Alsóvárca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Alsóvárca (Oarța de Jos)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang községközpont
Beosztott falvak Felsővárca, Középvárca
Polgármester Vasile Costinaș
Népesség
Népesség 520 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Község népessége 1243 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Alsóvárca  (Románia)
Alsóvárca
Alsóvárca
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 27′ 28″, k. h. 23° 07′ 55″Koordináták: é. sz. 47° 27′ 28″, k. h. 23° 07′ 55″

Alsóvárca község Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramaros megyében, a Bükk-hegység keleti felén, Szilágycsehtől északnyugatra, Középvárca keleti szomszédjában fekvő település.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét az oklevelek 1391-ben említették először Trywarcha néven. ekkor három Várca nevű hely volt egymásmellett: Felsővárca, Középvárca és Alsóvárca. 1475-ben pedig már Alsowarcza néven írták nevét.

1543-ban a Drágffy család birtoka volt a település, majd a Drágffy család kihalta után a kincstárhoz került, amely Báthory Györgynek és nejének adta, később azonban hűtlenség címén elvette tőlük és a Gyulafiaknak adta.

1676-ban Barcsai Judit Alsó- és Középvárcai birtokán Kapi György és Bethlen Farkasné Ostrosith Borbála osztozott meg.

1797 évi összeíráskorkor Alsóvárca birtokosai báró Bornemissza József, gróf Bethlen Sámuel, gróf Teleki Imre, gróf Gyulai József, gróf Bethlen Lajosné, gróf Toroczkai Pál és gróf Bethlen Gergely voltak.

1847-ben 554 lakosa volt a településnek, valamennyi görög katolikus.

1890-ben 714 lakosából 44 német nyelvű, 665 oláh, 2 egyéb nyelvű. Ebből római katolikus 5, görög katolikus 570, izraelita 44 fő volt.

Alsóvárca a trianoni békeszerződés előtt Szilágy vármegye Szilágycsehi járásához tartozott.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Görög katolikus templom.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 771–777. o. Online elérés
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)