Visk

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

Ez a szócikk az ukrajnai városról szól. Hasonló címmel lásd még: Ipolyvisk.

Visk (Вишковo (1992-től ukrán nyelven is, nemcsak oroszul))

Visk főtere
Közigazgatás
Ország	Ukrajna
Terület	Kárpátalja
Járás	Huszti járás
Rang	város
Polgármester	Szajkó Károly
Irányítószám	90454
Körzethívószám	+380 3142
Népesség
Teljes népesség	8142 fő (2010)^[1] +/-
Magyar lakosság	3699 (45,4%)
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	200 m
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
Visk Pozíció Ukrajna térképén Koordináták: é. sz. 48° 3′ 13″, k. h. 23° 25′ 25″48.0536111111, 23.4236111111
é. sz. 48° 3′ 13″, k. h. 23° 25′ 25″48.0536111111, 23.4236111111

Visk (ukránul Вишковj [Viskove/Vyshkove], oroszul Вышково [Viskovo/Viškovo], szlovákul Višká, románul Văşcova), nagyközség Ukrajnában, Kárpátalján, a Huszti járásban.

[szerkesztés] Fekvése

Huszttól 20 km-re délkeletre, a Tisza völgyében, a Marangos patak partján fekszik. A szóban forgó viski patakot Marangos pataknak hívják, mert a Marangos hegyben ered.^[2]

[szerkesztés] Nevének eredete

Neve a szláv Vys személynévből származik.

[szerkesztés] Története

1270-ben Visk néven említik először.

Visket még V. István király adta a kezdetekben Ugocsa megyéhez tartozó Rakasz és Fekete-Ardó falvakkal és Nyírtelek pusztával a Hont-Pázmány nemzetség újhelyi ágához tartozó Marchaleus fiainak, Mikov és Chepan mestereknek, és az adományt IV. László, majd III. Endre is megerősítette, mint ekkor már Máramaros megyéhez tartozó birtokot.

1308-ban a fő sószállító vizek neve között Visk, Técső, Talaborfalu és Sziget is szerepelt.

A Tisza menti öt koronaváros legnagyobbika, egykor szász település. Határában egy kúp alakú hegyen állott vára, melyet a Hont-Pázmány nembeli Martelus fiai Mikó és Csépán emeltek 1281 és 1298 között. Először 1299-ben említik, majd 1300-ban III. András visszacserélte. Valószínűleg még a 14. század elején elpusztult, mert többé nem említik. 1329-ben Károly Róberttől kapta városi rangját. 1657-ben a lengyelek égették fel. 1717-ben a krimi tatárok pusztították, rájuk a település határában mértek súlyos csapást a husztiakkal egyesült viskiek. 1730 és 1780 között vásártartási joga volt, 1786-ban éhínség pusztított.

Református népiskolája a 16. század közepén, 1556-ban nyílt meg. Visk koronavárosi kiváltságait annak megtartásáért a kamarával folytatott évszázados harc (a 17. század 30-as éveiben kezdődött, amikor a koronabirtokok a kamara kezébe kerültek) után, 1834-ben veszítette el. 1918-ban a bevonuló románok, majd a csehek pusztították.

1944-ben először teljes zsidó lakosságát a magyar csendőrök, majd később magyar férfilakosságát az oroszok hurcolták el, utóbbiak 70%-a lágerekben pusztult el.

1910-ben 4839 lakosából 3871 magyar, 831 ruszin és 126 német volt. A trianoni békeszerződésig Máramaros vármegye Huszti járásához tartozott. 8000 lakosának 40%-a magyar nemzetiségű, a többi ruszin. 2001 után 8142 lakosából 3699 magyar (45,4%), a többi ukrán.

[szerkesztés] Látnivalók

Erődített református templomát 1270-ben V. István építtette. A 14. és a 15. században gótikus stílusban felújították. 1524-ben a reformátusoké lett. 1657. február 17-én II. Rákóczi György az országgyűlést megelőző istentiszteletet tartotta itt, az országgyűlés a városházán volt,ahol elhatározták a lengyel hadjáratot. 1717-ben a tatárok gyújtották fel, 1790-ben állították helyre. A templomot 1970-ben újították fel. Fa harangtornya 18. századi, a templomot védőtornyos fal övezi.
Görög katolikus temploma 1831-ben épült az angyali üdvözlet tiszteletére.
Visknek több ásványvízforrása van, a z ásványvizet a viskiek borkutnak hívják. Az egykori (1818-1918) Magyarország-szerte híres várhegyi fürdő ásványvizforrása a szovjet érában történő higanybányászat következtében kiapadt. Szerepét a Saján-hegyi ásványvízforrások vették át. A gyógyhatású ásványvízek hasznosítása a szovjet rendszerben tette ismét országos hírűvé most már a Saján Szanatóriumot.*

A Saján Szantórium mellett, az úgynevezett Villa-völgyben található a mesterségesen kialakított Sajáni-tó. A tó alkalmas vízibiciklizésre, sétálásra, úszásra, a tó partján sütögetőhelyek is várják az érdeklődőket. A tavat az Avas-hegyvonulat veszi körbe.

[szerkesztés] Híres emberek

Itt született 1746-ban Méhes György tanár, író, bölcseleti doktor, református főiskolai tanár; Méhes Sámuel tanár, nyomda- és laptulajdonos, író, szerkesztő, az MTA levelező tagjának apja.
Itt született 1797-ben Lassu István földrajzi író.
Itt született 1844. március 6-án Krüzselyi Bálint jogakadémiai tanár, Krüzselyi Erzsébet költőnő édesapja
Itt született 1899. február 8-án Rankay József az 1920-as szomoróci felkelés katonai vezetője, Visk és Kercaszomor diszpolgára.
Itt született 1940. február 26-án Fodó Sándor egyetemi tanár, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség első elnöke, majd haláláig tiszteletbeli elnöke.
Itt született 1955-ben Varga Sándor FIFA-menedzser.