Édenkert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ültetett az Úristen egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el az embert, akit formált. Sarjasztott az Úristen a termőföldből mindenféle fát, szemre kívánatosat és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén, meg a jó és a rossz tudásának fáját.[1]
Mózes első könyve, 2. fej. 8-9
Az Édenkert.
(Limbourg fivérek: Les Très Riches Heures kódex (15. század))
Így képzelte el az Édenkertet Hieronymus Bosch
Id. Jan Brueghel Édenkert-víziója
Giovanni di Paolo: Kiűzetés a Paradicsomból

Az Édenkert vagy Paradicsom (más nevein Éden, Paradicsomkert, héber nyelven: gan'éden) azon vidék neve, ahol a héber Biblia (Ószövetség) elbeszélése szerint az első emberpár, Ádám és Éva lakott a bűnbeesés előtt. A bibliai elbeszélés alapján tágabb értelemben az emberiség elképzelt ősi aranykorát (pl. a görög mitológiában), illetve az embert körülvevő érintetlen természetet is szokás paradicsomi állapotként jellemezni.

Az Éden és Paradicsom szavak eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Éden név babilóniai eredetű és a héberek a hasonló hangzású héber szóval, amely gyönyörűséget jelent, hozták összefüggésbe.

A Paradicsom név a latin paradisus (édenkert, mennyország) nyomán került nyelvünkbe, ami a görög paradeiszosz átvétele. Ez a héber pardez görögös formája, s előzménye az óperzsa pairi-daeza (körülkerítés). A szó a királyi és nagyúri vadaskertekre, díszparkokra vonatkozott. A magyarba a latin szó tárgyesetes (paradisum) alakjában került át.[2] (Lásd még a paradicsom, mint zöldségféle névmagyarázatát!)

Az édenkert négy folyója[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A négy folyóról a bibliai szöveg azt állítja, hogy az Édenben van a forrása, onnan jön ki négy ágra szakadva, hogy az Édenkertet öntözze, ezért a közös forrás elsőszámú jelöltje az Anatóliától Indiáig nyúló hegyvidék, mivel két folyó azonosítása biztos.

Nincs kétség afelől, hogy a P(e)rát az Eufrátesz (sumérül: Buranunna, akkádul: Purattu).

Afelől sincs kétség, hogy a Hiddekel a Tigris (sumérül: Idigna, akkádul: Idiglat). Itt a szöveg azt is közli, hogy a folyó Assurtól keletre folyik.

A Gihón a Biblia szerint Kús országát veszi körül, ami általában Etiópia neve, ezért a középkorban úgy gondolták, hogy itt a Nílusról van szó (egyiptomi nyelven: Hápi), arról viszont nehezen hihető, hogy az ókorban úgy gondolták volna, hogy közös lehet a forrása a Tigrissel és az Eufrátesszel. De lehetséges, hogy Kús neve itt a kassúkat takarja, azaz a mai iráni Huzesztánt (óperzsa nyelven: Udzsa), ahonnan több folyó is ömlik az Alsó tengerbe azaz a Perzsa-öbölbe, de ezek neve nem vethető össze a bibliai Gihón névvel. Kús magyarázatául felmerült még Kis város, valamint a Hindukus hegység neve is. Utóbbit az támasztaná alá, hogy az Amu-darja arab neve Dzsajhun.

A Pisón név mögött a középkorban az Indust látták, amiről a Biblia azt írja, hogy körülveszi Havila országát, ahol az arany van, és ahonnan a bedólah és a sóham-kő származik. Haviláról elképzelhető, hogy a sumer mitológia keleti országát, haralit takarja, ahonnan aranyat és drágaköveket hoznak. Harmatta János dravida etimológiával napkelet jelentésűnek magyarázta. A sóham-kő, a jeruzsálemi főpap melldísze jelentheti a lazúrkövet.

Édentől keletre[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ószövetség szerint Káin, Ádám és Éva fia, Édentől keletre telepedett le, miután megölte testvérét Ábelt.

A történet a Bibliában (Mózes I. könyve):

1. Azután ismeré Ádám az ő feleségét Évát, a ki fogad vala méhében és szűli vala Kaint, és monda: Nyertem férfiat az Úrtól.
2. És ismét szűlé annak atyjafiát, Ábelt. És Ábel juhok pásztora lőn, Kain pedig földmívelő.
3. Lőn pedig idő multával, hogy Kain ajándékot vive az Úrnak a föld gyümölcséből.
4. És Ábel is vive az ő juhainak első fajzásából és azoknak kövérségéből. És tekinte az Úr Ábelre és az ő ajándékára.
5. Kainra pedig és az ő ajándékára nem tekinte, miért is Kain haragra gerjede és fejét lecsüggeszté.
6. És monda az Úr Kainnak: Miért gerjedtél haragra? és miért csüggesztéd le fejedet?
7. Hiszen, ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz; ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és reád van vágyódása; de te uralkodjál rajta.
8. És szól s beszél vala Kain Ábellel, az ő atyjafiával. És lőn, mikor a mezőn valának, támada Kain Ábelre az ő atyjafiára, és megölé őt.
9. És monda az Úr Kainnak: Hol van Ábel a te atyádfia? Ő pedig monda: Nem tudom, avagy őrizője vagyok-é én az én atyámfiának?
10. Monda pedig az Úr: Mit cselekedtél? A te atyádfiának vére kiált én hozzám a földről.
11. Mostan azért átkozott légy e földön, mely megnyitotta az ő száját, hogy befogadja a te atyádfiának vérét, a te kezedből.
12. Mikor a földet míveled, ne adja az többé néked az ő termő erejét, bujdosó és vándorló légy a földön.
13. Akkor monda Kain az Úrnak: Nagyobb az én büntetésem, hogysem elhordozhatnám.
14. Ímé elűzöl engem ma e földnek színéről, és a te színed elől el kell rejtőznöm; bujdosó és vándorló leszek a földön, és akkor akárki talál reám, megöl engemet.
15. És monda néki az Úr: Sőt inkább, aki megöléndi Kaint, hétszerte megbüntettetik. És megbélyegzé az Úr Kaint, hogy senki meg ne ölje, a ki rátalál.
16. És elméne Kain az Úr színe elől, és letelepedék Nód földén, Édentől keletre.

Lásd még[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Más elképzelt mennyországok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Magyar Bibliatársulat újfordítású Bibliája - Folytatás itt
  2. Mi köze a paradicsomnak az Édenkerthez? Geographic.hu, 2006. május 30.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Komoróczy Géza: Az ókori Kelet (ÓKOR,2006. V. évf. 3-4. szám) ISSN 1589-2700

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Édenkert témájú médiaállományokat.