Batiza

Batiza (Botiza)

Az ortodox fatemplom
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Rang	község
Beosztott falvak	-
Polgármester	Florea Poienar (Uniunea pentru Maramureș PDL-UNPR), 2012
Népesség
Népesség	2861 fő (2007)^[1] +/-
Magyar lakosság	3
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	603 m
Terület	74,8 km²
Időzóna	EET, UTC+2
Batiza weboldala

Faragott máramarosi kapu

Paplak

Batiza (románul Botiza, jiddisül בוטיזה) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése [szerkesztés]

Máramarosszigettől 47 kilométerre délkeletre, a Lápos-hegység lábánál fekszik.

Nevének eredete [szerkesztés]

A Batiz személynévből keletkezett. Először 1373-ban Batizhaza, majd 1385-ben Pottis villa, 1411-ben Bathyz, 1431-ben Votizhaza és Vantizhaza, 1453-ban pedig Bathyza alakban írták.

Története [szerkesztés]

1385-ben Bogdán testvére, Juga utódai birtokolták. 1411-ben Luxemburgi Zsigmond a Dolhai család tagjainak adományozta, de a későbbiekben helyi kisnemesekkel kellett osztozniuk birtokán. További története folyamán Máramaros vármegyei román jobbágyfalu volt. 1473-ban Drágffy Miklós, 1480-ban Drágffy Bertalan tulajdona volt.

1786-ban a Teleki és a Patay család birtoka volt, lakossága részben még ortodox, részben már görög katolikus vallású. Lakói zsindelyt készítettek. 1848-ban görög katolikus papja, a rozávlyai születésű Vasile Popp (Papp Bazil) nemzetőrtisztként szolgált.

Az 1890-es években a budapesti Schultz és Polák cég négy fűrészüzemet létesített határában. Az üzemek mellé több száz román, zsidó és magyar munkás települt be.

Az 1860-as években határában ezüstbánya működött, 1867-ben tizenhét bányásszal.^[2] Cinkbányáját 1898 után nyitották, 1905-ben az Ungarische Zinkhütten und Erzbergbau Gewerkschaft nevű német vállalat vásárolta meg.

1995-ig községéhez tartozott Sajópolyána.

1880-ban 1084 lakosából 973 volt román és 55 német (jiddis) anyanyelvű; 940 görög katolikus, 55 zsidó és 14 református vallású.

2002-ben 2964 lakosából 2960 volt román nemzetiségű; 2867 ortodox és 91 görög katolikus vallású.

Nevezetességei [szerkesztés]

Ortodox fatemploma 1699-ben Felsővisón épült, és 1899-ben állították föl a faluban. Ezután festette ki belsejét a mikolai Dionisie Iuga és leánya, Aurelia.
A görög katolikus fatemplom 1827 körül, az ortodox kőtemplom 1975-ben épült.
A falutól északnyugatra, a Sasul patak felett 1993-ban kezdték meg egy nagyszabású ortodox kolostor építését, amelyhez több fatemplom is kapcsolódik. Búcsúját június 26-án tartják.
Bóros–kenes–szén-dioxidos gyógyfürdő.
A Pietrele de Var határrészen kisebb barlangok és egy tíz méter mély zsomboly a gipszes kőzetben.
A használaton kívüli cinkbánya.
Gyapjúmosók és egy vízimalom.
Három vasas, egy kenes és egy sós ásványvízforrás.
Falvédők, szőnyegek és törülközők szövése.
1997-től itt, Farkasréven és Jódon rendezik meg a Maramuzical népzenei fesztivált.
„Négy batizai szép lány” népművészeti fesztivál (évente, augusztus 25. és 27. között).
Faluturizmus, kb. negyven panzió