Szent Asztrik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szent Asztrik
Statue of Saint Astrik, Kalocsa.jpg
Szent Asztrik szobra Kalocsán. Benedek György alkotása (2000)
esztergomi, majd az első kalocsai érsek, térítő pap
Születése
ismeretlen
cseh vagy horvát származású
Halála
1028-1030 között, november 13.
Magyar Királyság, kalocsai Nagyboldogasszony-főszékesegyház
Ünnepnapja november 13.
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Asztrik témájú médiaállományokat.
Pannonhalmi apátság alapítólevele. Asztrik a Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) épített első magyar bencés kolostor apátja lett

Szent Asztrik (Anasztáz-Asztrik, Szent, Ascherik, Ascerius, Aserik, Asrik; ? – Kalocsa, 1028-1030[1]) esztergomi, majd az első kalocsai érsek, térítő pap. Szent István 1000-ben Szent Asztrikot küldte Rómába II. Szilveszter pápához a Szent Koronáért és áldásért.

Élete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Személyét gyakran egynek veszik Radla cseh származású későbbi prágai püspökkel. Radla Szent Adalbert nevelője és társa volt, 972-ben együtt tanultak Magdeburgban. Az Anasztáz-Asztrik nevet kolostorba lépésekor kapta. 976-ban II. Ottó német-római császár udvarába jutott. Ottó halála után (983) a már prágai érsek Adalberthez költözött. 992-995 között brewnowi apát volt. Magyarországra 996-ben Géza fejedelem kérésére jött, amikor Szent Adalbertnek nem sikerült megerősítenie pozícióját Csehországban és elhagyta Prágát, hogy segítse missziós munkáját a magyarok között. A Szent Márton hegyén (Pannonhalmán) épített első magyar bencés kolostor apátja lett. Géza halála után Szent István tanácsosa lett.

Életéről így ír Hevenesi Gábor a 17. század végén:

„Asztrik pedig szent életének példájával szüntelenül a lelkek üdvösségéért fáradozott. A püspökségből önmagának sem tiszteletet, sem hasznot nem akart szerezni, hanem boldogságát Isten dicsőségében és a bárányok javában kereste. Az ország nagyon súlyos ügyeivel Rómába küldték, és Szilveszter pápánál oly sikerrel végezte küldetését, hogy a pápa angyali intéstől indítva, arany koronát, apostoli királyi címet és apostoli keresztet küldött, miként Szent István kérte tőle. Ettől kezdve a kereszt került az ország címerén a sas helyébe. Amikor Sebestyén, az első esztergomi érsek elvesztette szeme világát, három esztendőre Asztrik lett a helyettese. Az árváknak atyja, a szorongatottaknak menedéke volt, mígnem az Úr 1034. esztendejében, november 12-én, 70 éves korában el nem szólította, hogy megkapja az igben fáradalmai jutalmát. Méltó, hogy halála után tiszteljék azok, akiket az égre érdemes életre tanított a földön. Sok csodája közé tartozik egy halott föltámasztása is.”[2]

999-ben Szent István őt küldte Rómába, hogy II. Szilveszter pápával tárgyaljon. Valószínűleg ekkor kapta meg püspöki kinevezését. A pápától megkapta a kért koronát és a regáliákat. Érdemeiért a pannonhalmi kolostor megkapta ugyanazokat a kiváltságokat, amelyekkel Montecassino rendelkezett. István megbízásából részt vett a II. Henrik által tartott zsinaton is, a majnai Frankfurtban, 1007-ben. Asztrik, Sebestyén érseket helyettesítette (1000 -1012) megvakulása után. Bár egy idő után vissza szerezte a látását, és újból az érseki székbe került. Asztrikot, viszont az új kalocsai érsekség élére tette Szent István, hogy megtarthassa a rangját. Így létesült a második magyarországi érsekség.

Halálának ideje 1028 és 1030 között. A bencés martirológiumba november 12-re ezt írták: „Esztergomban, Magyarországon Szent Anasztáz püspök és hitvalló, nagy életszentségű férfi temetése.”

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Új Ember katolikus hetilap
  • Pallas nagy lexikona
  • Magyar nagylexikon II. (And–Bag). Főszerk. Élesztős László, Rostás Sándor. Budapest: Akadémiai. 1994. 456. o. ISBN 9630568004   (Aserik címszó)

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szent Asztrik témájú médiaállományokat.


Elődje:
Sebestyén püspök
Esztergomi érsek
1007–1036
Utódja:
II. Domonkos