Hosszúmező

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Hosszúmező (Câmpulung la Tisa)
Reformed church campulung la tisa.JPG
A református templom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Máramaros
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang község
Beosztott falvak -
Polgármester Valentin Pop (PDL), 2012
Irányítószám 437080
Körzethívószám 0262
SIRUTA-kód 107724
Népesség
Népesség 2485 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1694 (2011)
Földrajzi adatok
Terület 29,87 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Hosszúmező (Románia)
Hosszúmező
Hosszúmező
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 59′ 06″, k. h. 23° 45′ 57″Koordináták: é. sz. 47° 59′ 06″, k. h. 23° 45′ 57″

Hosszúmező (románul Câmpulung la Tisa, 1974-ig Câmpulung, ruszinul Dolho Pole, jiddisül דעפאליע, németül Langenfeld) község Romániában, a történeti Máramarosban, Máramaros megyében. Ukrajna felé vasúti határátkelőhely.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az Ukrajna és Románia között határfolyót képező Tisza partján, Máramarosszigettől 12 kilométerre északnyugatra fekszik.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A sorozatos árvizek miatt története folyamán fokozatosan magasabbra húzódott. Eredetileg a falu mai peremén, a református templom körül települt.

1329-ben Károly Róbert – az öt máramarosi koronaváros egyikeként – magyar és szász lakóinak hospesi kiváltságokat adományozott, mint a szabad költözés, a tisztviselő- és plébánosválasztás és a bíráskodás jogát, és kivonta őket a vármegye fönnhatósága alól. A 14. század végén a Drágffy család birtoka, majd 1406-tól ismét szabad koronaváros. 1456-ban sórakodóhely épült a városban: itt rakták tutajokra a máramarosi sóbányákban kitermelt sót. 1556 körül lakossága református hitre tért.

Lakói az újkorban a mezőgazdaság mellett különböző mesterségeket is űztek, sokan pedig a rónaszéki sóbányákban dolgoztak. Sok kisnemesi család lakta. A ruszinok valószínűleg a 17. században települtek be, 1771-ben már létezett görög katolikus plébániája. Többségük, az 1770 körül a faluba költöző németekhez hasonlóan, mára elmagyarosodott. (Az egyházközséget már 1843-ban ruszin–magyar kétnyelvűként tüntették föl.[2]) Zsidó hitközségét az 1870-es években szervezték.[3] Vallásilag a máramarosszigeti haszid Teitelbaum rabbikhoz kötődtek.[4] Római katolikus egyháza 1928 óta plébánia.[5]

A 19. század közepén ugyan elveszítette városi rangját, de polgárosodását jótékonyan befolyásolta Máramarossziget közelsége. Nem maradt nyoma népviseletnek, helyi népszokásoknak, sajátos nyelvjárásnak. Gazdaságában jelentőséget nyert a zöldség, különösen a káposzta termesztése. Itt tenyésztették ki a máramarosi borzderes szarvasmarhafajtát.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramaros megye egyetlen magyar többségű községét alkotja.

1838-ban 970 református, 485 görög katolikus és 204 római katolikus vallású lakosa volt.[6]

1900-ban 2350 lakosából 1782 volt magyar, 341 ruszin, 138 német (jiddis) és 88 román anyanyelvű, felekezet szerint 973 református, 783 görög katolikus, 341 római katolikus és 250 zsidó. A lakosság 51%-a írt–olvasott, a nem magyar anyanyelvűek 68%-a beszélt magyarul.

2002-ben a 2484 főből 1994 magyar, 456 román és 24 ukrán (ruszin), felekezet szerint 1108 református, 555 ortodox, 353 görög katolikus.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hosszúmező
Campulung la Tisa o.JPG
  • Református temploma 1227 és 1336 között épült, román–kora gótikus stílusú. Égszínkékre festett deszkamennyezetét 1798-ban készítették.
  • Az ortodox (egykor görög katolikus) templom 1700 előtt, a római katolikus templom 1911-ben épült.

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mezőgazdaság, fafeldolgozás, bútoripar.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Janitsek Jenő – Román János: A máramarosi Hosszúmező hely- és személynevei. Bp., 1994. 3–9. o.
  • Szilágyi Levente: Vallási identitás Hosszúmezőn. In Korunk, 2006. május.
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
  3. Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007
  4. Mislovics Erzsébet: A hászidizmus megjelenése és terjedése. In Bányai Viktória – Fedinec Csilla – Komoróczy Szonja Ráhel szerk.: Zsidók Kárpátalján. Bp., 2013, 65. o.
  5. A szatmári egyházmegye jubileumi sematizmusa. Szatmárnémeti, 2006
  6. Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hosszúmező témájú médiaállományokat.