Farkasrév

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Farkasrév (Vadu Izei)
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Máramaros
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang községközpont
Beosztott falvak Disznópataka
Polgármester Petru Vlașin (független), 2012
Irányítószám 437365
Körzethívószám 0x62
SIRUTA-kód 106657
Népesség
Népesség 2187 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság 1
Község népessége 2659 (2011)[2]
Népsűrűség 1,72 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 284 m
Terület 16,85 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Farkasrév (Románia)
Farkasrév
Farkasrév
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 53′ 14″, k. h. 23° 55′ 50″Koordináták: é. sz. 47° 53′ 14″, k. h. 23° 55′ 50″
Farkasrév weboldala

Farkasrév (románul: Vadu Izei, 1968-ig Vad, jiddisül וואד) falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramarosszigettől hat kilométerre délkeletre, a Mára bal partján, az Iza beömlésénél, dombvidéken fekszik.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Magyar és román nevének alaptagja azonos jelentésű – vad a magyar 'rév'. 1808-ban egyik neveként feltűnt a Brod, amely közszóként ugyanezt jelenti. A magyar név előtagja arra a Farkas mesterre utal, aki 1383–84-ben máramarosi ispán volt. Először a falu is ekkor, 1383-ban fordul elő, Farkasrev alakban, majd 1397-ben mint Rew. Mai hivatalos román nevének jelentése 'Izaréve'.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Kezdetben vegyesen jobbágyi–kisnemesi, a 17. századtól jobbágyfalu volt. Egy Lázár nevű helyi nemest 1514-ben, a Dózsa György-féle parasztfelkelésben való részvétele miatt vagyonfosztásra ítéltek. A 16. század közepétől a szomszédos Kaszó vidéki falvak román nemesei és a máramarosszigeti polgárok birtokolták, a 17. század elején nagy része Bethlen Istváné lett, majd a század közepén egésze a kincstáré. Későbbi birtokosai közé tartozott 1671-ben Thököly Imre, az 1680-as–1700-as években Perényi Mária. Görög katolikus iskoláját először 1816-ban említik.[3] Az 1860-as években Várady Gábor udvarháza állt benne. Fatemplomát 1758-ban Bárdfalváról szállították ide, de a kőtemplom elkészülte után, 1884-ben vissza is vitték Bárdfalvára. A 20. század elején Máramaros vármegye Szigeti járásához tartozott.

1838-ban 449 görög katolikus vallású lakosa volt.[4]

1910-ben 1999 lakosából 1817 volt román, 155 német (jiddis) és 25 magyar anyanyelvű; 1831 görög katolikus és 163 zsidó vallású.

2002-ben 2310 lakosából 2304 volt román nemzetiségű; 2070 ortodox és 71 görög katolikus vallású.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Testvértelepülése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Bökényi Dániel: Máramaros vármegye tanügyének multja és jelene. M.-Sziget, 1894, 183. o.
  4. Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838