Kővárhosszúfalu
| Kővárhosszúfalu (Satulung) | |||
 | |||
| Teleki-kastély | |||
| |||
| Közigazgatás | |||
| Ország |  Románia | ||
| Történelmi régió | Partium | ||
| Fejlesztési régió | Északnyugat-romániai fejlesztési régió | ||
| Megye | Máramaros | ||
| Község | Kővárhosszúfalu | ||
| Rang | községközpont | ||
| Irányítószám | 437270 | ||
| SIRUTA-kód | 108721 | ||
| Népesség | |||
| Népesség | 1553 fő (2021. dec. 1.) | ||
| Magyar lakosság | 83 (2011)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Tszf. magasság | 169 m | ||
| Időzóna | EET, UTC+2 | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 47° 34′, k. h. 23° 26′Koordináták: é. sz. 47° 34′, k. h. 23° 26′ | |||
 | |||
| Kővárhosszúfalu weboldala | |||
 A Wikimédia Commons tartalmaz Kővárhosszúfalu témájú médiaállományokat. | |||
| Sablon • Wikidata • Segítség | |||
Kővárhosszúfalu, 1913-ig Hosszúfalu (románul: Satulung, korábban Hosufalău) falu Romániában, Máramaros megyében.
Fekvése[szerkesztés]
Máramaros megye nyugati részén, Nagybányától 13 km-re délnyugatra fekszik.
Története[szerkesztés]
Először 1405-ben említik Hozyfalw néven, mint román falut (villa olachalis). A kővári uradalom részeként 1555-ig a Drágfiaké, majd kincstári birtok. A 17. században Teleki Mihály birtoka lett. 1699-ben vásár tartására szóló szabadalmat kapott.[2] A 18–20. században a Teleki család birtokközpontja, innen írta magát a család egyik ága.
A 18. század utolsó évtizedeiben kiterjedt szántóit, kaszálóit a szomszédos falvak lakói és a helyi nemesemberek vették meg vagy vették zálogba. 1803-ban 13 nemesi közbirtokos lakta, mindannyian a Kardos családból, és az egyetlen kővárvidéki falu volt, amelyben a lakók nem emlékeztek sem irtásra, sem foglalásra. A Telekiek igyekeztek allodiális birtoktagjaikat összevonni, ennek során gyakran elfoglalták jobbágyaik úrbéri földjeit, és helyette másutt jelöltek ki számukra tagokat. Az 1790-es–1800-as években cigány jobbágyokat telepítettek be és református hitre térítették őket.[3] Ingyenes iskolát alapítottak a faluban, és megpróbálták kitelepíteni a kisnemeseket úgy, hogy más falvakban ajánlottak föl nekik jobb földeket.[4] 1802-ben az addig vita tárgyát képező korcsmárlás jövedelmét a helyi református és görögkatolikus egyháznak adták.[5] A református iskolai vizitáció 1844-ben azt kérte a tanítóktól, hogy a magyar nyelvet gyakorolják a kisdiákokkal.[6]
1875-ig csupán Hosszúfalva határát tagosították egész Kővárvidéken, és csak itt voltak vízelvezető árkok. Határának kétharmadát tette ki a nagybirtok.[7] 1876-ban, Kővárvidék feloszlatása után Szatmár vármegyéhez csatolták. A 20. század elején gróf Teleki László Gyula uradalma 18 község határában terült el.
Népessége[szerkesztés]
- 1850-ben 567 lakosából 374 volt román és 173 magyar nemzetiségű; 381 görögkatolikus és 155 református vallású.
- 1910-ben 1104 lakosából 689 volt román és 375 magyar anyanyelvű; 744 görögkatolikus, 229 református, 76 római katolikus és 45 zsidó vallású.
- 2002-ben 1446 lakosából 1315 volt román, 88 magyar és 39 cigány nemzetiségű; 1258 ortodox, 85 református, 29 pünkösdista és 20 görögkatolikus vallású.
Híres emberek[szerkesztés]
- Itt született 1806-ban Teleki Blanka, a magyar nőnevelés egyik úttörője, a nők művelődési egyenjogúságának híve.
- Itt született 1809-ben Teleki Emma emlékíró.
- Itt született 1954-ben Ioan Groșan prózaíró.
Nevezetességek[szerkesztés]
- Teleki-kastély. A 18. század közepén épült egy korábbi kastély helyén, ahol Teleki Mihály többször vendégül látta I. Apafi Mihályt. Kapuja felett a következő felirat olvasható: „Qui bene latuit bene vixit.” ('Aki jól elrejtőzött, az jól élt.') 1891-ben eklektikus stílusban felújították és emeletet építettek rá. A leromlott állagú kastélyt az 1990-es–2000-es években egy vállalkozó luxusszálloda céljára felújította.[8]
- Kis, ötven-hatvan férőhelyes református temploma a 19. század közepén épült.[9]
- Ortodox (eredetileg görögkatolikus) templom (1899).[10]
- A Teleki család sírkertje a Braniște nevű határrészben, a falutól délnyugatra.[11]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Varga E. Árpád: Erdély etnikai és felekezeti statisztikái a népszámlálási adatok alapján, 1852–2011: Brassó megye. adatbank.ro
- ↑ Illéssy János: Vásárszabadalmak jegyzéke. Budapest, 1900
- ↑ Szentgyörgyi Mária: Kővár vidékének társadalma. Bp., 1972, 168–69. o.
- ↑ Uo. 148–59. o.
- ↑ Uo., 160. o.
- ↑ Uo., 159–60. o.
- ↑ De Gerando Attila: Kővárvidék. Földrajzi Közlemények 1875, 377–78. és 381–82. o.
- ↑ Kirizsán Imola (szerk.): Száz erdélyi műemlék. Kolozsvár, 2007, 152–54. o.
- ↑ www.welcometoromania.eu (magyarul)
- ↑ www.welcomeromania.eu (magyarul)
- ↑ www.welcometoromania.eu (magyarul)
Források[szerkesztés]
- Szentgyörgyi Mária: Kővár vidékének társadalma. Bp., 1972
- Bánkiné Molnár Erzsébet: Nemesi közbirtokosságok a Kővár-vidékén: Vallomásos összeírás 1803-ból. Kecskemét, 2007
- Vende Aladár: Szatmár vármegye községei. Kővárhosszúfalu. Szatmár vármegye. In Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája. A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu. Budapest: Országos Monografia Társaság. 1908. 102–103. oldal
Máramaros megye közigazgatása  | ||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| ||||||||||
| ||||||||||
.svg){kind=small}
