Kapnikbánya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kapnikbánya (Cavnic)
CavnicMM (3).JPG
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Máramaros
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang város
Beosztott falvak
Polgármester Nicolae Bindiu (NLP)
Irányítószám 435300
Körzethívószám +40 x62[1]
SIRUTA-kód 106782
Népesség
Népesség 4976 fő (2011. okt 31.)[2]
Magyar lakosság 699 (2011)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 864 m
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kapnikbánya (Románia)
Kapnikbánya
Kapnikbánya
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 39′ 39″, k. h. 23° 52′ 40″Koordináták: é. sz. 47° 39′ 39″, k. h. 23° 52′ 40″
Kapnikbánya weboldala

Kapnikbánya (románul Cavnic) város Romániában, Máramaros megyében. Alsó- és Felsőkapnik egyesülése.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagybányától 32 km-re keletre, a Partium és a történelmi Erdély határán, a Gutin-hegységben, az Öreg-Gutin 1443 m magas csúcsa alatt, egy 6 km-es völgyvonulatban fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét a Kapnik folyóról kapta, amely mellett épült. A szláv kopaonik (= az amit megástak), utótagja az ércbányászattal kapcsolatos.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Ősi bányásztelepülés, itt már a rómaiak is bányásztak.

1336-ban, Károly Róbert király korában Capnic néven említik, már ekkor község jellege volt.

Kapnikbánya már a 15. században a vidék bányászatának központja.

1455-ben Hunyadi János megerősíti Kapnikbánya régi szabadalmi jogait - Nagybánya és Felsőbánya szabadalmaival együtt.

Az itteni bányászat és a község azonban már ebben az első időszakában is sokat szenvedett:

1460-ban a törökök lerombolták, emiatt egy időre szünetelt is itt a bányászat.

1465-ben Mátyás király ismét megerősíti a település szabadalmi jogát.

A 16. század elején újból virágzásnak indult, de az erdélyi fejedelmek és a magyar király közötti bányákért folyó harc annyira tönkretette az itteni bányákat, hogy a 16. század második felére a bányaművelés már teljesen szünetelt.

1571-ben Miksa király újból elkezdte a bányák művelését, azonban azok ismét a Báthoriak kezébe kerültek.

1588-ban Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem a bányákat bérbe adta Herberstein Felicián-nak, aki rablógazdálkodásával teljesen tönkretette azokat.

Ettől kezdve a 18. század elejéig a kapniki bányák az erdélyi fejedelmeké voltak, akik azokat állandóan bérlők útján műveltették.

1620-ban Bethlen Gábor megvonta a bérletet ifj. Herneistein Felicziántól és saját kezelésbe vette a bányákat, azonban halála után ismét haszonbérbe adták azokat.

Különb gazdálkodás azonban a Rákócziak idején sem folyt itt.

A vasvári béke alapján KapnikbányaErdély végvidékeként – továbbra is az erdélyi fejedelmek kezén maradt, I. Apafi Mihály alatt még sorsa rosszabbra fordult, az ő halála után szünetelt is itt a bányászat 1691-től 1702-ig, mikor a bécsi kormány újra megkezdte és fellendítette itt a bányaművelést:

1706-ban a Kővárvidék ide tartozó falvainak (Kápolnok, Gyertyános és Garbonácz) lakosságát kötelességük teljesítésére szorították - bár e falvakat szerette volna elperelni a Kővárvidék ura, de ez nem sikerült neki.

Az utolsó tatárjárás során, 1717-ben Kapniknál benyomuló krími tatár hadak lerombolták a települést, de ezt követően a Bagossy László vezérlete alatt álló tiszaháti nemesség csapatai szétverték őket.

1722-ben a többi bányakerületből is sok családot telepítettek ide.

1727-ben a bányavidéket a nagybányai bányaigazgatósághoz csatolták.

1753-ban Művelésbe fogták az eddig elhanyagolt altárnát is.

1761-ben bányatörvényszéket állítottak fel.

1786-ban a telepet úttal kötötték össze Felsőbányához.

A 19. század első évtizedeire egy időre újra megállt itt a fejlődés, és csak

1845 után virágzott fel ismét itt a bányászat.

A község és határa többnyire kamarabirtok volt.

1910-ben 3517 lakosából 1864 magyar (52,99%) és 1604 román (45,60%) volt.

A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Magyarláposi járásához tartozott.

2002-ben 5.205 lakosából 4.205 román (80,78%), 911 magyar (17,50%), 54 cigány (1,03%) és 35 egyéb (0,67%) nemzetiségű volt.

A kapniki bányák[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az itteni bányáknak két aknájuk és két altárnájuk volt.

Kapnikbányát 7 km hosszúságú bányavasút kötötte össze a Felsőbányáig húzódó vasútvonallal.

A bányákhoz több zúzó és hengermű, valamint nagy kohótelep is tartozott.

A város maga két részből áll: „Alsó- és Felső Handal”-ból. Alsókapnik volt a kincstári kohótelep. Felsőkapnikon pedig a bányaművek voltak.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A „tatároszlop”: a tatárok fölött 1717-ben aratott győzelem emlékműve
  • Az 1717-ben a benyomuló krími tatár hadakon aratott győzelem emlékére egy 3 méter magas emlékoszlopot emeltek a következő felirattal: „Anno 1717. us que hic fuerunt tartari.
  • Sípálya

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egyéb híres emberek névsorát lásd: Debreczeni Z. László Gutinok című könyvében, vagy a http://kapnikbanya.uw.hu honlapon a „Híres emberek” link alatt.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Az „x” a telefonszolgáltatót jelöli: 2–Romtelecom, 3–RDS.
  2. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szatmármegyei helyi munkatársak: Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908.  

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kapnikbánya témájú médiaállományokat.