Magyarlápos

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Magyarlápos (Târgu Lăpuș, Laposch)
BisRefTgLapus1.JPG
A magyarláposi református templom
Magyarlápos címere
Magyarlápos címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Erdély
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang város
Beosztott falvak Boérfalva, Borkút, Domokos, Groppa, Kisdebrecen, Kohópatak, Láposdebrek, Lápospataka, Macskamező, Rogoz, Rohi, Sztojkafalva, Ünőmező
Polgármester Mitru Leșe (PD-L), 2012
Irányítószám 435600
Körzethívószám 0x62[1]
SIRUTA-kód 106817
Népesség
Népesség 5844 fő (2002)[3] +/-
Magyar lakosság 788
Község népessége 11 744 fő (2011. okt 31.)[2]
Földrajzi adatok
Terület 247,35 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Magyarlápos (Románia)
Magyarlápos
Magyarlápos
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 27′ 09″, k. h. 23° 51′ 47″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 09″, k. h. 23° 51′ 47″
Magyarlápos weboldala
A római katolikus templom

Magyarlápos (románul Târgu Lăpuș, korábban Lăpușul Unguresc, németül Laposch, jiddisül לאפוש) város Romániában, Erdélyben, Máramaros megyében. A Lápos-vidék hagyományos gazdasági központja.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagybányától 47 km-re délkeletre, a Lápos folyó partján fekszik.

A földrajzi nevek eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első említése: Lapus (1315).[4] Nevét folyójáról kapta. A Magyar- előtag először 1553-ban bukkant föl és Oláhlápostól való megkülönböztetésére szolgált. Az 1600-as években még Jószép- (Yosep-, Josip-) Láposként is emlegették. A monda szerint egy Joszip nevű román alapította. Neki kecskéi voltak, ezért helyet cserélt egy hegyes tájon lakó magyarral, aki viszont lovakat tartott, és így mindkettejük állatai alkalmasabb helyen legelhettek. Mai román neve hivatalos névadás eredménye. Esetleges egykori várára utalhat a Vártető helynév. A Vigyázótetőről feltehetően tatárok betörését figyelték.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1325-ben vámszedő hely volt. A 14. században határában aranyat bányásztak. 1553-tól említik mezővárosként és 1603-ban már a Lápos felső völgyére kiterjedő uradalom központjaként.

A reformáció idején lakossága unitárius, majd református hitre tért. A 17. században a hadak többször pusztították, de mindig újjáépült. Román népessége valószínűleg a 18. század második felében települt be és 1798-ban tért át a görög katolikus hitre.

1750-ből származó adatok szerint Láposon 58 egytelkes nemes család, 6 szabados, 18 jobbágy, 47 zsellér és 8 kóborló lakott. A nemes családok közül a Benkő, Kádár és Técsi család nevezetesebb. A nemesek egytizede román volt.

1876-ig Belső-Szolnok vármegyéhez, 1876-tól Szolnok-Doboka vármegyéhez tartozott. A 17. századtól a második világháború utánig járási székhely volt.

A vidék kézműves és vásáros központja volt. Csütörtöki hetivásárai mellett évente négy országos vásárt is tartott, melyeket a 19. század első felében Bukovinából és Galíciából is látogattak. A mesterségek és a földművelés mellett sokan sófuvarozással is foglalkoztak.

1783-ban a ferencesek újjáalapították római katolikus plébániáját, főleg a református népességből toborozva híveiket. A vallási türelem ritka példájaként a reformátusok 1838 után új templomuk felépüléséig a római katolikus templomban tartották istentiszteleteiket. 1847-ben a magyarság olvasási kedvének föllendítésére Técsi Samu szolgabíró megalapította a Lápos Vidéki Olvasóegyletet. 1854-ben gyógyszertárat nyitottak benne.[5] 1856-ban a görög katolikusok központi iskolát hoztak létre az egész Lápos-vidék ifjúsága számára, négy gimnáziumi osztállyal, amely 1860-ban alakult át teljesen román tannyelvűvé, de minden szinten kötelező tárgy volt a magyar és a német nyelv. Az iskolát a görög katolikusok mellett ortodox diákok is látogatták.[6]

Erdélyi mértékkel viszonylag korán zsidók is beköltöztek a településre. Ők Galíciából érkeztek, a haszid irányzathoz tartoztak és 1820-ban alapították hitközségüket. Túlnyomó részük kézművességgel foglalkozott, de a legtöbbjük emellett földet is művelt. A dualizmus korában közülük került ki a járás hivatalnoki elitje. 25 éven át polgármesterként az ortodox zsidó vallású Reich József irányította a helységet. A jiddis nyelvet a magyar kultúrába való integrációjuk mellett is megtartották.

1968 óta város.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A szomszédos Domokos mellett a túlnyomóan románok lakta Lápos-vidék másik, középkori eredetű magyar lakossággal bíró települése. Magyar nyelvjárása mezőségi típusú.
1850-ben 1529 lakosából 1053 magyar (69%), 280 román (18%), 119 zsidó (8%) és 51 örmény (3%) nemzetiségű.
1910-ben 2671 lakosából 2120 magyar (79%), 403 román (15%) és 129 német (5%) (jiddis) anyanyelvű. Felekezet szerint 961 református, 658 zsidó, 595 görög katolikus, 320 római katolikus és 128 ortodox.
2002-ben 5844 lakosából 4967 volt román (85%) és 788 magyar (13%) nemzetiségű; 4307 ortodox, 515 református, 379 pünkösdista, 326 római katolikus és 260 görög katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csak a főutcájának középső, kiszélesedő része városias jellegű. Itt egymással szemben áll a katolikus és a református templom.

  • A főtér épületei közül:
  • Zsidó temetőjéről ezen az oldalon, a Tîrgu Lăpuș címszó alatt olvasható angol nyelvű ismertető.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Helyi viszonylatban jelentős faipara (ládagyár), konfekció- és fonóipara.[7]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Panorámakép a városról

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. "x" a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  3. Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
  4. Jakó Zsigmond: Erdélyi okmánytár II. köt., 235. dokumentum.
  5. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 44. o.
  6. Valeriu Achim: Nord-Vestul Transilvaniei. Cultură națională – Finalitate politică 1848–1918. Baia Mare, 1998, 29–30.
  7. nagybanya.ro

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Magyarlápos témájú médiaállományokat.
  • Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye nevelés- és oktatásügyének története. 1000–1896. Dés, 1896.
  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája V.: A vármegye községeinek részletes története (Lápos–Rózsapatak). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901. Online elérés
  • Nemes Géza (1969): Magyarlápos és környéke zsidóságának élete és pusztulása. In Singer Zoltán szerk.: Volt egyszer egy Dés…: Bethlen, Magyarlápos, Retteg, Nagyilonda és környéke. Tel-Aviv, 1969. 2. köt., 333–366. o.
  • Dr. Gábriel András: Magyar sziget a Lápos felső medencéjében. Honismeret. 2001. 1. sz.