Sülelmed

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sülelmed (Ulmeni, Ulmendorf)
Ulmeni04.jpg
A Szent Arkangyalok fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang város
Beosztott falvak Szamostóhát, Kelence, Monó, Szamoscikó, Szamosardó, Szilágyújlak és Vicsa
Polgármester Lucian-Ioan-Titus Morar (Uniunea Națională pentru Progresul României), 2012
Irányítószám 437355
Népesség
Népesség 1389 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 7270 (2011)[2]
Magyar lakosság 184
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Sülelmed  (Románia)
Sülelmed
Sülelmed
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 28′ 00″, k. h. 23° 18′ 11″Koordináták: é. sz. 47° 28′ 00″, k. h. 23° 18′ 11″
A fatemplom haranglába

Sülelmed (románul Ulmeni, korábban Șilimeghiu, németül Ulmendorf) város Romániában, Máramaros megyében, a történeti Szilágyságban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagybányától 57 km-re délnyugatra, Zsibótól 26 km-re északra, a Szamos bal partján fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve bizonytalan eredetű. Hivatalos román neve (ulm 'szilfa') vsz. Petri Mór feltevése alapján született, aki a névbe vármegye-monográfiájában a latin ulmus 'szilfa' szót látta bele. Első említése: Sylelmed (1405). Románul: Sulelmegyul (1733).

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 15. században Közép-Szolnok vármegyei település volt a Jakcsi, ill. a Drágfi család birtokában, vásártartási joggal és a Szamoson révvel.

1447-ben Mátyás király meghagyta a kolozsmonostori konventnek, hogy a sülemedi vásáradó felébe és Szamoson szedett révbér felébe iktassa be Csaholyi Istvánt is.

1475-ben Sülemed mint Kővárhoz tartozó település volt említve.

1573-ban Gyulaffy László birtoka volt, a határában levő Gyükeres nevű szántófölddel együtt. 1593-ban Báthory Zsigmond a tizedeit is Gyulaffy Lászlónak adta. 1637-ben Gyulafi Sámuel Cseh várában kelt végrendeletében sülelmedi birtokait édesanyjára, Széchi Katára hagyta.

1682 előtt fölégették. 1720-ban 3 nemes, 10 jobbágy és 10 zsellér élt a faluban, 23 háztartásban. 1753-tól vásáros hely, román–magyar lakossággal.[3] Vásárain főként szarvasmarhát adtak-vettek.[4] Az 1797-ben végzett összeíráskor főbb birtokosai gróf Toldalagi László, gróf Bethlen Gergely, Báró Bornemissza József, gróf Gyulai József, gróf Toroczkai Pál és báró Naláczi József voltak.

1876-ban Szilágy vármegyéhez csatolták.

1897-ben 1876 holdnyi határának 50%-a volt szántó, 20%-a legelő és 8%-a erdő. 1899-ben vasúti csomópont lett, ami lendületet adott fejlődésének. A 20. század elején már jelentős ipari műhelyek működtek benne. A két világháború között mezővárosias jellegűvé vált, nagy malma, fonodája, tejfeldolgozó üzeme volt. 1938-ban alapították üveggyárát, amelyben 1940-ben 65 munkás dolgozott.

2004-ben kapott városi rangot.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1850-ben 383 lakosából 304 volt román (79%) és 68 magyar (18%) nemzetiségű; 304 görög katolikus, 38 református és 11 zsidó vallású.
1900-ben 784 lakosából 534 volt román (68%) és 247 magyar (32%) anyanyelvű; 526 görög katolikus, 116 református, 106 zsidó és 32 római katolikus vallású. 20%-uk tudott írni–olvasni, a román anyanyelvűek 10%-a beszélt magyarul.
2002-ben 1493 lakosából 1273 volt román (85%), 184 magyar (12%) nemzetiségű; 1200 ortodox, 147 református, 89 pünkösdista és 29 római katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Üveggyára mára bezárt, de működik ruhaipari és félkész betonelemeket gyártó üzeme, van fa- és malomipara.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Florian Ulmeanu Iskolacsoport (bentlakásos ipari szakiskola).
  • George Pop de Băsești Magánlíceum.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Sülelmed témájú médiaállományokat.
  • Petri MórSzilágy vármegye monographiája IV.: Szilágy vármegye községeinek története (L-Z). [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1902. 357–364. o. Online elérés
  • Szabó Zsolt (szerk.): Szilágysági magyarok. Bukarest, 1999
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
  4. Nagy Ferenc: Vásárlaistrom (1842). Ethnographia. 1979, 513. o.