Hosszúmező
| Hosszúmező (Câmpulung la Tisa) | |
 |
|
| A református templom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | község |
| Beosztott falvak | - |
| Polgármester | Valentin Pop (PDL), 2012 |
| Irányítószám | 437080 |
| Körzethívószám | 0262 |
| Népesség | |
| Népesség | 2484 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 1964 |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 29,87 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Hosszúmező
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 59′ 6″, k. h. 23° 45′ 57″ | |
Hosszúmező (románul Câmpulung la Tisa, 1974-ig Câmpulung, ruszinul Dolho Pole, jiddisül דעפאליע, németül Langenfeld) község Romániában, a történeti Máramarosban, Máramaros megyében. Ukrajna felé vasúti határátkelőhely.
Tartalomjegyzék |
Fekvése [szerkesztés]
Az Ukrajna és Románia között határfolyót képező Tisza partján, Máramarosszigettől 12 kilométerre északnyugatra fekszik.
Története [szerkesztés]
A sorozatos árvizek miatt története folyamán fokozatosan magasabbra húzódott. Eredetileg a falu mai peremén, a református templom körül települt.
1329-ben Károly Róbert – az öt máramarosi koronaváros egyikeként – magyar és szász lakóinak hospesi kiváltságokat adományozott, mint a szabad költözés, a tisztviselő- és plébánosválasztás és a bíráskodás jogát, és kivonta őket a vármegye fönnhatósága alól. A 14. század végén a Drágffy család birtoka, majd 1406-tól ismét szabad koronaváros. 1456-ban sórakodóhely épült a városban: itt rakták tutajokra a máramarosi sóbányákban kitermelt sót. 1556 körül lakossága református hitre tért.
Lakói az újkorban a mezőgazdaság mellett különböző mesterségeket is űztek, sokan pedig a rónaszéki sóbányákban dolgoztak. Sok kisnemesi család lakta. A ruszinok valószínűleg a 17. században települtek be, 1771-ben már létezett görög katolikus plébániája. Többségük, az 1770 körül a faluba költöző németekhez hasonlóan, mára elmagyarosodott. (Az egyházközséget már 1843-ban ruszin–magyar kétnyelvűként tüntették föl.[2]) Zsidó hitközségét az 1870-es években szervezték.[3] Római katolikus egyháza 1928 óta plébánia.[4]
A 19. század közepén ugyan elveszítette városi rangját, de polgárosodását jótékonyan befolyásolta Máramarossziget közelsége. Nem maradt nyoma népviseletnek, helyi népszokásoknak, sajátos nyelvjárásnak. Gazdaságában jelentőséget nyert a zöldség, különösen a káposzta termesztése. Itt tenyésztették ki a máramarosi borzderes szarvasmarhafajtát.
Lakossága [szerkesztés]
Máramaros megye egyetlen magyar többségű községét alkotja.
1838-ban 970 református, 485 görög katolikus és 204 római katolikus vallású lakosa volt.[5]
1900-ban 2350 lakosából 1782 volt magyar, 341 ruszin, 138 német (jiddis) és 88 román anyanyelvű, felekezet szerint 973 református, 783 görög katolikus, 341 római katolikus és 250 zsidó. A lakosság 51%-a írt–olvasott, a nem magyar anyanyelvűek 68%-a beszélt magyarul.
2002-ben a 2484 főből 1994 magyar, 456 román és 24 ukrán (ruszin), felekezet szerint 1108 református, 555 ortodox, 353 görög katolikus.
Látnivalók [szerkesztés]
- Református temploma 1227 és 1336 között épült, román–kora gótikus stílusú. Égszínkékre festett deszkamennyezetét 1798-ban készítették.
- Az ortodox (egykor görög katolikus) templom 1700 előtt, a római katolikus templom 1911-ben épült.
Gazdaság [szerkesztés]
Mezőgazdaság, fafeldolgozás, bútoripar.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1918. november 23-án Kósa Barna agrármérnök, mezőgazdasági szakíró.
- Itt született 1945. január 6-án Dembrószky Imre román válogatott labdarúgó.
Források [szerkesztés]
- Janitsek Jenő – Román János: A máramarosi Hosszúmező hely- és személynevei. Bp., 1994. 3–9. o.
- Szilágyi Levente: Vallási identitás Hosszúmezőn. In Korunk, 2006. május.
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Universalis schematismus ecclesiasticus venerabilis cleri romano- et graeco-catholici saecularis et regularis incliti Regni Hungariae Partiumque eidem adnexarum nec non Magni Principatus Transilvaniae … pro anno 1842/3 redactus. Budae
- ↑ Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007
- ↑ A szatmári egyházmegye jubileumi sematizmusa. Szatmárnémeti, 2006
- ↑ Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- A református egyházközség honlapja (magyarul)
- A község kézírásos bemutatása (magyarul)
- A Nagy család patakkő alapzatra fenyő- és bükkgerendákból rakott, kívül-belül meszelt, tornácos, kontyolt tetős, fenyődránicával fedett lakóháza a máramarosszigeti szabadtéri néprajzi múzeumban (románul)
Képek [szerkesztés]
-
A református templom belső tere
-
Az ortodox templom
-
A római katolikus templom
Kapcsolódó szócikkek [szerkesztés]
|
||||||||||||||||||||||||||||
