Kovás

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kovás (Coaș)
Wooden church coas.JPG
A kovási fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang községközpont
Beosztott falvak Láposköz
Polgármester Sabin Raț (PNL), 2012
Irányítószám 437282
SIRUTA-kód 108829
Népesség
Népesség 1312 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 5
Község népessége 1402 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 20,83 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Kovás  (Románia)
Kovás
Kovás
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 32′, k. h. 23° 35′Koordináták: é. sz. 47° 32′, k. h. 23° 35′
Kovás weboldala

Kovás (románul: Coaș vagy Covaci) falu Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nagybányától 15 kilométerre délre, a Lápos jobb partján fekvő hegyalji település.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Bár a települést valószínűleg románok alapították, átvette patakja nevét, amely a magyar kova szó képzett alakjából való. Először 1405-ben – valószínűleg tévesen – Komas, később 1424-ben Kowas, 1566-ban Koas alakban írták.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első ízben 1405-ben bukkant fel a kővári uradalomban, mint „villa olachalis”. 1566-ban minden adó alól felmentették. Lakóinak egyedüli szolgálata az volt, hogy Kővár vára számára téglát égettek, építőkövet vágtak és meszet égettek. A vár lerombolása után, 1719-ben a Telekiek mint földesúri birtokot szerezték meg. A lakosok egykori mentességüknek ekkor valószínűleg már nem voltak tudatában, mert 10–12 évig egyszerű jobbágyokként szolgálták a Teleki családot. A ma is álló fatemplom fölépítése után, 1731-ben azonban a család gernyeszegi birtokáról hazaszökött két Kovásról odakerült jobbágy, akik tudták, hová van a régi templom falába befalazva a falu régi kiváltságlevele. A templom szétbontásakor elő is került az irat, amit egy a faluba beszállásolt, Taits nevű lovaskapitány fordított le a parasztoknak. A falu ezután a bécsi udvarba küldött követséget egykori jogaik érvényesítéséért. Ügyük a Guberniumhoz került. A Gubernium katonaságot rendelt ki, hogy a kérdés rendezéséig jobbágyi szolgálataik teljesítésére kényszerítse a lakókat, azok azonban egyszerűen elszöktek a faluból. Később ugyan visszatelepültek, de semmiképpen sem voltak hajlandóak jobbágyként szolgálni a Telekieket. Kovás és a Teleki család között 1734-ben indult el a per a falu kiváltságairól, ettől kezdve a kovásiak a dézsmát sem fizették meg a Telekieknek. Kővárvidék 1770-es urbáriuma szerint az egész falut szabadosok lakták. A per lezáratlanul érte meg a jobbágyság 1848-as eltörlését.

A határában fekvő mészkőbányát a 19. században is művelték. Az 1870-es évek elején a mészkőből Nagybányán állítottak elő cementet, építőkőként viszont helyben is felhasználták. A falut Kővárvidék 1876-os feldarabolásakor Szatmár vármegyéhez csatolták. A hegy túlsó oldalán fekvő Láposközzel (Întrerâuri) együtt 2003-ban vált ki Szakállasfalvából, és alakult önálló községgé.

1880-ban 1042 lakosából 937 volt román, 28 német és 24 magyar anyanyelvű; 966 görög katolikus és 60 zsidó vallású.

2002-ben 1351 lakosából 1346 volt román nemzetiségű és 1283 ortodox vallású.

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Görög katolikus fatemploma 1730-ban épült.
  • Só-, kén- és vastartalmú ásványvízforrás.

Gazdasága[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Több faipari vállalkozáson kívül itt működik a kolozsvári Jolidon divatárugyár egyik részlege.

Híres emberek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Szentgyörgyi Mária: Kővár vidékének társadalma. Budapest, 1972, 38. és 120–124. o.
  • De Gerando Attila: Kővárvidék. Földrajzi Közlemények 1875, 390. o.
  • A község weboldala (románul)
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate finale: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. Cserei Mihály: Erdély históriája. Bp., 1983, 500. o.

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Kovás témájú médiaállományokat.