháromságban hívő keresztények szerint a Szentlélek „valóságos személy”, bár nem testesült meg. A nyugati keresztények szerint az Atyától és a Fiútól (Jézus Krisztus), a keleti keresztények szerint pedig az Atyától származik („az Atyától, a Fiú által”). Ez vezetett el az ún. filioque-vitához, mely 1054-ben a keleti s nyugati keresztények közötti szakadás egyik okává lett.

Az Atya és a Fiú azért küldte el a Szentlelket a Földre, hogy az Egyházban Jézus Krisztus személyét felemelje (fölmagasztalja), és minden hívőt elvezessen a Fiúval való személyes közösségre, valóságos Isten ismeretre és imádatra.

A Szentlélek Úr (2Kor 3,17) és Isten (ApCsel 5,3-4). A Biblia szerint a Szentlélek káromlására nincs bűnbocsánat. („És ha valaki valamit mond az embernek Fia ellen, megbocsáttatik annak; de annak, de a ki a Szent Lélek ellen szól káromlást, meg nem bocsáttatik.” Lukács 12,10, Károli Gáspár fordítása).

Más értelmezésben a Szellem (Lélek) a Szent Szellem 12 ajándéka, ami a Mennyben nyilvánult meg: a Szellem a 12 ajándék. Ennek ellentmondani látszik Pál apostol állítása, mely szerint a Szentlélek az (a személy), aki osztogatja az ajándékokat: "De mindezeket egy és ugyanaz a Lélek cselekszi, osztogatván mindenkinek külön, amint akarja." (Biblia, 1 Korinthus 12:11)

Nagy Szent Vazul (329-379) szerint a Szentlélek ugyanolyan imádatra méltó, mint az Atya és Fiú. Nagy részben neki köszönhetjük,hogy a Konstantinápolyi Zsinat (381-ben) felvette a hitvallásba .:"Hiszünk a Szentlélekben, az Úrban és életadóban(...) akit az Atyával és Fiúval együtt imádunk és együtt dicsőítünk, aki a próféták által beszélt."[4]

A Szentlélek a Szentháromságot valló keresztény felekezetek, egyházak gyakorlatában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A katolicizmusban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Szimbólumai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Víz: Ezékiel látomása; sziklából fakadó víz; Krisztus oldalából fakadó víz. Jézus az iható víz helyett élő vízről beszél, hogy azt adja a híveknek.
  2. Olaj: Mózes olajjal kente fel Áron főpapot, később Isten választottjait is a királyokat
  3. Tűz: Illés próféta Kármel áldozata, és Keresztelő Szent János is jövendölt. (Jézus) majd "Szentlélekkel és tűzzel fog benneteket megkeresztelni". Az apostolok feje felett tűzlángocskák jelentek meg, jelezve megkapták a Szentlélek ajándékát.
  4. Szél: A pünkösd a sínai szövetség ünnepe volt a zsidóknál Krisztus korában. Akkor a jelei a szélzúgás és tűz volt, Isten jelenlétének, kegyelem kiáradásának jelei. Illés találkozása Istennel, Nikodémusnak szóló tanítás
  5. Felhő és fény: Sínai-hegy felhője; zsidó népet vezető felhőoszlop; Jézus szineváltásának felhője
  6. Pecsét: "Jézust az Atya jelölte meg pecsétjével"
  7. Kéz: kézrátétel áldás és gyógyítás
  8. Ujj: Az ördögűzést Jézus "Isten ujjával" végzi
  9. Galamb: Noé galambjának csőrében az olajfaág és Krisztus keresztelkedésekor a felette lebegő galamb.

A Szentlélek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Katolikus Egyház Katekizmusában:

„Az, akit az Atya a szívünkbe elküldött, Fiának Lelke, [Vö. Gal 4,6.] valóban Isten. Ő, az Atyával és a Fiúval egylényegű, elválaszthatatlan tőlük mind a Szentháromság belső életében, mind az Ő világnak szóló szeretet-ajándékában. De az Egyház hite, mely imádja az elevenítő, egylényegű és elválaszthatatlan Szentháromságot, vallja a személyek megkülönböztetését is. Amikor az Atya Igéjét küldi, a Lelkét is mindig küldi: összekapcsolt küldés ez, melyben a Fiú és a Szentlélek különbözőek ugyan, de elválaszthatatlanok. Krisztus az, aki megjelenik, Ő a láthatatlan Isten látható Képmása, de a Szentlélek az, aki kinyilatkoztatja Őt. [5]

