Rozávlya

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rozávlya (Rozavlea)
Rozavlea wooden church.JPG
A régi fatemplom
Közigazgatás
Ország  Románia
Történelmi régió Máramaros
Fejlesztési régió Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye Máramaros
Rang községközpont
Beosztott falvak Sâlța
Polgármester Vasile Mirza (PD-L), 2012
SIRUTA-kód 108678
Népesség
Népesség 2816 fő (2011. okt 31.)[1]
Magyar lakosság -
Község népessége 3085 (2011)[2]
Földrajzi adatok
Terület 44 km²
Időzóna EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Rozávlya (Románia)
Rozávlya
Rozávlya
Pozíció Románia térképén
é. sz. 47° 43′ 56″, k. h. 24° 13′ 49″Koordináták: é. sz. 47° 43′ 56″, k. h. 24° 13′ 49″
Rozávlya weboldala

Rozávlya, 1901 és 1918 között Rozália (románul: Rozavlea, németül Rosalien, jiddisül ריזאוולייה) falu Romániában, Máramaros megyében, a történeti Máramarosban.

Fekvése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Máramarosszigettől 32 kilométerre délkeletre, az Iza jobb partján fekszik. Sajóval egybeépült.

Nevének eredete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Nincs köze a Rozália női névhez, bár egy helyi monda egy Rozália nevű nőhöz köti alapítását.[3] Az ukrán (keleti szláv) Hrozav férfinév birtokos esetű alakjából (Hrozavlja) fejlődött ki. Először 1373-ban villa Iohannis Woywode, majd 1431-ben az ennek megfelelő Janoswaydafalwa, közben 1390-ben Hrozawlla és Hrozallya, 1411-ben Rozaulya és Rozavlia, 1430-ban Rosallya alakban írták. Az Országos Községi Törzskönyvbizottság 1900-ban a Rozsállya nevet állapította meg a számára, de a község kérésére végül a Rozália nevet kapta.[4]

Története[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 14. században Bogdán fiainak kenézi birtoka, majd utódaik, a Drágfi család és a Dolhai család jobbágyfalva volt. 1598-ban 35 jobbágyháza közül 26 volt Dolhay Jánosé. 1786-ban laktanya is állt benne.

1840-ben már 120 zsidó lakta, de csak 1880-ban hoztak létre önálló hitközséget. A két világháború között a helyi születésű, 92 cm magas Shimshon Eizik Ovitz és hét hasonló termetű gyermeke „törpe színtársulatot” működtetett. A 30-as évek Európájában ünnepelt, jól ismert, számos európai turnén részt vett törpecsaládot is, sok tízezer máramarosi társukkal együtt, 1944-ben deportálták Auschwitzba. A haláltábort Josef Mengele kísérleti alanyaiként élték túl. 1949-ben Izraelbe költöztek. 2013-ban "A rozávlyai törpék" címmel brit dokumentumfilm látott napvilágot, mely az Ovitz család tündöklését, majd az azt követő üldöztetést és auschwitzi szenvedéseiket mutatja be. [5]

1838-ban 1050 görög katolikus és 167 zsidó vallású lakosa volt.[6]

1910-ben 2759 lakosából 1933 volt román, 743 német (jiddis) és 82 magyar anyanyelvű; 1960 görög katolikus és 775 zsidó vallású.

2002-ben 3611 lakosából 3605 volt román nemzetiségű; 3437 ortodox, 83 adventista és 81 görög katolikus vallású.

Látnivalók[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Régi ortodox fatemploma az 1717-es tatár pusztítás után épült, a hagyomány szerint eredetileg egy másik faluban. Ikonosztáza 1810-ben készült, belső falfestményeit Ioan Plohod készítette 1823 és 1825 között. A bejárat közelében a külső festés maradványai is láthatóak. A faluban ezen kívül még két másik fatemplom is áll.
  • A falusiak között híres fafaragók voltak és vannak. A faluban több, tölgyfából díszesen faragott máramarosi kaput, a templomkertben fejfákat láthatunk. Az asszonyok az utóbbi időben felélesztették a hagyományos gyapjúszőttesek készítését. Több panzió működik, de a turistaidény csúcspontján, karácsonykor és szilveszterkor az egyszerű házak is fogadnak vendégeket.

Oktatás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Turisztikai szakirányú középiskola (iskolacsoport), több mint ötszáz diákkal.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Populaţia stabilă pe judeţe, municipii, oraşe şi localităti componenete la RPL_2011 (román nyelven). Nemzeti Statisztikai Intézet. (Hozzáférés: 2014. február 4.)
  2. Recensământul populației și locuitorilor 2011, Rezultate definitive: Tab8. Populaţia stabilă după etnie – judeţe, municipii, oraşe, comune. INS [Nemzeti Statisztikai Hivatal, végleges adatok]. (Hozzáférés: 2013. július 10.)
  3. www.primaria-rozavlea.ro
  4. Mező András: Adatok a magyar hivatalos helységnévadáshoz. Nyíregyháza, 1999, 327. o.
  5. Randolph L. Braham – Tibori Szabó Zoltán (szerk.): A magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiája. 1. Budapest, 2007 és www.jewish-theatre.com
  6. Schematismus Venerabilis Cleri Almae Dioecesis Szathmariensis Pro Anno Jesu Christi 1838

Képek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]