Batiza

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Batiza (Botiza)
Wooden church in Botiza 02.JPG
Az ortodox fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Máramaros
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang község
Beosztott falvak -
Polgármester Florea Poienar (Uniunea pentru Maramureș PDL-UNPR), 2012
Népesség
Népesség 2717 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság < 3 (2011)
Népsűrűség 36,6 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 603 m
Terület 74,8 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Batiza  (Románia)
Batiza
Batiza
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 40′, k. h. 24° 09′Koordináták: é. sz. 47° 40′, k. h. 24° 09′
Batiza weboldala
Faragott máramarosi kapu
Paplak

Batiza (románul Botiza, jiddisül בוטיזה) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramarosszigettől 47 kilométerre délkeletre, a Lápos-hegység lábánál fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Batiz személynévből keletkezett. Először 1373-ban Batizhaza, majd 1385-ben Pottis villa, 1411-ben Bathyz, 1431-ben Votizhaza és Vantizhaza, 1453-ban pedig Bathyza alakban írták.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1385-ben Bogdán testvére, Juga utódai birtokolták. 1411-ben Luxemburgi Zsigmond a Dolhai család tagjainak adományozta, de a későbbiekben helyi kisnemesekkel kellett osztozniuk birtokán. További története folyamán Máramaros vármegyei román jobbágyfalu volt. 1473-ban Drágffy Miklós, 1480-ban Drágffy Bertalan tulajdona volt.

1786-ban a Teleki és a Patay család birtoka volt, lakossága részben még ortodox, részben már görög katolikus vallású. Lakói zsindelyt készítettek. 1848-ban görög katolikus papja, a rozávlyai születésű Vasile Popp (Papp Bazil) nemzetőrtisztként szolgált.

Az 1890-es években a budapesti Schultz és Polák cég négy fűrészüzemet létesített határában. Az üzemek mellé több száz román, zsidó és magyar munkás települt be.

Az 1860-as években határában ezüstbánya működött, 1867-ben tizenhét bányásszal.[2] Cinkbányáját 1898 után nyitották, 1905-ben az Ungarische Zinkhütten und Erzbergbau Gewerkschaft nevű német vállalat vásárolta meg.

1995-ig községéhez tartozott Sajópolyána.

1880-ban 1084 lakosából 973 volt román és 55 német (jiddis) anyanyelvű; 940 görög katolikus, 55 zsidó és 14 református vallású.

2002-ben 2964 lakosából 2960 volt román nemzetiségű; 2867 ortodox és 91 görög katolikus vallású.

Nevezetességei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Ortodox fatemploma 1699-ben Felsővisón épült, és 1899-ben állították föl a faluban. Ezután festette ki belsejét a mikolai Dionisie Iuga és leánya, Aurelia.
  • A görög katolikus fatemplom 1827 körül, az ortodox kőtemplom 1975-ben épült.
  • A falutól északnyugatra, a Sasul patak felett 1993-ban kezdték meg egy nagyszabású ortodox kolostor építését, amelyhez több fatemplom is kapcsolódik. Búcsúját június 26-án tartják.
  • Bóroskenesszén-dioxidos gyógyfürdő.
  • A Pietrele de Var határrészen kisebb barlangok és egy tíz méter mély zsomboly a gipszes kőzetben.
  • A használaton kívüli cinkbánya.
  • Gyapjúmosók és egy vízimalom.
  • Három vasas, egy kenes és egy sós ásványvízforrás.
  • Falvédők, szőnyegek és törülközők szövése.
  • 1997-től itt, Farkasréven és Jódon rendezik meg a Maramuzical népzenei fesztivált.
  • „Négy batizai szép lány” népművészeti fesztivál (évente, augusztus 25. és 27. között).
  • Faluturizmus, kb. negyven panzió

Testvértelepülései[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Hunfalvy János szerk.: Magyarország bányászata a bányakapitányságok 1863–1867. évi jelentései alapján összehasonlitva. Pest, 1869, 90–91. o.

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Batiza témájú médiaállományokat.