Drágavilma

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Drágavilma (Vima Mică)
Vima Mica.jpg
Drágavilma látképe
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Partium
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang községközpont
Beosztott falvak Aspra, Dealu Corbului, Erdőszállás, Jávoros, Petőrét, Tordavilma
SIRUTA-kód 109434
Népesség
Népesség 355 fő (2011. október 31.)[1]
Magyar lakosság 2
Község népessége 1448 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Drágavilma (Románia)
Drágavilma
Drágavilma
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 24′ 35″, k. h. 23° 42′ 43″Koordináták: é. sz. 47° 24′ 35″, k. h. 23° 42′ 43″

Drágavilma település Romániában, Máramaros megyében.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramaros megyében, Magyarlápostól délkeletre fekvő település.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nevét a szláv Vylam szóból származtatják, mely magyar nyelven törés, kőbánya szónak felel meg. Előnevét Drág nevű birtokosáról kapta. Nevének második tagja nevét a falu feletti 776 méter maagasságú hegyről kaphatta, aminek neve szintén Vylam vagy Vylmia volt.

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Drágavilma nevét az oklevelek 1390-ben említették először Vydma néven, majd 1405-ben Vilma, 1543-ban Draga-Vilma, 1549-ben Wylmany, 1566-ban Wylma, 1598-ban Dragia-Vilma néven említették.

A falu Kővár tartozéka volt.

1405-ben Zsigmond király oklevelében fordult elő, mikor Kővárt tartozékaival együtt Balk fiainak: Demeternek és Sandrinak, és Drág fiainak: Györgynek és Sandrinnak adományozta.

1424-ben osztozkodásukkor a falu Drág fiainak Györgynek és Sandrinnak jutott.

1475-ös adóösszeírás szerint az elpusztult települések között említették Drágavilmát.

1543-ban Drágffy Gáspáré, majd özvegyéé lett.

1553-ban Drágffy György volt birtokosa.

1556-ban Izabella királyné magvaszakadás miatt Drágfi György birtokát Báthory Györgynek és nejének Báthory Annának és fiuknak Istvánnak adományozta.

1565-ben Báthory György Miksa császár elleni lázadása után feje váltságául Kővárt és tartozékait, köztük Drágavilmát is a császárnak engedte át.

1567-ben II. János király Kővár visszafoglalása után Kővár várát és tartozékait is beregszói Hagymási Kristófnak adományozta.

1585-ben Báthory Zsigmond először két évre, majd 12 évre haszonbérbe adta a települést Herberstein Felicziánnak.

1618-ban Bethlen Gábor erdélyi fejedelemé volt és Szamosújvár várához tartozott.

1618-tól 1668-ig több birtokosa is volt.

1668-ban I. Apafi Mihály fejedelem Teleki Mihálynak adta zálogba.

1786-ban gróf Teleki Ádám volt birtokosa.

1863-ban gróf Teleki Samu örököseié, gróf Teleki Ödön, Ujfalvi Sándor birtoka volt.

1898-ban Újfalvy Sándor adományaként a kolozsvári nemzeti színházé lett, és gróf Teleki Sándor örökölte apjától.

Drágavilma lakói főként földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoztak.

Az 1800-as évek végén a világtól elzárt kis falu lakóinak több furcsa, babonás szokását jegyezték fel:

  • A főleg szarvasmarhát tartó lakosság a szarvasmarhák tejét "hétfőtől-szombatig a házból ki nem adták, mert a gonosz (draku) megrontja tehenüket".
  • Hogy a jég a falu határát el ne verje "a péntek napot megünneplik", s erre külön harangozót tartottak, aki a legkisebb veszélyesnek látszó felhő láttára harangozni volt köteles.

Az 1886-os összeírás adatai szerint a falu 889 lakosából 875 görögkeleti, 14 izraelita.

1891-ben 802 lakosából 2 római katolikus, 8 görög katolikus, 780 görögkeleti és 12 izraelita volt..

Nevezetességek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Görögkeleti temploma - melyből a községben kettő is van. Az egyik 1802-ben épült, a másik 1832-ben.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Kádár JózsefSzolnok-Dobokavármegye monographiája III.: A vármegye községeinek részletes története (Deés–Gyurkapataka). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1900. Online elérés
  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)