A Magyar katolikus lexikonban:

„Szentlélek (gör. Pneuma, lat. Spiritus): az Egyház hitében a Szentháromság harmadik személye, aki egylényegű az Atyával és a Fiúval, személyi különbözőségük az egy Isten fogalmát nem bontja meg. [6]

A Szentlélek ajándékai és gyümölcse[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szentlélek ajándékai:[7]

A keresztények erkölcsi életét a Szentlélek ajándékai támogatják. Ezek az ajándékok maradandó készségek, amelyek az embert tanulékonnyá teszik, hogy kövesse a Szentlélek indításait. [8]

A Szentlélek hét ajándéka

  1. a bölcsesség,
  2. az értelem,
  3. a jótanács,
  4. a lelki erősség,
  5. a tudomány,
  6. a jámborság
  7. és az istenfélelem.

Teljességükben Krisztushoz, Dávid fiához tartoznak. [Vö. Iz 11,1--2.] Kiegészítik és tökéletessé teszik azok erényei, akik megkapják őket. A híveket tanulékonnyá teszik arra, hogy készségesen engedelmeskedjenek az isteni sugallatoknak. [9]

A Szentlélek gyümölcse: A Szentlélek gyümölcse az a tökéletesség, amit a Szentlélek formál ki bennünk mint az örök dicsőség zsengéjét.

Az Egyház hagyománya e tökéletességet tizenkét kifejezéssel írja körül (Gal 5,22--23 a Vulgata szerint): [10]

  1. szeretet
  2. öröm
  3. békesség
  4. türelem
  5. béketűrés
  6. jóság
  7. kedvesség
  8. szelídség
  9. hűség
  10. szerénység
  11. önmegtartóztatás
  12. tisztaság

Szentlélek elleni bűnök[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tág értelemben kifejezett szembefordulások a Szentlélek megszentelő, bűnöktől visszatartó, azokból kiemelni akaró tevékenységével.
Szoros értelemben a Szentlélek káromlása. [11]

A tágabb értelmezés hat pontban:
Ezek az istenes élet alapjait érintik, a javulás lehetőségeit teszik kétségessé, a Szentlélek indításainak vetnek gátat, ezért különösen veszélyesek: [12]

  1. Isten irgalmasságában vakmerően bizakodni.
  2. Kétségbeesni Isten kegyelme felől.
  3. A megismert igazság ellen tusakodni.
  4. Isten kegyelmét másoktól irigyelni.
  5. Üdvös figyelmeztetések ellenére a bűnökben megátalkodni.
  6. A bűnöket mindhalálig meg nem bánni.

A Szentlélek elleni káromlás:

„Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Szentlélek elleni káromlás nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad”

– Mt 12,32. [Vö. Mk 3,29; Lk 12,10.]

„Isten irgalmasságának nincsenek határai, de aki szándékosan megtagadja, hogy a bűnbánatban elfogadja, az visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget.”

– II. János Pál pápa: Dominum et vivificantem enciklika, 46: AAS 78 (1986) 864–865.

„Egy ilyen megkeményedés elvezethet a végső bánattalansághoz és az örök kárhozathoz.”

– A Katolikus Egyház Katekizmusa (1864)[13]


Szentlélek a gyakorlatban, katolikus hívő számára[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az élő Isten megnyilvánulásának jele az adott (hívő) személy életében, lásd a fentebbi gyümölcsöket (ajándékokat). A hitbéli fejlődés útján való haladás egyfajta igazolása, és mint ilyen gyakran vágyak célja (Jöjj Szentlélek Úristen népének). A bérmálás szentségében Istentől kapott hathatós segítség, mely segítség a vigasztalás által jut kifejezésre leginkább a bűntudat pozitív irányba történő előmozdulását segítve.

Az ortodox egyházakban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az ortodox kereszténység hite szerint is az Isten hármas egység, de a Szentlélek egyedül az Atyától származik.

