Szinérváralja
| Szinérváralja (Șeini, Leuchtenburg) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | város |
| Beosztott falvak | Apahegy, Kissebespatak |
| Polgármester | Zamfir Ștefan Adoreanu |
| Irányítószám | 435400 |
| Népesség | |
| Népesség | 8492 fő (2002)[1] +/- |
| Község népessége | 10 105 (2002)[2] |
| Magyar lakosság | 1593 |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 140 m |
| Terület | 58,91 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Szinérváralja
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 44′ 52″, k. h. 23° 17′ 7″ | |
| Szinérváralja weboldala | |
Szinérváralja (románul Seini, németül Leuchtenburg) város Romániában Máramaros megyében, Nagybányától 26 km-re északnyugatra. A Szamos jobb partján fekszik, Apahegy és Kissebespatak tartozik hozzá.
Tartalomjegyzék |
Története [szerkesztés]
Határában ásatások során kő- és bronzkori maradványok kerültek elő.[3]
A közeli Meggyest a tatárjárás után a Kaplony nembeliek birtokolták, de tőlük felségsértés miatt IV. László elkobozta és a Pok nembeli Móric mester fiának, Miklós erdélyi vajdának adományozta, aki innen felvette a meggyesaljai előnevet. Ez a falu is akkor juthatott a család birtokába, de ezt oklevelek csak 1490-ből erősítik meg, miszerint a Castrum Zynyr a Meggyesaljai család birtoka.[3]
A Szinér vára alatt fekvő falut írásos források az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben említik először “Waral” ill. “Zynyrwarallya” néven. Az oklevelekben 1341-ben szerepel először, ekkor már tekintélyes hely, és egyháza is volt. 1583-ban a falu, és az egész szinéri uradalom, Báthory Zsuzsannáé volt, s Szinérváralja ekkor már mezővárosi ranggal bírt. A Báthoryak után a Lónyay család örökölte.
A 16. és 17. században többször dúlták fel a várost ellenséges hadak: 1605-ben Basta hadai, 1657-ben Jerzy Lubomirski lengyel főúr pusztította, 1677-ben Wesselényi István foglalta el, erdélyi, lengyel, francia és tatár hadakkal, mellyek Váralját és templomát is kifosztották. 1638-ban Lónyay Zsigmond birtoka, aki alatt nagy határper folyt Apa és Váralja között. A perben érdekelt váraljai földbirtokosok a Kornis, Nyáry, Pernesz, Bakos és Kállay családok voltak.
1717-ben a várost a tatárok égették fel. Még a templomnak is csak a puszta falai maradtak meg. A helység csaknem megszűnt, a házak romokban hevertek, „a templomot felverte a dudva, és farkasok tanyáztak benne”. A nép a hegyek tövébe menekült, s a pataknál kis fatemplomot épített magának.
Az 1700-as évek közepén oláhok özönlöttek be és telepedtek meg, s 1753-ban kat. egyház alakult, mely elfoglalta a régi templomot és használhatóvá tette, azonban a templom 1848-ban leégett és csak 1870-ben építették fel újra.
Váralja csak az 1800-as évek közepétől virágzott fel újra, hetivásárjai révén hatalmas környékének gócpontja lett: az egész Avasság és a Szamos-környék, a Bükk hegység falvaiig itt szerezte be szükségleteit.
A 17-18. században sokan nyertek itt kisebb-nagyobb részbirtokot, így a Bélteky, Daróczi, Farkas, Kölcsey Margit, Meggyesi, Gacsályi, Horváth, Mikolay, Daróczy családok és a jezsuiták, kiknek 1773-ban volt itt birtokuk, valamint még a Szegedi, Batzoni, Ajtay Várady, Darvay családok.
