Karizmatikus mozgalom
|
|
Ez a szócikk nem tünteti fel a forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Önmagában ez nem minősíti a szócikk tartalmát: az is lehet, hogy minden állítása pontos. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! |
|
|
Ez a szócikk szaklektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi. Ha nincs indoklás a vitalapon, bátran távolítsd el a sablont! |
Karizmatikus mozgalom minden olyan Szentháromságot valló keresztény közösség, melynek lelkületében a Szentlélek és adományai (karizmái) nagyobb hangsúlyt kapnak.
Mint vallásfenomenológiai terminus a mai kereszténységben: a Bibliában (Újszövetség) szereplő szellemi (pneumatikus) ajándékok (például gyógyítás, glosszolália, prófétálás stb.) kontinuitását valló közösségek tagjai. A karizmatikus (karizmával rendelkező) mozgalom vallási aktivistái maguk is úgy vélik: ma is lehetséges a karizmák gyakorlása, mitöbb ezek jelenléte jele a kereszténység posztmodern megújulásának. A mozgalom pánkeresztény jellegzetességeket mutat, egyben túlmutat az ökumenikus mozgalom kriteriológiáján, tagságuk zöme a felekezeti kereteken túl, a hitben újra egyesülő kereszténységet vizionál.
A karizmatikus mozgalmaknak sok változata van, általában nincs alapítójuk. Az 1950-es években az USA-ban, Hollandiában és Angliában kezdődött protestáns, részben pünkösdista csoportokban. A Katolikus Karizmatikus Megújulás 1967-ben indult.
Szokás megkülönböztetni a pünkösdi (például a pünkösdi-karizmatikus mozgalom) és a karizmatikus mozgalmat (például a Katolikus Karizmatikus Megújulás) – ebben az értelemben a karizmatikusság a korábbi pünkösdi gyülekezetek egyes gyakorlatának átvételét jelenti a már létező protestáns illetve katolikus egyházakban. A legtöbb karizmatikus továbbra is az addigi egyházában folytatja hitéletét.

