Karizmatikus mozgalom

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Karizmatikus mozgalom minden olyan Szentháromságot valló keresztény közösség, melynek lelkületében a Szentlélek és adományai (karizmái) nagyobb hangsúlyt kapnak.

Mint vallásfenomenológiai terminus a mai kereszténységben: a Bibliában (Újszövetség) szereplő szellemi (pneumatikus) ajándékok (például gyógyítás,glosszolália, prófétálás stb.) kontinuitását valló közösségek tagjai. A karizmatikus (karizmával rendelkező) mozgalom vallási aktivistái maguk is úgy vélik: ma is lehetséges a karizmák gyakorlása, mi több, ezek jelenléte jele a kereszténység posztmodern megújulásának. A mozgalom pánkeresztény jellegzetességeket mutat, egyben túlmutat az ökumenikus mozgalom kriteriológiáján, tagságuk zöme a felekezeti kereteken túl, a hitben újra egyesülő kereszténységet vizionál.

A karizmatikus mozgalmaknak sok változata van, általában nincs alapítójuk. Az 1950-es években az USA-ban, Hollandiában és Angliában kezdődött protestáns, részben pünkösdista csoportokban. A Katolikus Karizmatikus Megújulás 1967-ben indult.

Szokás megkülönböztetni a pünkösdi (például a pünkösdi-karizmatikus mozgalom) és a karizmatikus mozgalmat (például a Katolikus Karizmatikus Megújulás) – ebben az értelemben a karizmatikusság a korábbi pünkösdi gyülekezetek egyes gyakorlatának átvételét jelenti a már létező protestáns illetve katolikus egyházakban. A legtöbb karizmatikus továbbra is az addigi egyházában folytatja hitéletét.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]