Gábriel arkangyal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Gábriel, vagy magyarosan Gábor[1] (héberül: Gábri-Él, melynek jelentése: "Isten embere", "Isten ereje" vagy "Isten erősnek bizonyult") a Bibliában egy angyal, a keresztény hagyományban pedig főangyal.

Gábriel a különböző hagyományokban[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet"Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni"
Leonardo da Vinci: Angyali üdvözlet

"Ne félj, Mária! Kegyelmet találtál Istennél. Gyermeket fogansz, fiút szülsz, és Jézusnak fogod elnevezni"

Gábriel az Ószövetségben és az Újszövetségben is szerepel. Az Ószövetségben Gábriel angyal magyarázta meg Dániel próféta látomásának értelmét (Dán 8,16-26) és a 70 évről szóló prófécia jelentését (Dán 9,21-27). Lukács evangéliuma Gábrielt úgy említi, mint Isten hírvivőjét, küldöttjét. Előbb Zakariás papnak adja hírül Keresztelő János születését, aki nagy tetteket fog végrehajtani (Lk 1,5-20). Itt magáról azt mondja, hogy az Úr színe előtt áll. Ezután Názáretben Máriánál is megjelenik, átadva az angyali üdvözletet, vagyis a Szentlélek révén, Jézus születését és jövendő, messiási hivatását (Lk 1,26-38).

Egyes apokrif iratok szerint a Szodomát és Gomorát elpusztító angyalok között is ott volt.

A későbbi keresztény hagyomány Mihály arkangyal és Rafael arkangyal mellett Gábrielt is az arkangyalok közé sorolta. Gábor főangyal, a Biblia szerint az Úr előtt álló hét főangyal egyike (Tób 12,15; Lk 1,19). Az Üdvözlégy ima a Máriához intézett szavaival kezdődik.

Egy legenda szerint III. Ottó német-római császár a lengyel uralkodónak ígérte Attila koronáját, miközben azt István, a magyarok fejedeme is követelte. III. Ottó 1000-ben megkerestette és személyesen föl is tárta Nagy Károly sírkamráját, ahol megtalálta a koronázási jogart és a koronát, s Ravenna érintésével Rómába vitte, ahova 1000. október 2-án érkezett meg. Ottó és II. Szilveszter pápa úgy döntött, hogy a koronát a lengyel uralkodónak szolgáltatják ki. II. Szilveszter pápa azonban álmot látott, melyben Gábriel arkangyal arra figyelmeztette, hogy a koronát ne a lengyel királynak adja, hanem annak a követnek, aki másnap reggel érkezik. Másnap reggel az Árpád családból származó István magyar fejedelem követe, Asztrik apát érkezett és kérte a koronát. Szilveszter pápa megáldotta a koronát, és egy apostoli keresztet is küldött vele együtt, valamint egy levelet, melyben a magyarok királyát apostoli jogokkal ruházta fel. Ezzel kinyilvánította, hogy a koronát nemcsak az Istentől származó földi hatalom közvetítőjének, hanem egyben a magyar állam megtestesítőjének is tekinti.[2]

Gábriel arkangyal csak 1921-ben került be a hivatalos római katolikus kalendáriumba, ekkor ünnepét március 24-ére tették. 1969-től azonban Szent Mihállyal és Szent Rafaellel együtt szeptember 29-ére tették római katolikus ünnepét. Az ortodox egyházakban november 8-án ünneplik, de megemlékeznek róla március 26-án és július 13-án is.

Gábriel a Hira hegyen jelent meg Mohamed előtt, hogy 20 éven keresztül ismertesse vele Isten szavait, 14. századi Perzsa miniatúra

Gábrielt az iszlám is tiszteli (arab neve Dzsibríl vagy Dzsibráil), ugyanis hitük szerint ő az, aki az elrendelés éjszakáján és azt követően eljuttatta Mohamed prófétához Isten szavát, a Koránt.

Az ezoterikus tanokban ő az igazság angyala és az Édenkert őrzőjének a feje.[3] Gabriel arkangyal náluk a remény angyala, aki mindig reményt ad az embereknek, valamint a halak, a rák és a skorpió horoszkópú emberek védőszentje. Ábrázolása mindig valami fensőbbségeset sejtet mindenkivel, amitől (akárcsak Mihály arkangyaltól) a gonosz fél. Hatalmas szárnyakkal ábrázolják, mely a természetfeletti erejét jelképezi. Ő üldözte ki Ádámot és Évát a Paradicsomból.[forrás?]

Gábriel a művészeti ábrázolásokon[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 4. században a katakombákban ifjú vagy szakálltalan férfi képében ábrázolták szárnyak és nimbusz nélkül. Az 5. századtól kezdték szárnyas, nimbuszos alakként ábrázolni. A 14. században főként Itáliában az ifjú leányos vonásokat kapott, s ez általánossá vált a reneszánsz és barokk képeken. A 18. századtól újra erőteljes ifjú. A festményeken főangyalként rendszerint Mihály arkangyallal együtt ábrázolják. Szerepel a Paradicsomból való kiűzetés, Dániel és Zakariás látomása, Jézus születése, a Háromkirályok képein, de leggyakrabban az angyali üdvözletben.

Attribútumai: hírnöki bot, kereszt, jogar, glóbusz, liliom, olajág, pálmaág, könyvtekercs, füstölő, kard.

Gábriel a festészetben[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gábriel-szobrok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gábriel arkangyal témájú médiaállományokat.