Aknasugatag
| Aknasugatag (Ocna Șugatag) | |
 |
|
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | községközpont |
| Beosztott falvak | Bréb, Falusugatag, Hotinka |
| Polgármester | Vasile Sas (PDL) |
| Irányítószám | 437205 |
| Körzethívószám | 0262 |
| Népesség | |
| Népesség | 1384 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 4207 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 402 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 500 m |
| Terület | 85,20 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Aknasugatag
Pozíció Románia térképén
|
|
| Aknasugatag weboldala | |
Aknasugatag (románul Ocna Șugatag, jiddisül אוקנה-שוגאטאג) falu Romániában, a történeti Máramarosban, Máramaros megyében. Az Iza völgyének egyetlen, jelentős magyar népességgel rendelkező települése.
Tartalomjegyzék |
[szerkesztés] Fekvése
A Mára és a Kaszó (Cosău) folyása között, a Máramarosi-medencében, Máramarosszigettől 18 km-re dél–délkeletre fekszik. A sótömzs 5×2,1 kilométeres alapterületű, 154 méter vastag, dőlése északnyugat felé 60–80°-os, felette 1–34 méter vastag sóagyag-, majd palaréteg található.
[szerkesztés] Nevének eredete
Neve arra utal, hogy Falusugataghoz tartozó sóbányász telepből (akna 'sóbánya') fejlődött önálló településsé. Sugatagi Só Akna alakban 1799-ben, mint Akna Sugatagh 1828-ban jegyezték föl.
[szerkesztés] Története
Külön története a 14. század elején kezdődött, amikor Falusugatag a Sugatagi Gyulafiak, Aknasugatag pedig előbb a Drágfiak, majd a 15. század végén a király tulajdona lett. 1355-ben említették először a sóbányát. 1360-ban vlach jogú település volt.
A sókitermelés a 18. századig főként külszíni fejtéssel történt. A középkor végén szláv és magyar, a 16. században német bányászok telepedtek le benne.
A 18–19. században a legfontosabb máramarosi sóbányász település volt. 1777-ben sóbányahivatalt állítottak föl, Gölnicbányáról és Szomolnokról pedig cipszer és szlovák bányamunkások költöztek be. Vályi András a 18. század végén még magyar–német–román településként írja le, de pár generáció alatt a németek, románok és szlovákok nyelvileg elmagyarosodtak. Az új sóbányászokkal az 1772-ben megnyitott Julianna- és Anna-aknát és az 1777-ben megnyitott Erzsébet-aknát vették művelés alá. Története folyamán az aknasugatagi bányászok folytonos küzdelmet vívtak a beszivárgó vízzel, és több új akna is hamar víz alá került.
1789-ben alakult meg római katolikus plébániája. 1817-ben telkeket osztottak a bányamunkásoknak és hat új aknát vettek művelés alá. 1838-ban 763 római katolikus (magyar, német és szláv nyelvűek) és 364 görög katolikus lakosa volt.[3] 1848. június 21-én választókerülete a helyi görög katolikus pap, Bud János helyett a későbbi máramarosi főispánt, Iosif Mant küldte képviselőjeként a pesti országgyűlésbe.
1858-ban meteorológiai megfigyelőállomást hoztak létre benne, a mai Románia területén ez a legkorábbi ilyen létesítmény. 1861-ben megnyílt a nem sokkal korábban elhunyt Széchenyi Istvánról elnevezett gyógyszertára.[4] 1866 és 1875 között évente átlagosan 22 tonna sót bányásztak. Ekkoriban 192 sóvágó és munkás és 18 hivatalnok dolgozott a sóbányáknál. 1883-ban Máramarossziget és a falu között keskeny nyomtávú vasút épült.
A 20. század első felében, 1948-ig járási székhely volt. Bár a bánya 1938-ban még 14 878 tonna sót termelt ki, 1950-ben bezárták.
[szerkesztés] Demográfia
| Népszámlálás | Nemzetiség/Anyanyelv szerinti megoszlás | |||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| Év | Összlakosság | Román | Magyar | Német | ||||||
| 1880 (n) | 1 633 | 49 | 1 534 | 29 | ||||||
| 1890 (a) | 1 690 | 12 | 1 651 | 24 | ||||||
| 1900 (a) | 1 792 | 4 | 1 782 | 4 | ||||||
| 1910 (a) | 1 805 | 19 | 1 713 | 68 | ||||||
| 1920 (n) | 1 858 | 441 | 1 274 | 1 | ||||||
| 1930 (a) | 1 568 | 122 | 1 271 | 8 | ||||||
| 1941 (a) | 1 583 | 21 | 1 443 | - | ||||||
| 1966 (a) | 1 071 | 227 | 837 | 1 | ||||||
| 1977 (n) | 1 306 | 576 | 699 | - | ||||||
| 1992 (n) | 1 554 | 1 003 | 513 | 7 | ||||||
| 2002 (n) | 1 384 | 971 | 402 | 3 | ||||||
[szerkesztés] Látnivalók
- Strandja három medencéből áll, vize erősen konyhasós. Elődjét, a régi fürdőt 1931-ben nyitották meg, egy beomlott bánya helyén.
- Sós bányatavak és bányák: Gábor-tó (egy 1957–1958-ban beomlott bánya helyén, Románia legnagyobb aknatava), Feneketlen-tó (egy 1909-ben megnyitott bánya helyén, amelyet a beszivárgó víz miatt még abban az évben be is zártak), Boszorkány-tó, Gábor-bánya (1821 és 1950 között a legnagyobb bánya volt, ma zsombékos terület), Mihály-bánya (1802–1839), Kerekhegy-bánya (1942-ben zárták be) stb.
- Római katolikus temploma 1834–1836-ban épült. A faluban van egy 1979-ben épült ortodox fatemplom is.
- Kápolnák: Anna-kápolna, Mária-kápolna, Nepomuki Szent János-kápolna.
- Évente, augusztusban gulyásfőző fesztivált rendeznek.
- Elena Tămaș népi ikonfestő műhelye
- A falutól északra, 44 hektáron elterülő Király-erdő (Pădurea Crăiască), kocsánytalan tölgyes.[5]
[szerkesztés] Híres emberek
- Itt született 1894. április 5-én Zsedényi Béla legitimista, majd polgári demokrata politikus, az Ideiglenes Nemzetgyűlés elnöke. Apja a sóbánya hivatali főnöke volt.
- Itt született 1929. február 24-én Marga Barbu színésznő.
[szerkesztés] Gazdaság
Idegenforgalom, panziók.
[szerkesztés] Jegyzetek
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838
- ↑ Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 44. o.
- ↑ www.apmmm.ro
[szerkesztés] Források
- Szilágyi István (szerk.): Máramaros vármegye egyetemes leirása. Budapesten, 1876
- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- Réthy László: Aknasugatag sóbányászata. Bányászattörténeti Közlemények 2010, 1. sz.
- Janitsek Jenő: Máramarosi helynevek: Aknasugatag, Rónaszék, Hosszúmező. Nyelv- és Irodalomtudományi Közlemények, 1984/1.
[szerkesztés] Külső hivatkozások
- A falu rövid története (magyarul)
- Fényképek a strandról(románul)
|
||||||||||||||||||||||||||||
