Josef Mengele

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Josef Mengele - 1956

Josef Mengele (Günzburg, Német Birodalom, 1911. március 16.Bertioga, Brazília, 1979. február 7.) német SS-tiszt, az auschwitzi koncentrációs tábor orvosa. A foglyokon végzett embertelen, brutális kísérleteivel vált hírhedtté.

Életrajza[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Josef Mengele Karl és Walburga Mengele legidősebb fia volt. Mengele antropológiát és orvostudományi ismereteket tanult Münchenben, Bonnban és Bécsben. 1935-ben szerzett Dr. phil. címet Rassenmorphologische Untersuchung des vorderen Unterkieferabschnittes bei vier rassischen Gruppen című dolgozatával, majd 1936-ban letette az állami orvosi vizsgát. Néhány hónapig a lipcsei egyetemi klinikán praktizált, majd 1937-től az Otmar von Verschuer által vezetett frankfurti Institut für Erbbiologio und Rassenhygiene-nél lett asszisztens, 1938-tól orvos.

Mivel a hivatali előmenetele szempontjából előnyösnek ígérkezett, 1937-ben belépett az NSDAP-ba, majd egy évvel később az SS-be. 1940-ben a jelentkezett a Waffen-SS-be. Egy sebesülést követően 1942-ben Berlinbe helyezték át. Itt felvette a kapcsolatot korábbi főnökével, Verschuerrel, aki közben a Kaiser-Wilhelm-Instituts für Anthropologie, menschliche Erblehre und Eugenik igazgatójává lépett elő. Verschuer ajánlására 1943-ban Auschwitz-Birkenauba vezényelték. Május 30-án lépett szolgálatba a cigánytáborban (BIIe), 1944 nyarán a női tábor orvosa lett. Az ő feladata volt az egészségügy megszervezése és felügyelete, illetve – más orvosokkal felváltva – az újonnak érkezettek közül a gyermekek, idősek és betegek kiválogatása, akiket aztán munkaképtelenekként a gázkamrákba küldtek. Hasonló volt az eljárás a táborok felszámolásakor is: amikor 1944 nyarán a cigánytábort megszüntették, Mengele mintegy 1400 személyt küldött át Buchenwaldba és körülbelül kétszer ennyit a gázkamrába. A betegellátás a fogolyorvosok feladata volt.

Mengele látszólag udvariasan viselkedett a foglyokkal, valójában azonban csak kísérleti alanyoknak tekintette őket. A kísérletei az ikrekre és a valamilyen rendellenességet hordozó emberekre vonatkoztak. Részben méréseket végzett rajtuk, és lefényképezte őket, részben pedig fájdalmas kísérleteket hajtott végre rajtuk, amelyek gyakran halállal végződtek. Mengele például tífuszbaktériummal fertőzte meg az ikreket, majd a betegség különböző stádiumaiban vért vett tőlük, amelyet elemzésre Berlinbe küldött. Ha egy ikerpár egyik tagja meghalt, Mengele megölette a másikat, hogy a boncolásnál összehasonlíthassa a szerveiket.[1]

Röviddel a Vörös Hadsereg megérkezése előtt, 1945. január 17-én elmenekült Auschwitzból, és magával vitte a kísérleti dokumentációk egy részét, a maradékot az SS megsemmisítette. Először egy orvoskollégája rejtette el egy kórházban, majd június közepén álnéven amerikai hadifogságba került. Nyáron visszatért szülővárosába, Günzburgba, majd ősszel Fritz Hollmann néven felső-bajorországi Mangoldingbe ment.


1949 áprilisában Helmut Gregor néven Genovába utazott, majd június 20-án a North King nevű gőzössel Buenos Airesbe hajózott. Itt az 1950-es évek végéig élt. A Buenos Aires-i konzulátuson német útlevelet kapott a valódi nevével, és feleségül vette Martha nevű sógornőjét. A náci háborús bűnösök utáni nemzetközi hajsza miatt 1959. májusban Paraguayba repült, ahol csak kevésen múlott, hogy elkerülte Adolf Eichmann sorsát. 1960 októberében São Paulo mellett elrejtőzött; felesége és mostohafia visszaköltöztek Günzburgba. A városban hosszú éveket élt a valódi nevén. 1979. február 7-én a tengerben fürdött, szélütést kapott, majd meghalt. São Paulotól délre temették el Embu temetőjében, Wolfgang Gerhard néven. Családja olyan sikeresen eltitkolta halálát, hogy az 1980-as években megújították az ellene szóló elfogatási parancsot, és az elfogására kitűzött díjat 10 millió német márkára emelték.

1985-ben tették közzé halálát, amelyet csontvázának exhumálása tett lehetővé.

Megjelenése a kultúrában[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Ma már nem lehet pontosan megállapítani, hogy ezek a kísérletek mennyiben történtek Verschuer tudtával illetve engedélyével; az ő szakmai pályafutása egyébként nem szakadt meg a háború után. Az viszont dokumentálható, hogy Verschuer egyik projektje, amelyhez megszerezte a Deutschen Forschungsgemeinschaft illetve a Reichsforschungsrat támogatását is, a vér reakcióját vizsgálta a fertőző betegségekre.

Forrás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Franz Menges: Mengele, Josef. in: Neue Deutsche Biographie 17. Berlin: Dunckler&Humblot. 1994. 69-71. o. On-line elérés

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Josef Mengele témájú médiaállományokat.