Jód (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vilagorokseg logo ff tif.png  A településen világörökségi helyszín található 
Jód (Ieud)
Ieud Deal.deal.10.2000.jpg
Jód falu felső része
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Máramaros
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang község
Beosztott falvak -
Polgármester Nicolae-Traian David (PSD), 2012
Irányítószám 437170
Népesség
Népesség 4318 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság -
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 420 m
Terület 87,70 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Jód  (Románia)
Jód
Jód
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 40′ 48″, k. h. 24° 14′ 12″Koordináták: é. sz. 47° 40′ 48″, k. h. 24° 14′ 12″
Jód weboldala
A felső fatemplom

Jód (románul Ieud, jiddisül יועד, németül Jod) falu Romániában, a történelmi Máramarosban, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramarosszigettől 51 km-re délkeletre, az Izába torkolló Jód patak partján fekszik. Határa nagy részét a Cibles legelői és erdei alkotják. Négy kisebb házcsoport tartozik hozzá, a két jelentősebb Gura Ieudului és Plopșor. Előbbi a főútnál, a falu bekötőútja mentén, utóbbi a bekötőút déli folytatásánál fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét, amely a 'folyóvíz' jelentésű ómagyar szó -d képzős alakja, a patak nevéről kapta, amely mellett létrejött. Első említése 1365-ből való (Jood).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A középkorban román kisnemesi falu volt. A „felső” templom előzménye mellett álló kolostori iskolában keletkezett 13911392-ben az ún. Zbornicul de la Ieud, a legrégibb írásos román nyelvemlék. A falu központjától északkeletre két kilométerre 1709-ben a Balea család alapított ismét kolostort, amely 1777-ben már nem működött.[2] 1862-ben egy újonnan szervezett görög katolikus esperesség székhelyévé tették.[3]

A nemesek és a nemtelenek közötti társadalmi különbségek a 20. század második feléig fennmaradtak. A nemesek korábban szerte Máramarosból választottak maguknak házastársat, a nemtelenek főként a falun belül, maguk között házasodtak. Az 1950-es és 1962-es szövetkezetesítésig a tájegység leggazdagabb falvai közé tartozott, jelentős gyümölcstermesztéssel. A század folyamán híres cigányzenészei több tájegység népzenéjét játszották, rendszeres vendégek voltak a Lápos-vidéken, az Avas-vidéken és Hosszúmezőn.[4] 1913-ban Bartók Béla is gyűjtött itt.

A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Izavölgyi járásához tartozott.

Társadalom, gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az egyik leghagyományőrzőbb máramarosi falu. A családokban jellemző az igen sok gyermek. Híresek halotti szokásai.[5]

A legfontosabb megélhetési források az állattenyésztés (juhászat), a népi kézműipar és a turizmus.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • 1838-ban 2000 görög katolikus, 160 zsidó és 35 római katolikus vallású lakosa volt.[6]
  • 1910-ben 2774 lakosából 2330 román, 410 német (jiddis) és 33 magyar anyanyelvű volt, felekezeti megoszlás szerint 2340 görög katolikus és 410 zsidó.
  • 2002-ben 4223 román lakosa volt, 3087 ortodox és 1125 görög katolikus.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Az ún. felső fatemplom (Biserica din deal) egy korábbi, 1364-ból származó templom helyén az 1620-as években épült. A Világörökség része. Freskói 1782-ben készültek.
  • Az ún. alsó fatemplom (Biserica din șes) 1717-ből való. Mindkét templomot temető veszi körül, szépen faragott fejfákkal.
  • Falumúzeum.
  • Zsidó temető.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Itt született 1841-ben Victor Mihali (Apsai Mihályi Viktor) görög katolikus érsek, metropolita.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
  3. Titu Bud: Date istorice despre protopopiatele, parochiile și mănăstirile române din Maramureș. Gherla, 1911, 1617. o. [1] PDF
  4. Album adatai
  5. Ezeket Gail Kligman könyve dolgozza fel.
  6. Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Gail Kligman: The Wedding of the Dead. Berkeley – Los Angeles – London, 1992, ISBN 0520069641

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]