Kapnikbánya

Kapnikbánya (Cavnic)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Rang	város
Beosztott falvak	-
Polgármester	Nicolae Bindiu, NLP
Irányítószám	435300
Népesség
Népesség	5205 fő (2002) +/-
Magyar lakosság	911
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kapnikbánya Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 39′ 39″, k. h. 23° 52′ 40″47.6608333333, 23.8777777778
Kapnikbánya weboldala

Kapnikbánya (románul Cavnic) város Romániában Máramaros megyében. Alsó- és Felsőkapnik egyesülése.

Fekvése

Nagybányától 32 km-re keletre, a Gutin-hegységben az Öreg-Gutin 1443 m magas csúcsa alatt fekszik.

Nevének eredete

Nevét a Kapnik folyóról kapta, amely mellett épült. A szláv kopaonik (= az amit megástak), utótagja az ércbányászattal kapcsolatos.

Története

Ősi bányásztelepülés, itt már a rómaiak is bányásztak.

1336-ban, Károly Róbert király korában Capnic néven említik, már ekkor község jellege volt.

Kapnikbánya már a 15. században a vidék bányászatának központja.

1455-ben Hunyadi János megerősíti Kapnikbánya régi szabadalmi jogait - Nagybánya és Felsőbánya szabadalmaival együtt.

Az itteni bányászat és a község azonban már ebben az első időszakában is sokat szenvedett:

1460-ban a törökök lerombolták, emiatt egy időre szünetelt is itt a bányászat.

1465-ben Mátyás király ismét megerősíti a település szabadalmi jogát.

A 16. század elején újból virágzásnak indult, de az erdélyi fejedelmek és a magyar király közötti bányákért folyó harc annyira tönkretette az itteni bányákat, hogy a 16. század második felére a bányaművelés már teljesen szünetelt.

1571-ben Miksa király újból elkezdte a bányák művelését, azonban azok ismét a Báthoriak kezébe kerültek.

1588-ban Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a bányákat bérbe adta Herberstein Felicián-nak, aki rablógazdálkodásával teljesen tönkretette azokat.

Ettől kezdve a 18. század elejéig a kapniki bányák az erdélyi fejedelmeké voltak, akik azokat állandóan bérlők útján műveltették.

1620-ban Bethlen Gábor megvonta a bérletet ifj. Herneistein Felicziántól és saját kezelésbe vette a bányákat, azonban halála után ismét haszonbérbe adták azokat.

Különb gazdálkodás azonban a Rákócziak idején sem folyt itt.

A Vasvári béke alapján Kapnikbánya Erdély végvidékeként továbbra is az erdélyi fejedelmek kezében maradt, I. Apafi Mihály alatt még rosszabb lett sorsa, s az ő halála után szünetelt is itt a bányászat 1691-től 1702-ig, mikor a bécsi kormány újra megkezdte és fellendítette itt a bányaművelést:

1706-ban a Kővárvidék ide tartozó falvainak (Kápolnok, Gyertyános és Garbonácz) lakosságát kötelességük teljesítésére szorították - bár e falvakat szerette volna elperelni a Kővárvidék ura, de ez nem sikerült neki.

1717-ben a tatárok lerombolták a települést, de azokat a Bagossy László vezette Tiszaháti nemesség itt szétverte.

1722-ben a többi bányakerületből is sok családot telepítettek ide.

1727-ben a bányavidéket a nagybányai bányaigazgatósághoz csatolták.

1753-ban Művelésbe fogták az eddig elhanyagolt altárnát is.

1761-ben bányatörvényszéket állítottak fel.

1786-ban a telepet úttal kötötték össze Felsőbányához.

A 19. század első évtizedeire egy időre újra megállt itt a fejlődés, és csak

1845 után virágzott fel ismét itt a bányászat.

A község és határa többnyire kamarabirtok volt.

1910-ben 3517 lakosából 1864 magyar (52,99%) és 1604 román (45,60%) volt.

A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Magyarláposi járásához tartozott.

2002-ben 5.205 lakosából 4.205 román (80,78%), 911 magyar (17,50%), 54 cigány (1,03%) és 35 egyéb (0,67%) nemzetiségű volt.

A kapniki bányák

Az itteni bányáknak két aknájuk és két altárnájuk volt.

Kapnikbányát 7 km hosszúságú bányavasút kötötte össze a Felsőbányáig húzódó vasútvonallal.

A bányákhoz több zúzó és hengermű, valamint nagy kohótelep is tartozott.

A város maga két részből áll: "Alsó- és Felső Handal"-ból. Alsókapnik volt a kincstári kohótelep. Felsőkapnikon pedig a bányaművek voltak.

Nevezetességek

• 1717-ben a Kapniknál benyomuló krími tatár hadakat itt verte szét a Bagossy László vezérlete alatt álló tiszaháti nemesség.

Ennek emlékére 3 méter magas emlékoszlopot emeltek a következő felirattal:

"Anno 1717. us que hic fuerunt tartari".

Híres emberek

• Itt született Born Ignác geológus 1742-ben
• Itt született Jendrassik Jenő filozófus, egyetemi tanár, rektor 1824-ben.
• Itt született Krizsán János magyar festő 1886. január 27-én.
• Itt született Szaucsek István zeneszerző, (Amikor majd nem leszek már…) 1886. szeptember 26-án.
• Itt született Papp Simon geológus, az MTA tagja 1886. február 14-én
• Itt született Krupiczer Antal szobrász és kiállítóművész 1944-ben.
• Itt született Schöber Emil temészettudományi szakíró 1860-ban.

Egyéb híres emberek névsorát lásd: Debreczeni Z. László Gutinok című könyvében, vagy a http://kapnikbanya.uw.hu honlapon a „Híres emberek” link alatt.

Források

• Borovszky Samu: Szatmár vármegye.