Felsőszelistye
| Felsőszelistye (Săliștea de Sus) | |
 |
|
| A „völgyi” fatemplom | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Románia |
| Történelmi régió | Máramaros |
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió |
| Megye | Máramaros |
| Rang | város |
| Polgármester | Ștefan Iuga (PD-L), 2012 |
| Irányítószám | 437295 |
| Népesség | |
| Népesség | 5196 fő (2002)[1] +/- |
| Magyar lakosság | 3 |
| Népsűrűség | 79 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Terület | 64,77 km² |
| Időzóna | EET, UTC+2 |
| Elhelyezkedése | |
 Felsőszelistye
Pozíció Románia térképén
|
|
| é. sz. 47° 40′, k. h. 24° 21′ | |
| Felsőszelistye weboldala | |
Felsőszelistye (románul Săliștea de Sus, jiddisül סלישט) város a történeti Máramarosban, Máramaros megyében, Romániában.
Tartalomjegyzék |
Fekvése[szerkesztés]
A megye délkeleti részén, a Cibles északkeleti lábánál, az Iza folyó mentén, Máramarosszigettől 45 km-re délkeletre, Borsától 25 km-re nyugatra található.
Történelem[szerkesztés]
Először 1365-ben említették, Keethzeleste (= Kétszelestye) néven. A két Szelestye az Iza két partján fekvő két falurészt jelölte. A név eredetére lásd Szelistye szócikkét.
Román kisnemesi falu volt, a 17–18. században teljes egészében jobbágytalan kisnemesek lakták. A Gruiul Ciorii hegyen épült ortodox kolostorát először 1650-ben említették, de az 1717-es tatár betörésben elpusztult.[2] Zsidó lakói első zsinagógájukat 1800 körül építették.
Városi rangot 2004-ben kapott.
Népessége[szerkesztés]
- 1900-ban 2793 lakosából 2299 volt román (82,31%), 465 német (16,64%) (jiddis) és 29 magyar (1,03%) anyanyelvű; 2303 görög katolikus, 469 zsidó és 19 római katolikus vallású.
- 2002-ben 5196 lakosából 5185 volt román (99,78%) nemzetiségű; 5028 ortodox, 78 görög katolikus és 59 baptista vallású.
Látnivalók[szerkesztés]
- A „hegyi” fatemplomot, más néven „a Nistorescuk templomát” 1680-ban építették. 1717-ben a tatárok felgyújtották, később újjáépítették.
- A „völgyi” fatemplomot, más néven „a Bâleanok templomát ” 1722-ben építették, Eredeti freskóiból mára csak töredékek maradtak. Ikonjait a nemesbudafalvi Radu Munteanu festette 1775-ben.
- Az 1574. számú ház az 1740-es években épült, műemlék.
Gazdaság[szerkesztés]
Fő megélhetési lehetőséget a mezőgazdaság jelent, ezenkívül jelentős gazdasági ágazatok: faipar, kereskedelem.
Források[szerkesztés]
- P. Szathmáry Károly: A Tisza bölcsője. Vasárnapi Újság, 1863
- Bélay Vilmos: Máramaros vármegye társadalma és nemzetiségei a megye betelepülésétől a 18. század elejéig. Budapest, 1943
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikája, Népszámlálási adatok 1850–2002 között
- ↑ Adrian Andrei Rusu: Dicționarul mănăstirilor din Transilvania, Banat, Crișana și Maramureș. Cluj-Napoca, 2000
Külső hivatkozások[szerkesztés]
- A városi önkormányzat webhelye (románul)
- Képes riport a településről (németül)
- Anamaria Iuga tanulmánya a felsőszelistyei népviseletről (románul)
Képek[szerkesztés]
-
A Barcan család egykori háza a máramarosszigeti falumúzeumban
-
A Iuga család egykori háza ugyanott
|
|||||
.svg){kind=small}