A 18-19. században is több birtokosé volt: így a gróf Teleky, gróf Kornis, gróf Barkóczy, báró Vécsey, báró Wesselényi, Becsky, Eötvös, Darvay, Máthay, Szilágyi, Vetéssy, Vankay, Tholnay, Dobay, Ottlik, Szerdahelyi, Jármy, Balogh, Jakab, Nagy, Gáspár, Kolozsváry, Bereczky, Tar, Kelemen, Ujfalussy, Benkő, Csernátonyi, Lengyel, Bajnóczy, Vajda, Lázár, stb. családok és a minoriták birtoka.
A 20. század elején nagyobb birtokosai a Papolczy, a Kávássy, Mándy család és a kat. egyház voltak.
1910-ben 5056 lakosából 2542 magyar (50,27%) és 2451 román (48,47%) volt. A trianoni békeszerződésig Szatmár vármegye Szinérváraljai járásához tartozott. 2002-ben társközségeivel együtt 10 105 lakosából 8083 román (79,99%), 1780 magyar (17,61%), 66 német (0,65%), 141 cigány (1,39%) és 35 egyéb (0,34%) nemzetiségű lakosa volt.
Szinér vára [szerkesztés]
Az Alföld északkeleti peremén, a Gutin- (Gutony-) hegységből nyugatra kinyúló Rozsály vonulatának nyugati és az Avas-hegység déli részeinek találkozásánál, ezek lábánál, a Szinér (Magyar)- patak mellett fekszik Szinérváralja (Seini) község.
A település feletti Apa-hegyen láthatók a középkori Szinér-vár csekély falmaradványai.
Az 1332-1337. évi pápai tizedjegyzékben előforduló, és a falura vonatkozó “Waral” ill. “Zynyrwarallya” elnevezés arra utal, hogy ekkor már állhatott valamiféle erősség a hegyen.
A vár első okleveles említése 1490-ből való, mikor a Meggyesaljai család birtokaként említik "Castrum Zynyr" néven.
A vár alá - Váralján kívül - további 28 falu tartozott.
Szinér várát 1491-ben Báthori András szatmári főispán foglalta el, mely ezt követően a család birtokába került.
1563-ban János Zsigmond vezére, Balassa Menyhért ostrommal foglalta el, s katonáival alapjáig lerontatta a várat, melyet ezután már nem volt érdemes újra felépíteni.
A négyszög alakú vár kb. 40 x 40 m-es területen helyezkedik el. Területén a fákat és a bozótot a közelmúltban kiirtották, így helyszíne nagyszerűen áttekinthető.
A várat kb. 10-15 m széles és ma is 4-5 m mély, igen látványos árok veszi körbe. A vár kőtörmelékkel borított területén sok helyen terepalakulatok utalnak az alattuk húzódó falazatra. délkeleti sarokban egy kb. 10 x 15 m-es nagy falazott helyiség nemrég feltárt falmaradványai figyelhetők meg, mely romok belső magassága ma eléri a 3 métert.
Nevezetességek [szerkesztés]
- Római katolikus templom - 1421-ben építtette Báthori Zsuzsanna. 1870-ben építették újjá.
- Református templom - 1756-ban fatemplom épült, 1796-ban épült fel kőtemplomuk.
- Görög katolikus templom - 1882-ben épült.
- Szinéri vár maradványai.
- Zúgóvölgy - Az Avas felöli mély völgykatlanban található ahol gyógyforrás fakad, melynek vize "csúzos bántalmakra" hatásos.
Híres emberek [szerkesztés]
- Itt született 1504-ben Erdősi Sylvester János tudós, bibliafordító. 1902-ben szobrot állítottak neki.
- Itt született 1822. október 22-én Zágonyi Károly, az amerikai polgárháború hőse.
- Itt született 1868. december 8-án Lengyel József római katolikus plébános és író.
- Itt született 1907. február 8-án Bay Béla vívó, edző, sportvezető
- Itt hunyt el 1934. július 15-én Szende Pál politikus, pénzügyminiszter.
Források [szerkesztés]
- Kiss Gábor. Erdélyi várak, várkastélyok, 2. változatlan kiadás, Panoráma. ISBN 9632433882 (1990)
Hivatkozások [szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ^ a b Kiss, i. m. 373. old.
|
|||||
.svg){kind=small}
