Szalmapatak
| Szalmapatak (Românești) | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Erdély |
| Fejlesztési régió | Nyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Község | Nagybúny |
| Rang | falu |
| Községközpont | Nagybúny (Boiu Mare) |
| Irányítószám | 437063 |
| SIRUTA-kód | 107476 |
| Népesség | |
| Népesség | 65 fő (2021. dec. 1.) |
| Földrajzi adatok | |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 47° 24′ 12″, k. h. 23° 38′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 24′ 12″, k. h. 23° 38′ 43″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Szalmapatak (Românești), település Romániában, a Partiumban, Máramaros megyében.
Fekvése[szerkesztés]
A Lápos folyó jobb partja közelében, Nagyilondától északkeletre fekvő település.
Története[szerkesztés]
Szalmapatak nevét 1566-ban említette először oklevél Nagh Szalmapathak néven.
1567-ben Zalnicapathaka, 1615-ben Romanist, Romanfalva, 1639-ben Romanffalwa, 1733-ban Romanest, 1750-ben Ruminests, 1760–1762-ben Romenestyi, 1808-ban Románfalva, 1913-ban Szalmapatak néven írták.
Szalmapatak Kővár tartozéka volt, 1555-ben keletkezett, az 1555 évi összeírás szerint új lakosai még adót nem fizettek, vajdája a Kis-Bunon lakó Márian volt.
1567-ben II. János király Kővárt visszafoglalta I. Miksa császártól, és összes tartozékaival együtt beregszói Hagymási Kristóf Bereg vármegye főispánjának és nagyváradi várkapitánynak adományozta oda.
1570-ben Báthory Kristóf e birtokban, melyet Báthory György és Báthory Anna (1559 vagy 1569-ben) adományából kisbuni Márián Demeter vajda birt és telepített, őt megerősítette.
1639-ben Romanffalwa I. Rákóczi György birtoka bolt.
1650-ben Kővárhoz tartozó kincstári birtok volt, majd 1651től a Pap család birtokaként említették. E család tagjaié és leszármazottaié volt még az 1800-as évek végén is.
1910-ben 174 lakosából 3 magyar, 171 román volt. Ebből 166 görögkatolikus, 5 görögkeleti ortodox, 3 izraelita volt.
A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondsi járásához tartozott.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Görögkatolikus kőtemploma - Szent Miklós tiszteletére 1833-ban lett felszentelve, harangjai 1880 és 1884-ből valók. Anyakönyvet 1823-tól vezetnek.
Jegyzetek[szerkesztés]
Források[szerkesztés]
- Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája I–VII. Közrem. Tagányi Károly, Réthy László, Pokoly József. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900–1901.
- Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.
Hivatkozások[szerkesztés]
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||