A reformációban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A reformátusok és evangélikusok szerint a Krisztus általi isteni kinyilatkozás megismerése kizárólag a Bibliából lehetséges, amelyet a Szentlélek különleges hatása alatt jegyeztek le. (A római katolikus egyház és az ortodox kereszténység a hagyományok által is lehetségesnek tartja.) A Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik.[14]

A heidelbergi káté 53. kérdés-felelete tárgyalja a Szentlélekről szóló tanítást.

„Kérdés: Mit hiszel a Szentlélekről?
Felelet: Hiszem először, hogy Ő az Atyával és a Fiúval egyenlőképpen örök Isten. Másodszor, hogy Ő nekem is adatott, engem igaz hit által Krisztusnak és minden Ő jótéteményének részesévé tesz, vigasztal és velem marad mindörökké.”

A neoprotestáns (pünkösdi-karizmatikus) gyülekezetekben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A teljes evangéliumi (pünkösdi és karizmatikus) kereszténység képviselői különös jelentőséget tulajdonítanak a Szentlélekkel való betöltekezésnek (szentlélekkeresztség) és a Szentlélek természetfeletti ajándékainak (karizmák), mivel úgy tekintik, hogy a Szentírás alapján ezek ma is minden hívőnek, mindenféle korlátozás nélkül elérhetőek, és ez a Szentlélekkel való mélyebb közösség is része a mindennapi hívő életnek. Ezzel szemben az evangéliumi kereszténységhez tartozó hívők ezeket vagy nem is ismerik, vagy elutasítják, esetleg egyéb módon viszonyulnak hozzá (például úgy tekintik, hogy a szentlélekkeresztséget és a karizmákat nem minden keresztény kaphatja meg).

Például az Agapé Gyülekezet és a Hit Gyülekezete – mint a karizmatikus mozgalom magyarországi képviselői – tanításában jelentős hangsúlyt kap a Szentlélekkel való betöltekezés megtapasztalása.

A Szentlélek további egyházak, felekezetek gyakorlatában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Antitrinitárius nézetet valló irányzatok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Unitárius vallás és a Jehova Tanúi gyülekezet a Szentháromság megközelítésének kérdésében a reformáció antitrinitárius irányzatához hasonló nézeteket vallanak. Ennek megfelelően azt vallják: a Szentlélek nem Isten, mi több, nem is személy, hanem Isten hatékony energiája. Ezt hangsúlyozandó, a Jehova Tanúi gyülekezet kiadványaiban rendre a szent szellem alak olvasható.

Az iszlámban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szentlélek szerepel az iszlámban is, de az iszlám az Isten egysége miatt elutasítja, hogy isten lenne, viszont úgy tartja, hogy egy szent természetű lélek Istentől, vagyis egy személy. A Korán ruhi kudusz (Szentlélek) vagy ruh (lélek) néven említi. „...bizonyítékokat adtunk Jézusnak, Mária fiának, és megerősítettük őt a Szentlélekkel (ruhi kudusz)...” (Korán 2:87) Az iszlám szerint a Szentlélek másik neve Gábriel arkangyal, így az iszlám szerint a Korán a Szentlélek által elszavalt, de Istentől származó Szó, és Ő a Szentlelket rendelte Mohamed próféta mellé – „és bizony ezt (a Koránt) a Világok Ura küldte le. A megbízható Lélek (ruhu aminu) hozta le. A Te szívedbe, hogy intő legyél az intők között.” (Korán 26:192-195).

A zsidó vallásban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A pünkösd zsidó ünnepi rendben a húsvét után számított hetedik hétre, azaz az ötvenedik napra esik, és eredetileg aratási ünnep volt. Később összevonták ezt az ünnepet a Sínai-hegyen történt törvényhozás emlékezetével.[15] Mint az antitrinitárius irányzatokban, úgy a zsidó vallásban sem személy a Szentlélek, hanem Isten lehelete, és az sem elképzelhető, hogy az emberben - Krisztusban - Isten megtestesüljön.[16]

Magyar etimológia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A történelmi egyházak szóhasználatai a magyar bibliafordítás-hagyományból vezethető le. Így a szellem szó is. Mindezek mellett figyelembe kell venni azt, hogy a szellem szó csupán a 19. század elején keletkezett, ezért a Szent Szellem az akkor már több évszázados magyar biblikus, egyházi nyelvben nem gyökerezhetett meg. A nyelvtörténészek szerint Kazinczy Ferenc1808-ban alkotta ezt a szót a szél, szellő származékszavaként, továbbá az –em szóvég összekapcsolásával. (vö. jellem). A nagy nyelvújító ezzel az új szóval az ő korában már elavulóban lévő, és csúnyának tartott szellet szót kívánta leváltani.

