Csernefalva

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Csernefalva (Cernești)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang községközpont
Beosztott falvak Balázsszeg, Brébfalva, Csókás, Kővárfonác, Nagyhegy
SIRUTA-kód 107591
Népesség
Népesség 803 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 3741 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Csernefalva (Románia)
Csernefalva
Csernefalva
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 30′ 41″, k. h. 23° 44′ 38″Koordináták: é. sz. 47° 30′ 41″, k. h. 23° 44′ 38″

Csernefalva község Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramaros megyében, Magyarlápostól északnyugatra, Rózsapatak és Kővárfonác között fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Csernefalva nevét az oklevelek 1424-ben említették először Charnakapolnok néven. Ekkor a település Drág fiainak Györgynek és Sándornak jutott.

1427-ben neve Cserna tapoly, 1475 táján Cherna capal, 1553-ban Cernika Kapalnok, 1602-ben Czarnafalva, 1650-ben Csernafalva néven volt írva.

A település Kővár tartozéka volt, lakosai oláhok voltak.

1543-ban Drágffy Gáspáré, majd 1546-és 1552 között özvegyéé volt.

1553-1554-ben Drágffy György volt birtokosa.

1556-ban Izabella királyné Drágffy György magtalan halála után e birtokát Báthory Györgynek és nejének Báthory Annának, s fiának Istvánnak adományozta.

1565-ben Báthory György Miksa császár elleni lázadása miatt fejváltságul Kővár várát, s tartozékait a császárnak engedte át.

1567-ben János Király visszafoglalta a kővári várat, s tartozékaival együtt - így Csernefalvát is - beregszói Hagymás Kristóf bihari főispánnak, s Nagyvárad főkapitányának adományozta.

1583-ban Báthory Zsigmond a falut a kapniki ezüstbányászat céljából 2 évre, majd 1585-ben 12 évre Herberstein Felicziánnak adta haszonbérbe.

1591-ben Báthory Zsigmond fejedelem Herberstein Felicián halála után annak örököseivel a haszonbért megújította újabb 6 évre.

1602-ben a fejedelem e birtokot Cselényi Farkasnak adományozta.

1609-ben a Kővárhoz tartozó birtokot vajdafalvi Onkerreiter Mihálynak adományozta.

1630-ban Brandenburgi Katalin Csernefalvát Erdélyi Istvánnak, s nejének -mindszenti Krisztinának adta zálogba 3000 forintért.

1650-ben mint fiskális birtok Kővárhoz tartozott.

1651-nen II. Rákóczi György a Kővárhoz tartozó falut Bánffy Zsigmondnak adományozta.

1651-től egészen az 1700-as évek végéig a Bánffyak voltak birtokosai.

1794-ben a "fiskus" a Bánffy örökösöktől magához váltotta és Teleki Károlynak engedte át.

1820-ban a település gróf Kornis Ignác özvegyéé volt

1898-ban gróf Teleki Géza örököseinek birtoka volt.

A község határában van in Valea Uliuluj (fekete víz forrás). A hagyomány szerint erről vette nevét Csernefalva.

1831 évi összeíráskor a falunak 722 lakosa volt.

1891-ben 922 lakosából 18 római katolikus, 856 görög katolikus, 2 református és 46 izraelita. Házainak száma: 219, határa 7875 kataszteri hold volt.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Görög katolikus kőtemploma 1867-ben épült, s 1872-ben Mihály és Gábor őrangyalok tiszteletére szentelték fel. Anyakönyvet 1858-tól vezetnek.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája II.: A vármegye községeinek részletes története (Alparét–Décse). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. Online elérés
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)