Szinérváralja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szinérváralja (Seini)
Primaria Seini.jpg
A városháza
Szinérváralja címere
Szinérváralja címere
Közigazgatás
Ország  Románia
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang város
Beosztott falvak Apahegy és Kissebespatak
Polgármester Gabriela Florica Tulbure (PSD)
Irányítószám 435400
Népesség
Népesség 7501 fő (2011. október 31.)[1]
Község népessége 8987 (2011)[2]
Magyar lakosság 1593
Földrajzi adatok
Tszf. magasság 138 m
Terület 58,91 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Szinérváralja  (Románia)
Szinérváralja
Szinérváralja
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 44′ 52″, k. h. 23° 17′ 07″Koordináták: é. sz. 47° 44′ 52″, k. h. 23° 17′ 07″
Szinérváralja weboldala
A római katolikus templom
Az ortodox (volt görög katolikus) templom
A zsinagóga

Szinérváralja, 1907-ig Szinyérváralja (románul Seini, németül Warolli vagy Leuchtenburg) város Romániában, Máramaros megyében.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Neve Szinyér vára alatti települést jelöl, a vár pedig valószínűleg patakjáról vette nevét. A Szinér/Szinyér szláv eredetű és disznópásztorokra utal, vö. délszláv Svinjar, cseh Svinary, lengyel Świniary.[3] 1335-ben Waralya és Zynyrwarallya néven említették. Nevét 1907-ben a község kérésére változtatták meg.[4]

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Szamos jobb partján, Máramaros megye nyugati peremén fekszik, Nagybányától 26 km-re északnyugatra, Szatmárnémetitől 42 km-re délkeletre.

Lakossága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Fényes Elek 1851-ben megjelent művének valószínűleg 1829-ből származó adatai szerint 1373 görög katolikus, 709 református, 575 római katolikus és 151 zsidó lakosa volt.
  • 1910-ben 5056 lakosából 2542 volt magyar és 2451 román anyanyelvű; 2655 görög katolikus, 812 református, 790 zsidó és 786 római katolikus vallású.
  • 2002-ben 8492 lakosából 6658 volt román, 1593 magyar, 141 cigány és 65 német nemzetiségű; 5557 ortodox, 1030 református, 813 görög katolikus, 727 római katolikus, 159 baptista és 49 pünkösdi vallású. A magyarok hagyományosan északon, a református templom közelében és a Rozsály menti utcákban élnek. Ezen belül is a legnagyobb az arányuk a Zúgó völgyében, ahol a 2000-es években valószínűleg még ők alkották a lakók többségét.[5]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Határában ásatások során kő- és bronzkori maradványok kerültek elő.[6] A vár alatt kialakult település az 1330-as évektől szerepelt a forrásokban. A 15. század végén népes település volt, valószínűleg több mint száz jobbágytelekkel. 1583-ban mezőváros, uradalmát Báthori Zsuzsanna birtokolta. 1598-ban 208 jobbágy háztartással írták össze, ebből kilencven Székely Györgynek, 23 Kornis Gáspárnak szolgált. 1605-ben Basta, 1657-ben Jerzy Lubomirski lengyel főúr, 1677-ben Wesselényi István hadai pusztították, 1717-ben a tatárok égették fel. Megmaradt lakói feljebb húzódtak, a régi falu sokáig romosan állt, majd románok költöztek be. 1741-ben negyven görög katolikus román családot írtak össze benne. A többségi református gyülekezet mellett 1753-ban alakult meg római katolikus egyházközsége. Felsőbb rendelet az ekkor csupán néhány mesteremberből és örmény családból álló eklézsiának ítélte a középkori eredetű kőtemplomot.[7] A 17–18. században számos nemesi család szerzett birtokot Szinérváralján.

A 19. század kezdetétől ismét jelentős mezőváros lett, hetivásárokkal, fazekasokkal, jelentős bortermeléssel, zsidó kereskedőkkel. Első zsidó lakosáról, egy bizonyos Jacobus Izraelről 1756-ban történik említés, aki épp akkor költözött el innen.[8] Első zsinagógájukat 1785-ben építették. Ortodox irányzatú hitközsége igen konzervatívnak számított. 1884-ben rabbija, Michal Cvi Schönfeld Palesztinába települt. Jacob Wieder és fia, Juda, 1897 és 1944 között nyomdát tartott fenn, amely 1905 és 1944 között 145 héber és jiddis nyelvű kiadványt jelentetett meg.[9]

1830-ban alakult benne gyógyszertár,[10] 1859-ben Klein Lipót szesz- és élesztőgyára, 1875-ban ecetgyár. A Mándy család 1870-ben kastélyt épített a hegyoldalban, amely nem maradt fenn. 1877-től Szatmár vármegye egyik járásának székhelye volt. 1891-ben Sătmăreana néven román, 1896-ban Szinérváraljai Takarékpénztár néven magyar pénzintézete indult. 1897-ben 8593 kataszteri holdas határából 4692 volt szántó, 1437 erdő, 1383 rét és 249 kert. Igen jelentős volt gyümölcstermesztése; ugyanazon évben több mint 55 ezer szilva-, hétezer alma-, hatezer őszibarack- és négyezer diófát vettek számba.[11] A 20. század elején a Mándy, a Papolczy, a Kávássy és a Fényes családnak volt benne nagyobb birtoka. 1910-ben 104 szabó és 102 cipész vagy csizmadia dolgozott benne, és 1903-ban szociáldemokrata pártszervezete is alakult. 1904 és 14 között Szinérváralja címmel hetilapja jelent meg.