  • Huszita szóalkotás a szél-szellő szavakból alkotott szellet kifejezés. A huszita evangéliumfordításban - (1416 körül; Müncheni Kódex 1466) -, a Szentlélek és a Szent Szellet egyaránt előfordul. Erről Szalkay Balázs ferences krónikájában (1438–39) a következő elítélő és felháborodott véleményt találjuk: „Mennyi és mekkora eretnekség vagyon ebben [a bibliafordításban], amit én is olvastam, ezt világi ember sem számlálhatja […], mivelhogy ezt a szólást is: Spiritus Sanctus [Szentlélek], így fordították: Szent Szellet”.
  • A "Szellem" kifejezés a protestáns Károli Bibliában is előfordul, bár csak egyetlenegy helyen, ahol az egyébként használt fordítási gyakorlattal (pszükhé = lélek, élet; pneuma = lélek) nem lehetett volna megoldani a fordítást:

"Így is van megírva: Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé." (Károli Biblia, 1 Korinthus 15:45)

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek és források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Világvallások.' Fordítás a The Oxford Concise Dictionary of Worl Religions alapján. szerk. Görföl Tibor és Máthé-Tóth András. Budapest: Akadémiai. 2009. ISBN 978-963-05-8708-2. 850. oldal.
  2. Az utóbbi névforma egyes neoprotestáns felekezetek irodalmában és szóhasználatában szokásos, mégpedig egy sajátos bibliai antropológiát követve, s az általános gyakorlattól való eltérés kifejezett célja a terminológia megújítása. A szellem szó alkalmazása a Szentháromság harmadik személyére rendkívül éles vitákat váltott ki a múltban. Itt közelebbről nem részletezendő nyelvi-stilisztikai érvekkel éltek sokan a más konnotációjú (kísértet, illetve intellektus) magyar „szellem” használata ellen, az ellentábor viszont a két terminus megkülönböztetésének szükséges voltával érvelt. Mára elmondhatjuk, hogy a Szentlélek megnevezés megmaradt a katolikus, református és evangélikus használatban túlnyomónak, a Szent Szellem variáns pedig inkább neoprotestáns körökben, baptista és karizmatikus körökben, könyvkiadásban, Biblia-kiadásban terjedt el. Az utóbbi variáns helyesírásában nem ment végbe a Szent + Lélek → Szentlélek jelentésmódosulást jelölő (a Szentháromság harmadik személye nem egyszerűen „szent” a lelkek között, hanem „a” Szentlélek) egybeírás.
  3. Ez a nehézség kizárólag a magyar nyelv sajátja.
  4. Gánóczy Sándor: Határon innen határon túl, A szentháromságtan teremtő szinergiája Szent István Társulat 2009
  5. A Katolikus Egyház Katekizmusa (689)
  6. Magyar katolikus lexikon (Szentlélek)
  7. A Szentlélek ajándékai és gyümölcsei
  8. A Katolikus Egyház Katekizmusa (1830)
  9. A Katolikus Egyház Katekizmusa (1831)
  10. A Katolikus Egyház Katekizmusa (1832)
  11. Magyar katolikus lexikon (Szentlélek elleni bűnök)
  12. A Szentlélek elleni bűnök – Katolikus.hu
  13. A Katolikus Egyház Katekizmusa (1864)
  14. G. B. Winer: A keresztény egyházak tantételeinek összehasonlító ismertetése. (Comparative Darstellung des Lehrbegriffs der shristlichen Kirchenparteien Lipcse 1882 alapján Helmuth von Glasenapp, Az öt világvallás című könyv
  15. Rózsa Húba: "Leszállt a Szentlélek", Keresztény Élet 2010. május 23. 3. oldal
  16. Helmuth von Glasenapp: Az öt világvallás

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Bibliai kislexikon Kossuth kiadó 1984
  • Károli Biblia
  • Korán
  • Vulgata

További irodalom[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kenneth E. Hagin: A Szent Szellem ajándékai, Krisztus Szeretete Egyház, Bp., 2003.

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]