Az 1940-es évek végéig mindig Szatmár vármegyéhez, illetve megyéhez tartozott, csak 1968-ban csatolták Máramaros megyéhez. 1988-ban kapott városi címet.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • A római katolikus templom eredeti építési éveként 1421 maradt fenn a hagyományban, ugyanis egy 1748-ban tartott vizsgálat során ezt az évszámot látták a falába vésve. Az 1717-es tatár betörés elpusztította. A katolikusok 1753-ban kapták vissza a reformátusoktól, majd újjáépítették. 1848-ban leégett, 1870-re ismét újraépítették, majd 1913-ban a torony átépítésével kapta jelenlegi alakját.[12]
  • A reformátusok kőtemploma 1796-ban épült a mezőváros magyarok által lakott felső részén, egy 1756-ból való fatemplom helyén.
  • Az ortodox templomot eredetileg a román görög katolikusok építették 1876 és 1882 között, ugyancsak egy korábbi fatemplom helyén. Eredeti, tömzsi tornya helyett a mai tornyot és a portikuszt az 1909-es átépítéskor emelték.
  • Zsinagógája 1904-ben épült. Az 1990-es években kisebb botrányt váltott ki, amikor a kommunizmus végén az épületet használó termelőszövetkezet egykori vezetője újsághirdetésben kínálta megvételre.[13]
  • A volt Papolczy–Bay kúria (str. Cetăţii nr. 1) a 19. század végén épült. Itt született 1907-ben Bay Béla vívóedző. Az épület 2012-ben éppen felújítás alatt állt.
  • A volt Kávássy-kúria 1848-ban épült. Felújítás után jelenleg panzió üzemel benne.
  • A városháza a volt Bárány–Crăciun-ház 1900-as évekből származó épületében működik.
  • A volt Korona szállót a Neumann család építtette.
  • A volt járásbíróság historizáló épületében az 1. sz. általános iskola működik.
  • A volt katolikus iskola klasszicista épülete.
  • Kepes Sándor 1875-ben épült malma.
  • A 652 méter magas Komzsa-tető gyertyános-bükköse természetvédelmi terület. 1939-ben egy tüzérségi egység állomásozott a település peremén és a parancsnokuk, Georgescu tábornok elhatározta, hogy katonáival megörökítteti Mihai Eminescu halálának ötvenedik évfordulóját. A Komzsa-tetőn többezer erdei- és lucfenyőcsemetéből rakatta ki a költő nevét, amely részben ma is látható.[14]
  • A Gutin-hegység legnyugatibb pontján, a Várhegy erdővel fedett tetején állnak Szinyér várának romjai. A 14–15. században a meggyesi Móroc család uradalmának székhelye volt, amely 1490-ben 29 faluból állt. 1491-ben Báthori András foglalta el Ulászló-párti őrségétől. 1563-ban Balassa Menyhért előbb csellel elfoglalta Báthori Zsigmond egyik fiától, majd katonáival leromboltatta. A vár nyújtott ovális alaprajzú, 10–15 méter széles és négy–öt méter mély árok veszi körül.[15]

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Gazdaság[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Faipar.
  • Andezitbánya és kőfaragás.
  • Ecet- és szeszgyár.
  • Az 1950 előtti 179 hektáros szőlőterületből 1999-re mindössze harminc hektár maradt.[16]

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Mezőgazdasági szakiskolájának (Ion Ionescu de la Brad Iskolacsoport) elődje 1952-ben indult meg mint szőlészeti és gyümölcstermesztési szakiskola.
  • Az Alexiu Berinde Általános Iskola keretében nyolcosztályos magyar tagozat működik, külön épületben.[17]

Testvérvárosok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Institutul Național de Statistică. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Kiss Lajos: Földrajzi nevek etimológiai szótára II. (L–Zs). 4. bőv., jav. kiadás. Budapest: Akadémiai. 1988. ISBN 963-05-4569-1
  4. Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999
  5. Tátrai Patrik: Az etnikai térszerkezet változásai a történeti Szatmárban. Bp., 2010, 163–65. és 241. o.
  6. Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok, 2. változatlan kiadás, Panoráma. ISBN 9632433882 (1990) 
  7. Soltész János: A nagybányai reformált egyházmegye története. Nagybányán, 1902
  8. Anton E. Dörner: Evreii din comitatul Satu Mare în secolul al XVIII-lea, vol. 1: 1723-1760. Cluj-Napoca, 1998, 305. o.
  9. A nyomda indulási évéhez ld. A kézisajtó kora
  10. Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai. Kolozsvár, 2002, 44. o.
  11. A magyar korona országainak mezőgazdasági statisztikája, I. köt. 1897
  12. A Szatmári Egyházmegye jubileumi sematizmusa. Szatmárnémeti, 2006 PDF
  13. www.romanianjewish.org (angolul)
  14. A természetvédelmi terület leírása a Máramaros megyei Természetvédelmi Felügyelet holnapján (románul)
  15. Erdélyi várak és jupiter.elte.hu
  16. Csávossy György: Jó boroknak szép hazája, Erdély. Bp., 2002, 270–71. és 276. o.
  17. www.iskolakvegveszelyben.ro

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

További információk[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]